Döntő fontosságú hét következik Brüsszelben. Már hétfőn összeülnek a tagállami külügyminiszterek, hogy Ukrajna támogatásáról és az esetleges újabb szankciókról egyeztessenek, másnap pedig az EU bővítésével kapcsolatban születhetnek döntések, de valószínűleg egyik téren sem lesz előrelépés a december 14–15-i, évzáró európai uniós csúcstalálkozó előtt.
Bennfentesek már most arra figyelmeztetnek, hogy éjszakába nyúló munkára készülnek december 14. és 15. között, illetve annyi a rendezésre váró kérdés, hogy akár a hétvégére is átcsúszhat az értekezlet. A legkeményebb dió a moldovai, az ukrán és talán a boszniai EU-csatlakozási tárgyalások megkezdése, de más ügyek is megoldásra várnak, például a tagországok csúcsvezetőinek asztalán köthet ki az Oroszországgal szembeni szankciók újabb köre és a következő három évre vonatkozó ukrajnai támogatások. E döntések többségének középpontjában Magyarország áll.
Budapest kiolvasztása
EU-s ügyekben általában számos probléma feloldható pénzzel, talán ezúttal is ez lesz a helyzet. Az Európai Bizottság a csúcstalálkozó előtt elérhetővé tehet 10–13 milliárd eurónyi forrást Magyarország számára azon pénzekből, amelyeket korábban befagyasztottak a jogállamisági aggályok miatt. Az utóbbi hetekben elfogadott magyar igazságszolgáltatási reformok elegendőnek bizonyulhatnak a pénz elindításához, bár a folyósítás egy hétéves periódust fog felölelni. Nagy összegről van szó, de még így is mintegy kilencmilliárd euró zárolva marad, és talán végleg el is vész Magyarország számára, ugyanis a hozzáféréshez „ideológiai” reformokra lenne szükség, többek között az akadémiai szabadság, az LMBTQ-jogok és a migráció területén, amibe a magyar kormány valószínűleg nem fog beleegyezni.
A nagyobb kérdés az, hogy önmagában a pénz elegendő-e Orbán Viktornak az előrelépéshez. Az utóbbi években mindig így volt, Magyarország az EU-s források jóváhagyását követően rendre a hozzájárulását adta különböző ügyekhez, például az orosz büntetőintézkedésekhez vagy Ukrajna közeledéséhez.
Számos diplomata úgy látja, hogy most más lehet a helyzet. Először is a magyar gazdaság néhány évnyi zsugorodás után ismét növekedni kezdett. Arra is rámutattak, hogy a magyar ellenállás most inkább ideológiai és személyes jellegű; többen említették a magyar kormányfő állítólag heves ellenérzéseit az ukrán elnökkel, Volodimir Zelenszkijjel szemben, aki többször bírálta őt, és úgy vélekedtek: azzal akarhat bosszút állni, hogy a lehető legjobban keresztbe tesz Kijevnek. Emellett itt van az ideológiai érv is, miszerint Orbán úgy érzi, hogy mind az EU-ban, mind az Atlanti-óceán túlpartján változóban van az Ukrajnának nyújtott támogatások megítélése.
Ehhez kapcsolódóan: Már a paktumreformot is kóstolgatja a magyar vétófenyegetés
Ukrajna feloldása
Az Ukrajnával szomszédos EU-országok már több mint egy éve panaszkodnak az ukrán agrártermékek beáramlása által okozott problémákra. Most a fuvarozók, elsősorban – de nem csak – Lengyelországban blokád alá vonták Ukrajna határait, hangoztatva, hogy ukrán versenytársaik tisztességtelen versenyelőnyt élveznek az Európai Unión belül alacsony áraikkal. Emellett ősszel Hollandiában és Szlovákiában is választást tartottak, amelyeken olyan párt nyert, aki leállítaná az ukrajnai fegyverszállításokat, és az Egyesült Államokban is nő az ezt pártolók köre a kongresszus republikánus tagjai sorában. Miközben Magyarország az EU egyetlen tagja, amely nyíltan megkérdőjelezi, hogy a blokk készen áll-e Ukrajna felvételére, de mások is vonakodnak – keleten és nyugaton egyaránt – Kijev túlságosan gyors csatlakozásától; részben az orosz reakciótól, de még inkább attól az óriási kihívástól tartva, amit a közösség reformja és a hatalmas, de viszonylag szegény új tagország anyagi támogatása jelentene az EU-büdzséből. Megérezhette a magyar miniszterelnök, hogy vannak mások is, akik nem olyan lelkesek a bővítéssel kapcsolatban, és most azt próbálhatja elérni, hogy színt valljanak?
