Két hónap múlva lesz a 28. Budapest Pride, Magyarország legnagyobb LMBTQ-fesztiválja, amely tízezreket mozgat meg, de Magyarországon kevés olyan város van, ahol ilyen, az LMBTQ-közösség számára fontos eseményt rendeznek. Az LMBTQ-közösség tagjai szerint Szombathelyen javult a helyzet, de még mindig nem könnyű boldogulniuk a városban.
Pedig próbálkozik több szervezet is: április végén járt le például a Budapest Pride egyik pályázata, amellyel vidéki LMBTQ-projektek és programok szervezését támogatják.
„A Budapest Pride-nál van egy évek óta működő projektcsoportunk, korábban Országos Pride Academy, idéntől Országos Pride Program néven fut. Ennek a csapatnak a feladata teljes mértékben a Budapesten kívüli LMBTQ-közösség, szervezetek és magánemberek támogatása több fronton. Rendszeresen járunk vidéki városokba közösségszervező és oktató képzéseket tartani, vagy Budapesten szervezünk Szabadegyetem névre hallgató, kétnapos alkalmakat, amiket teljes mértékben finanszírozunk. Ezenkívül, amikor van alkalmunk, bevonunk pályázatba vidéki szervezeteket is (legutóbb 2022-ben a teljes éven keresztül a kecskeméti Cifra-LMBTQ Közösséget), illetve minden éven pályázhatnak magánemberek utazás- és szállástámogatásra a nyári felvonulásra is” – tudtuk meg Hrubi Zitától, a Budapest Pride sajtószóvivőjétől.
Legutóbb Debrecenben tartottak közösségszervező és oktató képzést, de ugyanitt volt már aszexworkshopjuk, volt filmvetítés, és sportprogramokat is tartottak. Támogatták a II. Pécs Pride Felvonulást, tartottak Kecskeméten online beszélgetéssorozatot, Miskolcon Pink Pikniket, Szivárványhetet Szegeden, filmklubot Tatabányán és csapatépítést Nyíregyházán.
Okkal félnek
Sem idén, sem a korábbi években nem érkezett hozzájuk pályázat se Szombathelyről, se bármelyik környező, Vas megyei településről. Nincs túl sok olyan ember Szombathelyen, aki nyíltan vállalja a másságát, és szeretne is beszélni arról, miért rejtőzködik a szombathelyi LMBTQ-közösség nagyja, és miért nincsenek egyesületek, közösségek, akik a kezükbe vennék a stafétát.
„Alig van, aki erről mer is beszélni. Akik ehhez a közösséghez is tartoznak – ahogy hallottam – zárt körű, nem bejelentett, inkább magánjellegű rendezvényeket szerveznek. Félnek. Nem egy olyan embert ismerek Szombathelyen, aki nem meri felvállalni önmagát – okkal –, legyen az illető kamasz vagy felnőtt” – mesélte lapunknak egy neve elhallgatását kérő fiatal.
Ő Szombathelyen született, itt is nőtt fel, de Budapestre költözött, és jelenleg is ott él. Azt mondja, ez egy általános jelenség, a kisvárosokban élő, LMBTQ-közösséghez tartozó fiatalok többsége olyan nagyobb városba költözik, ahol nyíltan felvállalhatja önmagát, ezért vannak Szombathelyen is csak kisebb csoportok.
„Többen elköltöznek a fiatalabb rétegből nagyobb városba, ami jellemzően Budapest, hogy végre megélhessék, hogy egy nyíltan melegbárban úgy szórakozhassanak, hogy nincsenek megvető pillantások. Ilyenek egyébként egy nem meleg szórakozóhelyen sincsenek Budapesten, legalábbis én nem tapasztaltam” – árulta el.
Szombathely nem túl elfogadó város
Próbáltuk megtudni, hogy miért félnek, miért mondják azt, hogy okkal nem merik felvállalni önmagukat. Erre azt a választ kaptuk, hogy azért, mert Szombathely még nem egy túl elfogadó város.
„Javult a helyzet, de még nem könnyű boldogulni egy LMBTQ-embernek. Ha meg lennének hirdetve ezek az események Szombathelyen, az azt jelentené egyes személyeknek, hogy mi ezzel csak feltűnést akarunk kelteni. Egy nagyobb városban nagyobb az esélye, hogy elbújhatsz. Okkal nem vállalják fel magukat, mert közéleti szereplők, sportemberek, családos emberek stb., akik bele lettek kényszerítve ebbe a helyzetbe vagy a közösségük, vagy a családjuk által” – mesélte egyik forrásunk.
