Az eheti brüsszeli EU-csúcstalálkozó kicsit olyan volt, mint amikor egy jóindulatú, de a valósággal köszönő viszonyban sem lévő tanár két iskolai renitenst próbál megfegyelmezni.
És miközben a kisebbik rossz gyerek kapott egy fülest, addig a nagyobbik – aki gyakran bújtja fel a kisebbet – megúszta a letolást.
Természetesen Belaruszról és Oroszországról van szó, a tanár hálátlan szerepét pedig az EU játssza. Belarusznak egyáltalán nem kellett volna napirendre kerülnie, de a Ryanair-gép hétvégi földre kényszerítésével és Raman Prataszevics újságíró és aktivista letartóztatásával hirtelen központi témává vált.
Az elítélő hang határozott és az uniós csúcstalálkozó zárónyilatkozata valójában erősebb volt a vártnál. (Brüsszel általában vagy vonakodik, vagy képtelen gyors és érdemi intézkedéseket hozni.)
Gyors büntetés Belarusznak...
Most viszont döntött: Belarusz légi cégeit ki kell zárni az EU légtér használatából, miközben saját légterét már el is elkerülik az uniós légitársaságok. A Minszk elleni szankciócsomagot, - amely hetek óta különböző munkacsoportoknál parkol - a vártnál gyorsabban fogják megerősíteni és jóváhagyni. Ezt követően pedig az Európai Bizottság és az EU külügyi vezetője "haladéktalanul... további célzott gazdasági szankciókat" dolgoz ki.
Nos, ezt állítsuk szembe azokkal az állásfoglalásokkal, amelyeket a 27 EU-tagállam Oroszországgal kapcsolatban fogadott el, alig néhány órával azután, hogy megállapodtak a Belarusszal kapcsolatos intézkedésekről és világgá kürtölték azokat.
... de mikor sújtanak már le keményen Moszkvára?
Az uniós vezetők ugyan ismét kifejezték szolidaritásukat a Cseh Köztársasággal, de hogy pontosan miért, azt nem fejtették ki.
A blokk elítélte Moszkva "jogellenes, provokatív és bomlasztó tevékenységét az EU-tagállamok területén és azon kívül".
Aki nem rutinos olvasója az EU gyakran talányos megfogalmazású nyilatkozatainak, annak talán el lehet nézni, ha nem veszi észre, hogy a szöveg arra a közelmúltbeli prágai leleplezésre utal, amely szerint 2014-ben orosz ügynökök robbantottak fel egy kelet-morvaországi fegyverraktárat és az incidens két ártatlan ember életét követelte.
Nem volt viszont szó – a Cseh Köztársaság melletti kiállás jeleként – további orosz diplomaták kiutasításáról. (Pedig Prága moszkvai nagykövetségét megtizedelték a Vrbeticei leleplezések nyomán Moszkvával megindult kölcsönös kiutasítások).
Szolidaritást eddig csak a szomszédos Szlovákia és a három balti állam tanúsított azzal, hogy orosz diplomatákat küldött haza, és nem tűnik úgy, hogy a közeljövőben más országok csatlakoznának hozzájuk.
Egyszerűen csak meghosszabbítják a régi szankciókat
További szankciókról nem esett szó. Még azt sem ítélték el, hogy a Kreml feketelistára tette Vera Jourovát, az Európai Bizottság cseh alelnökét és David Sassolit, az Európai Parlament elnökét. (Ők eddig a legmagasabb rangú brüsszeli tisztviselők, akik ellen Moszkva szankciókat vezetett be).
Egyelőre úgy tűnik, az EU egyszerűen megelégszik azzal, hogy meghosszabbítja a döntő részben a Krím 2014-es annektálása miatt bevezetett intézkedéseket. A lista azóta is egyre több névvel bővül a különböző orosz bűntettek miatt.
Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a csúcstalálkozót követő sajtótájékoztatón elég jól összefoglalta a helyzetet:
"Mindannyian ismerjük a szomszédos országokban, például Ukrajnában, Moldovában vagy Grúziában történő beavatkozást és a destabilizációt. Láttuk, hogy hibrid fenyegetések, szabotázsakciók, merényletek, az "oszd meg és uralkodj" elv alkalmazásával, kibertámadások és dezinformációs kampányok útján próbálják meggyengíteni az Európai Uniót és megingatni a tagállamokat. Évek óta látjuk ezeket a mintákat. A helyzet nem változik, sőt, egyre romlik."
Mégis, Minszkkel ellentétben Moszkva volt az, amely a héten megúszta a büntetést.
Van der Leyen azt képzeli, hogy van, ami összeköti Európát az oroszokkal
És ennek oka az, amit von der Leyen a fenti mondatok után megfogalmazott: "Ugyanakkor az EU-t és Oroszországot egy közös jövő köti össze. Oroszország a legnagyobb szomszédunk, és továbbra is a kereskedelem és a befektetések forrása az [Európai] Unió számára. Közös határaink mentén az európaiak és az oroszok élete összefonódik, Oroszország pedig fontos szereplő a globális kihívásoknak adott válaszokban és a regionális kérdések kezelésében".
Persze felmerül a szemtelen kérdés: miért, Belaruszt és az EU-t nem köti közös jövő, tekintve, hogy Belarusz három uniós tagállamával is határos, és a blokkban él számos állampolgára, köztük neves politikusok és kulturális személyiségek.
A válasz természetesen a politika és a gazdaság. Egyszerűen sok tagállam függ Moszkvától az energia, a turizmus és pénz miatt. Brüsszel pedig mindig szívesen fogadná, ha az ambiciózus éghajlatvédelmi megállapodásokat, az iráni nukleáris alkut és a nyugat-balkáni helyzetet rendező terveket – egy sor, az Unió keze nyomát viselő témát – úgymond jó szándékú orosz segítséggel tudná prioritásként kezelni.
Az EU tehát leragadt annál, hogy továbbra is a 2016-ban megfogalmazott öt vezérelv alapján kezelje az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokat.
Ezek:
- a minszki megállapodások teljes körű végrehajtása;
- szorosabb kapcsolatok Oroszország poszt-szovjet szomszédaival;
- az EU ellenálló képességének növelése az orosz fenyegetésekkel szemben;
- szelektív párbeszéd Moszkvával bizonyos kérdésekben (például a terrorizmus elleni küzdelemben);
- a közvetlen, emberek közötti kapcsolatok támogatása.
Ez egy olyan mikuláscsomag, amelyben Lisszabontól Lapföldig mindenki talál magának témát, aminek eljátszhat az értelmezésével.
Mindennek a tetejébe az Európai Bizottság feladatként megkapta, hogy a következő, júniusi csúcsra egy olyan jelentéssel álljon elő, amely a fenti elvek alapján felvázolja az EU-orosz kapcsolatokra vonatkozó politikai opciókat.
A csintalan Vlagyimir valószínűleg jól szórakozik, amint elsétál a tanáriból miközben a rovót kapott Aljakszandr vállán nyugtatja a kezét.