Vannak jelei annak, hogy Orbán meg szeretné gátolni Ursula von der Leyen újraválasztását az Európai Bizottság élén, ő látható a közelmúltban indított Brüsszel-ellenes magyarországi plakátkampányban is. Noha nem tudja megvétózni az európai bizottsági elnök kiválasztását, mivel erről minősített többséggel döntenek az Európai Tanácsban, a magyar kormányfő már most az erősödő euroszkeptikus mozgalom de facto vezetőjeként pozicionálja magát.
Ehhez kapcsolódóan: Fehér Ház: Fogytán a pénz és az idő, mielőbb el kell fogadni az ukrán támogatási csomagot
Hogyan alakulhat a bővítési döntés?
A Szabad Európa betekinthetett az EU-csúcs zárónyilatkozatának tervezetébe, amelyben megerősítik az Európai Bizottság azon ajánlásának fennállását, miszerint megindíthatók a csatlakozási tárgyalások Bosznia-Hercegovinával, Georgiával, Moldovával és Ukrajnával. Minden egyéb zárójelben van, ami azt jelenti, hogy nincs még végleges döntés. Georgia esetében ez a tagjelölti státusz megadásával ér fel. Azt írják: „A tanács azt javasolja, hogy az Európai Unió Tanácsa hozzon döntést a csatlakozási tárgyalás megkezdéséről Moldovával és Ukrajnával.” Kissé eltérő nyelvezetet használnak Bosznia esetében, ahol arra tennének javaslatot a vázlat szerint, hogy indítsák meg a folyamatot, amint az ország eléri a tagsági kritériumoknak való megfelelés szükséges fokát.
Vonjuk ki a képletből egy pillanatra Georgiát és Moldovát
Emlékezzünk rá, hogy egyhangúságra van szükség, és úgy tűnik, mindenki egyetért azzal, hogy Tbiliszi megkapja a tagjelölti státuszt, Moldova pedig egy lépéssel már előrébb van a csatlakozási tárgyalások megindításával. Ennek ellenére többek szerint „a járulékos veszteségek” áldozatává válhat a két ország, és mindez Ukrajnával függ össze. A többség azt szeretné, hogy a csatlakozási tárgyalások Ukrajnával is megkezdődhessenek – a kivétel Magyarország. De mások – így Észtország, Lettország és Litvánia is – azon az állásponton vannak, hogy ha Ukrajna elbukik, akkor mindenki elbukik. A kérdés most az, hogy Budapest elrántja-e a kormányt. Orbán hajthatatlannak látszott az Európai Tanács elnökének, Charles Michelnek december 4-én küldött levelében, amelyben kiemelte, hogy „az ukrán felvételi folyamattal kapcsolatos közelmúltbeli bizottsági javaslat az EU objektív és érdemeken alapuló eszközként alkalmazott bővítési politikájának végét jelenti”. Aláhúzta: „Az Európai Tanácsot úgy szólítják fel ezen javaslat elfogadására, hogy előtte nem volt lehetőség megvitatni. (…) Tisztelettel kérem, hogy ne kezdeményezze az Európai Tanácsnál a döntés meghozatalát ezekben az ügyekben decemberben, mivel a konszenzus egyértelmű hiánya elkerülhetetlenül kudarcra fog vezetni. El kell kerülni ezt a kontraproduktív forgatókönyvet az egység kedvéért, amely a legfontosabb kincsünk” – összegzett.
