Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Brüsszeli helyzetkép: a maszkon innen és túl


A koronavírus-tesztre felállított sátor a brüsszeli Diadalív közelében, 2020. október 23.
A koronavírus-tesztre felállított sátor a brüsszeli Diadalív közelében, 2020. október 23.

Hogyan élnek a brüsszeliek a járvány második hullámának árnyékában? Szubjektív beszámolóra kértük helyi tudósítónkat.

Megdöbbentő, hogy már vannak olyan ismerőseim, akiknek soha sem láttam az arcát. Mindig maszkban vannak. A lányom szeptember óta jár hokizni. (Úgyismint gyeplabda, Belgiumban a népszerűsége a fociéval vetekszik, én sajnos a szabályokat sem ismerem, de már letöltöttem a szabálykönyvet.) Tehát a lányom csapattársainak a szüleiről van szó, akikkel edzésen, meccsen hetente két-három alkalommal találkozok. Beszélgetünk, tudjuk egymás nevét, de ha szembe jönnének az utcán maszk nélkül, simán elmennék mellettük.

Az új népviselet

Ezzel már el is árultuk, hogy a maszk Belgiumban tulajdonképpen kötelező viselet, azért tulajdonképpen, mert elvileg nem az, de önkormányzatok, intézmények, tartományok ettől eltérően rendelkezhetnek, de azt nehéz követni, így marad a maszkviselés alapértelmezettként.

Ez talán a kisebbik baj. Brüsszelben (és persze Belgiumban) a kapcsolatok korlátozása teljesen belterjessé teszi az életet, jelenleg a családtagokon kívül egy személlyel lehet rendszeresen kapcsolatot tartani. A márciustól szeptemberig tartó tavaszi szünet után október közepétől ismét tilos (pontosabban a szabályok betartásával lehetetlen) a beltéri sportolás, ami azt jelenti, hogy a magyarokkal (és egy olasz ex-rendőrrel) szervezett keddi focinak is annyi. És nincs az sem, hogy igyunk egy kávét valahol: nincs hol, minden zárva van. Csak elvitelre lehet. Múltkor kértem így egyet, aztán rájöttem, hogy maszkban ez sem olyan egyszerű.

Kórházak, statisztikák

Belgiumban jelenleg az okozza a legnagyobb gondot, hogy egyre többen vannak kórházban és egyre többeknek kell intenzív ellátás. Emiatt aztán hétről-hétre újabb szigorítások jönnek, a nagy kérdés, hogy mikor jutunk el a tavaszihoz hasonló lezárásig. Amit mindenképpen el akarnak kerülni, az az iskolák bezárása, mert akkor nagyon sok ember kiesik a munkából.

A tavaszi leállás már így is riasztó adatokat eredményezett. A legszörnyűbb azonban a halottak száma volt. Emlékszem, eleinte 30-40 elhunyt volt naponta, aztán egyszer csak több mint száz, majd mindig egy kicsivel több, két hét múlva már stabilan 300 körül, aztán napokon keresztül 400 ember esett áldozatul. Most egy hetes átlagban 35, lassan növekszik. Az új fertőzöttek száma 10 ezer körüli, de hozzá kell tenni, hogy a hónap végére naponta 70 ezer tesztet fognak csinálni. És már csak azoknak, akiknek valamilyen tünetük van. Nincs olyan ember, aki nem ismer "kovidos" beteget, olyan meg különösen nincs, akinek valakije ne lenne karanténban.

A járvány és a politika

Nem túl megnyugtató az sem, amikor a belga miniszterelnök arról beszél, hogy “közel vagyunk az cunamihoz”, “elvesztettük a kontrollt az események felett”, a volt miniszterelnök pedig az intenzív osztályra került. Ő október 1-je óta külügyminiszter, az uniós minisztertársaival tartott első hivatalos értekezletén megfertőződött, minap azt mondták, hogy állapota stabil, “tudatátánál van”.

Ennek a helyzetnek eléggé nehéz a jó oldalát látni. Mivel az ősz eddig nagyon szép, napos és enyhe, ezért hétvégente lehet egy kiadósat sétálni valamelyik erdőben. Ebből szerencsére nagyon sok van, kastéllyal vagy anélkül, tóval van anélkül, túraútvonalak 3-tól 30 kilométeres távra, amit maszk nélkül lehet megtenni.

...és újságot is lehet írni. Nemcsak az egyszerű embereket, a politikát is felzaklatta a rendkívüli helyzet. Személyes találkozók híján főleg a közösségi médiumokban fejtik ki üzeneteiket, ott mégis könnyebb két mondatban ítéletet mondani bármiről, távolságot sem kell tartani. Az ember csak kapkodja a fejét, hogy ki mit és miért mondott, és erre a másik oldalnak mi a válasza, de közben jó lenne azt is tudni, hogy mik a tények.

Az idő nagy része ez utóbbival telik el, bár őszintén szólva hasznosabb elfoglaltságot is el tudok képzelni. Érezhető, hogy mindenki igyekszik munkával elütni az időt, hiányzanak a személyes kapcsolatoknak köszönhető üresjáratok. Az EU-s intézmények közben dolgoznak, persze, nagyon sok online ülést tartanak, ezek eredménye számos vita és állásfoglalás. Fontos dolgok is történnek, költségvetés, jogállamiság, koronavírus-reagálás, migrációs – hogy csak néhányat említsek, de folytathatnám a sort közös agrárpolitikával, az oktatás jövőjével, vagy a nemek közötti egyenlőséggel.

A rövid távú tervek ideje

Az ember próbál rövid távú célokat kitűzni maga el, lehetőleg olyanokat, amiknek van értelme is. Ezek között azonban nem szerepel olyan, hogy hétvégére hazaugrunk meglátogatni az otthoniakat. Ez inkább hosszútávú terv – ha minden jól megy. Mert eddig elég rosszul ment.

  • 16x9 Image

    Arató László

    Arató László a Szabad Európa brüsszeli tudósítója. Több mint harminc éve újságíró, 2013 óta dolgozik az EU fővárosában. Jelenleg több független lapot, rádiót tájékoztat rendszeresen az Európai Unióval és a NATO-val kapcsolatos fejleményekről.

XS
SM
MD
LG