Ezen a héten Lengyelországnak jutott a főszerep a jogállamisági viták kapcsán, de a magyar kormány igyekszik nem lemaradni, és mindenben felzárkózik a lengyelek mellé. Az Európai Unió tagállamainak túlnyomó többsége számára a lengyelek túl messzire mentek azzal, hogy ki akarják vonni magukat az uniós jog fennhatósága alól. A nettó befizetők a pénzüket féltik.
Egy évvel ezelőtt ilyenkor már látszottak a viharfelhők, amelyek az év végére az EU egyik legkomolyabb válságához vezettek: a magyar és a lengyel kormány a hétéves uniós költségvetés és a helyreállítási alap megvétózásával fenyegetett. Az alku, amellyel sikerült ezt elkerülni, nem megoldotta, csak elodázta a problémát. A jogállamisági mechanizmus, vagyis az uniós pénzek jogállami feltételekhez való kötése létező jogszabály, csak az a kérdés, mikor kezdik el alkalmazni. Hétfőn az illetékes uniós biztos azt mondta, hogy ez napok vagy hetek kérdése. Hogy szavát ne feledje, két nappal később az Európai Parlament elnöke közölte, hogy megkezdik annak a pernek az előkészítését, amelyet az Európai Bizottság ellen indítanak, mert nem alkalmazzák a jogállamisági mechanizmust. Mindez azon a héten történik, amikor a lengyel kormány – a magyar kormány feltétlen támogatását maga mögött tudva – került a bírálatok középpontjába, mert éppen kívül akarja helyezni magát az uniós jogon.
Mindennapos feszültségek
Az Európai Parlament keddi ülésén már volt egy maratoni vita erről a témáról, ahol persze mindenki csak a saját álláspontját ismételgette. A vita szűk körben, a strasbourgi plenáris üléstől pár száz kilométerre, Luxemburgban folytatódott, de itt már zárt ajtók mögött. A csütörtök-pénteki uniós csúcstalálkozót előkészítő Európa-ügyi miniszteri tanácskozáson a holland delegáció vetette fel, hogy foglalkozzanak a lengyelországi fejleményekkel meg úgy általában a jogállamiság kérdésével. Szinte azonnal jelezte egyetértését a svéd, majd a három Benelux-ország kormánya, sőt hamarosan már húsz ország követelte a huszonhétből, hogy legfelsőbb szinten is meg kell vitatni a témát. A német–francia tengely azonban kimaradt ebből a körből, érdekes módon a lengyelekhez másként viszonyulnak, mint a magyarokhoz, vagy talán pontosabb azt mondani, hogy most úgy vannak Varsóval, mint körülbelül három éve voltak Budapesttel. Ugyanakkor a tavalyi helyzetet idézi, hogy a lengyel kormány már arról beszél: semmiféle tárgyalást nem tart időszerűnek a klímasemlegességet célzó törvénycsomagról, amíg nem kapják meg a helyreállítási alapból az őket megillető 36 milliárd eurót. A magyarhoz hasonlóan az ő programjuk is elakadt az Európai Bizottság jóváhagyási folyamatában. Viszont az egyik téma összekapcsolása egy másikkal újabb patthelyzetet idézhet elő.
Talán ez is ott van annak a háttérében, hogy az Európai Tanács elnöke nagyon nem akart foglalkozni a csúcson a lengyel üggyel. Charles Michel attól tart, hogy ez a megosztó téma fogja uralni a csúcstalálkozót, úgy, mint nyáron, amikor a magyar pedofiltörvény módosításai okoztak rég nem látott emocionális viharokat az állam- és kormányfők körében. Azok a sebek, amelyek a lengyel–magyar vétó során keletkeztek, júniusban újra felszakadtak, tovább mélyítve a szakadékot.