Ehhez kapcsolódóan: Orbán újabb levélben óv az ukrán döntés napirendre tűzésétől
Hogyan illeszkedik mindebbe Bosznia?
Magyarország talán inkább alkudozni kíván, ahelyett hogy szimplán megvétózza az ukrán EU-integráció következő lépését. Magyarországon kívül Horvátország, Szlovénia, valamint leginkább Ausztria lobbizik azért, hogy Szarajevóval is megnyissák a csatlakozási tárgyalást. Legfőbb érvüket „kiegyensúlyozott megközelítésnek” nevezik. Ez azt jelenti, hogy ha előrelépés történik a keleti országokkal, akkor erre van szükség a Nyugat-Balkánon is. December 13-án csúcsértekezletet rendeznek Brüsszelben az EU és a Nyugat-Balkán államai között is. A térség többi országa esetében különböző okokból jelenleg nincsen tér pozitív lépésekre, így csakis Bosznia-Hercegovina kaphat valamit. Brüsszel kétségbeesetten próbálja elkerülni annak a látszatát, hogy ismét elhanyagolja a régiót, különös tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság által novemberben javasolt hatmilliárd eurós támogatási program még távol van a tagállami jóváhagyástól.
Mint korábban említettük, a zárónyilatkozat tervezete Bosznia esetében eltér az Ukrajnát és Moldovát érintő részektől. Ez tükrözi a tényt, hogy Szarajevó valójában mindössze korlátozott előrelépést ért el, a Brüsszel által előírt tizennégy követelmény közül eddig csak kettőt teljesített, míg Kijev és Chișinău lényegesen többet, és utóbbiak támogatói szerint ennek a különbségnek meg kell jelennie a közösség döntéseiben is. A kérdés, hogy ez elfogadható lenne-e Ausztria és még inkább Magyarország számára. Ők egyértelműbben összekapcsolnák Bosznia-Hercegovinát és Ukrajnát (illetve Moldovát), ugyanakkor Kijev támogatói ellenzik ezt. Vegyük például az EU-integráció útján összekapcsolt Észak-Macedónia és Albánia ügyét. Jelenleg Szkopje azért nem tud előrehaladni, mert nincs meg a szükséges kétharmados többség a parlamentben ahhoz, hogy Bulgária követelésének eleget téve belefoglalják az alkotmányba a bolgár kisebbség elismerését, emiatt pedig Albánia is várakozásra kényszerül. Hasonlóképp, Bosznia is jelentősen lelassíthatná Ukrajna integrációs útját, de egyesek szerint Budapest épp ezt akarja elérni.
Hogy a dolgok még tovább bonyolódjanak, Hollandia az utóbbi napokban azt hangoztatta, hogy Bosznia egyáltalán nem érdemelte ki a tárgyalások megindítását, ezért készek megvétózni bármilyen ez irányú lépést. Az Európai Bizottság novemberi bővítési jelentése szerint legkésőbb márciusban fogják értékelni a folyamatban lévő reformokat, a még megoldásra váró kérdések állását Bosznia, Moldova és Ukrajna esetében. Bár erről a közös nyilatkozat tervezetében egyelőre nincs szó, nem zárható ki, hogy az utalással próbálhatják megmenteni a helyzetet a végső bizottsági értékelésre, ami akár arra is használható lehet, hogy egyetértés hiányában egyszerűen elnapolják a problémát.
Mi van még az asztalon?
Az EU tizenkettedik szankciós csomagja valószínűleg a napokban megkapja a zöld jelzést, jórészt azért, mert nem tartalmaz kemény intézkedéseket, nem érinti az orosz energiaszektort. Magyarország fékezi az elfogadást, de Brüsszelben arra számítanak, hogy ezen a téren nem fog keresztbe feküdni. Arra lehet készülni, hogy most hosszú ideig ez lesz a korlátozások utolsó köre. Az EU kifogyott mind az ötletekből, mind az energiából ezt illetően, és egyre nehezebbé vált az egyhangúság megteremtése is.