Szerinte például az hozhatna változást a városban, ha több olyan ember lenne, aki meri nyíltan, névvel vállalni, hogy ehhez a közösséghez tartozik, ez lenne valóban segítség az LMBTQ-közösségnek.
„Nem mondom, hogy egy Szombathely Pride lenne a megoldás, először csak meg kellene érteniük az embereknek, hogy teljesen normálisak vagyunk. Mi vagyunk az eladók a boltban, mi szolgálunk fel nekik az étteremben, mi készítjük el a reggeli kenyerüket a pékségben, sorolhatnám tovább” – tette hozzá.
Igaz, most még ő sem vállalja a nyilvánosság előtt a nevét és az arcát, de – mint mondta – ez nem biztos, hogy így marad. Szerinte például a budapesti Háttér Társaság minden jogi segítséget megad az érintetteknek országosan, de jó lenne egy jogi segítségkérő iroda Szombathelyen is. „Szépen lassan kell haladni, úgy talán elérhető a változás” – tette hozzá.
Egy klasszikus díva
Mégis van, aki nyíltan vállalja a másságát. Szőke Zizivel készítettünk interjút már tíz évvel ezelőtt, majd néhány éve, illetve a podcastunk vendége is volt már. Férfiként született, most nőként él, nyíltan vállalja transzneműségét. Egy klasszikus díva, aki nem tud és nem is akar észrevétlen maradni.
„Szerintem azért nem tudtál információt gyűjteni, mert az, amiről szeretnél írni, az nem létezik itt. Nekem meleg barátaim sincsenek, ismerős is csak pár, de még csak baráti társaságról sem tudok, ahol csupa LMBTQ ember lenne. Bár nyilván az én helyzetem ebben is picit más, hiszen az évek óta felvállalt identitásom ebből a szempontból elszigeteltté tett” – fogalmazott a Nyugat.hu kérdésére Szőke Zizi, aki szerint azt gondolják az emberek, hogy ha vele mutatkoznak, az egyenlő a másságuk felvállalásával, és erre még sokan nem állnak készen.
Tiszavirág-életű próbálkozások
„Nem tartom kizártnak, hogy vannak Szombathelyen is mikroközösségek, de nem gondolnám, hogy előbújásra tudnád bírni őket, még egy anonim interjú keretében sem” – erősítette meg a korábban tapasztaltakat.
Ő is azt mondja, hogy ez a szubkultúra is, mint sok másik, egy helyen koncentrálódik: Budapesten. Megemlítette viszont, hogy jó néhány évvel ezelőtt egy társaság próbálkozott azzal itt, Szombathelyen, hogy melegbulikat csináljon, de szigorúan meghívásos alapon.
Ezek teljesen zárt körű rendezvények voltak, ha nem szerepelt a neved a listán, nem mehettél be. Bár ő maga egy ilyen bulin sem vett részt, emlékei szerint talán három alkalmat élt meg ez a rendezvénysorozat, mert „állítólag voltak trollok, akik feliratkoztak a listára, és odamentek balhézni”.
„Kisváros vagyunk, akárhonnan nézzük. Mindenki ismer mindenkit, vagy ismer valakit, akit ismer a másik. De lassan nemcsak LMBTQ emberként, hanem az elvárt normák szerint élő embernek is kihívás Szombathelyen elmenni szórakozni. Aki akár csak egy kicsit is kitűnik a tömegből, az menekül Budapestre egy-egy melegbárba, melegbarát rendezvényre szórakozni” – mesélte.
Interjúalanyunk hozzátette: Magyarország egy nem túl elfogadó ország. „Majd ha eljutunk oda, hogy mindegy, ki vagy, mi vagy, kit szeretsz és mit csinálsz a hálószobádban, mert te magad, az ember leszel a lényeges, akkor talán az ilyen kisvárosokban, esetleg még kisebb településeken is előbújhat, működhet és alakulhat csoport és közösség. Addig óv minket a nagyváros, vagyis Budapest kozmopolita védőburka.”