Abortuszvita újratöltve
Az Európai Parlament – tényleg szokatlan módon – nemcsak egy, hanem két vitát is szentelt Lengyelországnak egy plenáris ülésen belül, két egymást követő napon. A keddi alkotmánybírósági vita után szerdán arról volt szó, hogy Lengyelországban egy éve szigorították rendkívüli mértékben az abortusz szabályait. Az új jogszabály szerint az addig elvégzett művi terhességmegszakítások 85 százaléka jogellenessé vált. Ezért a lengyel nők cseh, német, angol és holland klinikákat keresnek fel. „A lengyel kormány ideológiai csatatérré tette a nők testét. Az aktivistákat megfélemlíti, zaklatja a saját kormányuk, igyekeznek elhallgattatni őket. Ezért fontos, hogy megmutassuk, hogy nincsenek egyedül, és hogy megmutassuk a lengyel kormánynak, Európa figyeli őket” – mondta a vitában Karen Melchior holland liberális képviselő. Az egészségügy azonban tagállami hatáskör. Az Európai Bizottság „dolgozik az ügyön”, az alapjogok felől szeretne jogi fogást találni a lengyeleken. „Az Emberi Jogok Európai Bírósága szerint az abortuszszolgáltatáshoz való hozzáférés korlátozása a családi és magánélet szabadságának korlátozása. Mindenkinek hozzáférést kell biztosítani az EU-n belül a jó minőségű egészségügyi ellátáshoz, és a szexuális és reproduktív egészséghez való jog ebbe a körbe tartozik” – jelentette ki Helena Dalli esélyegyenlőségért felelős biztos.
Az EP megvonná a lengyelek pénzét
A keddi vitát követően csütörtökön egy állásfoglalásban mondott ítéletet a lengyel alkotmánybíróság fölött az Európai Parlament. A képviselők hangsúlyozzák, hogy a lengyel alkotmánybíróságnak nincs jogi legitimitása, nem független, a lengyel alkotmány értelmezésére sem jogosult. A parlament megjegyzi: a bíróságot „az alkotmány tényleges őrzése helyett a hatóságok jogellenes tevékenységének legalizálására szolgáló eszközzé alakították át”. A képviselők hangsúlyozzák: a lengyel alkotmány értelmében az uniós szerződések a a nemzeti jogrend részét képezik, közvetlenül alkalmazandók, és a nemzeti joggal való ütközés esetén elsőbbséget élveznek. A parlament szerint a lengyel miniszterelnök továbbra is saját politikai céljai érdekében él vissza az igazságszolgáltatással. A parlament kijelenti: az uniós adófizetők pénzét nem szabad olyan kormányoknak adni, amelyek kirívóan, szándékosan és szisztematikusan aláássák az uniós értékeket. Ezért felszólítja a bizottságot, hogy cselekedjen, például úgy, hogy elindítja a jogállamisági mechanizmust, megszakítják vagy felfüggesztik a már megítélt kifizetéseket. Azt is támogatja az EP, ha a bizottság nem fogadja el a lengyel helyreállítási tervet.
A képviselők hangsúlyozzák, hogy az intézkedések célja nem a lengyel nép megbüntetése, hanem a folyamatosan romló jogállamiság helyreállítása. Ezért felkérik a bizottságot, hogy dolgozzon ki egy olyan megoldást, amellyel az uniós forrásokat közvetlenül is eljuttathatja a lengyel végső kedvezményezetteknek.
Magyar–lengyel együtt harcol
Visszakanyarodva az uniós csúcstalálkozóhoz: már a kezdet kezdetén, még a tárgyalások megkezdése előtt megüzenték a felek egymásnak, hogy egyetlen lépést sem hátrálnak. A holland miniszterelnök, Mark Rutte azt mondta, hogy a lengyel bírák függetlensége „nem alkuképes”. Ehhez képest Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök ugyan hangsúlyozta, hogy nyitott a párbeszédre, de nem fog cselekedni, ha zsarolva akarják nyomás alatt tartani. Szerinte annak az engedménynek, hogy visszavonják a bírák fegyelmi tanácsára vonatkozó jogszabályt, éppen elégnek kell lennie. Az alkotmánybírósági döntés kapcsán ragaszkodik eddigi álláspontjához, miszerint az Európai Bíróság olyan területeken próbál döntést hozni, ahol nincs hatásköre.
A lengyel kormányfőnek azonnal akadt egy támogatója Orbán Viktor személyében, aki azt mondta, hogy „Lengyelország? A legjobb ország Európában. Érvényesül a demokrácia, tisztességesek a választások, a legjobb a gazdasága Európában.” Orbán szerint ma a lengyelekkel szemben boszorkányüldözés zajlik, mert megkezdték a csatát az uniós intézmények lopakodó hatáskörbővítésével szemben, és Magyarországnak ott a helye mellette.