Várhatóan nem lesz viszont egyezség az ukrajnai fegyverszállítások közös EU-s finanszírozásáról. Eddig ezt az Európai Békekereten keresztül intézték 4,6 milliárd euró értékben, a nyolcadik, ötszázmillió eurós részlet átutalását azonban Budapest már nyár óta akadályozza. Magyarország eleinte azt hangoztatta, hogy ennek feloldásához el kell távolítani az OTP-t az ukrán korrupcióellenes ügyészség azon listájáról, amely a háború nemzetközi szponzorait tartalmazza, amiért továbbra is jelen van Oroszországban. Ezt megtették, de a kormány most biztosítékokat akar arra vonatkozóan, hogy a bank nem kerül be többé a jegyzékbe. Ezt a patthelyzetet aligha sikerül megoldani a közeljövőben.
Emellett itt van az Európai Békekeret forrásainak húszmilliárd eurós bővítése a következő három évre, amiről ugyancsak kevéssé esélyes a megállapodás, de teljesen más okból. A német alkotmánybíróság nemrég úgy ítélte, hogy az ország különböző különleges pénzügyi alapjainak felhasználása megsértette az alaptörvényben rögzített adósságféket, és ez az EU költségvetésére is hatással lesz. A blokk most tart a hétéves (2021–2027) költségvetési ciklus felénél, és miközben számos tagállam bővíteni szeretné a büdzsét – például a zöldátállás és az ukrán kormány támogatásának érdekében –, ez nem lesz egyszerű, amikor a legnagyobb nettó befizető ország saját költségvetése lefaragására kényszerül, jogi korlátokkal néz szembe.
Ehhez kapcsolódóan: A német kancellár védelmébe vette a világjárvány alatt megszavazott hitelek átcsoportosítását
Az ukrajnai fegyverszállítások így minden bizonnyal kétoldalú alapon fognak folytatódni. De mi a helyzet a többi ukrajnai támogatással? Az Európai Bizottság korábban ötvenmilliárd euró elkülönítésére tett javaslatot Ukrajna számára a 2024 és 2027 közötti időszakra. Magyarország várható tiltakozása és Németország korlátai mellett ennek elfogadásához bizonyos találékonyságra lesz szükség. A budapesti vétót megkerülve a többi huszonhat tagállam kormánya hitelt nyújthat saját nemzeti költségvetéséből Ukrajnának havi vagy negyedéves alapon. Sokaknak egyre bosszantóbb Magyarország aknamunkája a közösségen belül. Nincs ma olyan mechanizmus, amellyel az EU kizárhatná valamelyik tagját, kizárólag önkéntes alapon képzelhető el a távozás, mint ahogy az Egyesült Királyság esetében történt a 2016-ban tartott referendum után. Arra ugyanakkor van mód, hogy felfüggesszék a szavazati jogot az Európai Unió Tanácsában, erre szolgál az úgynevezett 7. cikk szerinti eljárás. Az Európai Bizottság, illetve az Európai Parlament már megindította ezt Lengyelországgal és Magyarországgal szemben, de soha nem került sor a „nukleáris opció” használatára, minthogy Varsó és Budapest kölcsönösen bevédte egymást. A lengyelországi kormányváltás nyomán azonban lezárhatják az eljárást Varsó esetében, így sarokba szoríthatják Budapestet. A fő kérdés, hogy Szlovákia, a Robert Fico vezette új kormány hajlandó lenne-e szembemenni szövetségesével. A következő hónapokban erősödhet a nyomás Pozsonyon, de senki ne várjon komoly eredményt. Orbán továbbra is latba fogja vetni vétópolitikáját Brüsszelben és azon túl is.
