„Bezárják a kapukat az iskolák az autista tanulók előtt, mert nincsenek konkrét ismereteik az autizmusról. Azon igyekszünk, hogy ezen változtassunk” – mondja az AutiSpektrum Egyesület alapító elnöke és munkatársa, aki szerint a társadalmi szemléletformálás és az lenne a legfontosabb, hogy kerüljön be a pedagógus-alapképzésbe, hogyan kell bánni az autista diákokkal, mert egyre többen vannak.
Ehhez ki is dolgoztak egy komplex javaslatcsomagot, amelyet több szintre eljuttattak, legutóbb, még áprilisban személyesen Hajnal Gabriellának, a KLIK vezetőjének, de azóta eltelt pár hónap, és nem történt semmi.
Brokés Judittal, az AutiSpektrum Egyesület alapító elnökével és Kelemen-Kálazy Évával, az egyesület szakmai tanácsadójával beszélgettünk.
A beszélgetést itt tudják meghallgatni:
Öt gondolat a beszélgetésből:
- Az elmúlt 17 évben a tízszeresére emelkedett az autista gyermekek száma, az állam még mindig nem biztosítja számukra alapvető jogukat: az oktatáshoz való hozzáférést. 2009-ben jelent meg egy lesújtó ombudsmani jelentés az autista gyerekek oktatási helyzetéről, amiben az ombudsman intézkedéseket is kért a kormánytól, de ezek azóta sem történtek meg - mondják a szakértők.
- Az autista gyerekek körülbelül 70 százaléka normál intellektusú, azaz integrálhatóak lennének elvileg. Azért csak elvileg, mert sem a pedagógusok, sem az osztálytársak, sem az osztálytársak szülei nincsenek felkészülve rájuk. Mindenki tehetetlen, mert a mai napig nincs beépítve a pedagógus alapképzésbe a velük való bánásmód. Az a taktika pedig már nem működik, hogy kirakják őket mindenhonnan, mert egyre többen vannak: ma már minden 50.-60. gyermek érintett lehet.
- Vannak gyerekek, akik "maszkolnak", vagyis próbálnak úgy viselkedni, mint a nem autisták csak azért, hogy elfogadják őket, hogy beilleszkedhessenek. Ezek a gyerekek lehet, hogy az iskolai környezetben nem okoznak problémát, de otthon aztán még komolyabban előjöhetnek a viselkedési probémáik, vagy ha még ott sem, akkor legkésőbb kamaszkorukban - sok példa van rá - pszichiátriára is kerülhetnek, mert nem tudják viselni ennek a lelki terheit.
- A pedagógusok körében nagyon vegyes a kép, sokuktól azt hallják, hogy ezzel ők nem szeretnének foglalkozni, mert nem erre készítették fel őket a pedagógusképzésen; de ahogy a jogászoknak is napi szinten lépést kell tartaniuk a jogszabály-változásokkal, vagy az eladóknak is meg kell tanulniuk az új kasszagép kezelését, a pedagógusoknak is fel kell készülniük a változásra. A másik oldalon vannak nagyon együttműködő pedagógusok is, akik részt vesznek a képzéseiken. Az egyesület által kiadott Csillagbusz című könyvre épülve létrejött egy inklúziós-intervenciós program kifejezetten alsótagozatos pedagógusoknak.
- Az egyesület tavaly szembesült azzal, hogy Veszprémben összesen két EGYMI (egységes gyógypedagógiai módszertani intézmény) szegregált középiskola fogad papíron autista gyerekeket. Megyei szinten sem túl rózsás a helyzet. Sok iskola, még ha benne is van az alapító okiratukban, hogy elvileg fogadnak autista gyerekeket, mégsem akarnak vagy nem tudnak, mert nincs szakemberük. Alapban kizárnak szalmákból gyerekeket, mert például ott kést használnak, ami az ismeretek hiányára vezethető vissza. Az egyesület ezellen próbál tenni, azon vannak, hogy megismertessék a pedagógusokkal ezeket a gyerekeket, mert hisznek abban, hogy az elfogadás alapja a megértés. Ha értem, hogy miért olyan a másik, amilyen, akkor elfogadom. A társadalomnak is fel kell készülnie arra, hogy nem csak neurotipikus emberek élnek közöttünk.
