A csernobili nukleáris balesetet követően több százezer ukrajnai, belarusz és oroszországi gyereket küldtek Nyugatra pihenni, hogy egy kis időre maguk mögött hagyják a sugárfertőzött területeket. Az egyik ilyen „csernobili gyerek” volt a mai belarusz ellenzék vezetője.
Az 1986-os csernobili atomerőmű-baleset után a sugárszennyezést elszenvedő ukrán, belarusz és orosz vidékeken élő szülők, akár csak pár hétre is, de biztonságos területre próbálták juttatni a gyerekeiket.
Szerencséjükre Nyugaton együttérzéssel fordultak feléjük, és így több ezer gyerek mehetett nyári vakációra Európa nyugati részére. Írországban egy, a nukleáris leszerelésért régóta kampányoló aktivista szervezte mások mellett nagy lelkesedéssel a „csernobili gyerekek” utazását.
És az egyik ilyen gyerek az akkor 14 éves Szvjatlana Cihanouszkaja, az autoriter Lukasenka-rendszer által szorongatott belarusz ellenzék emigrációba kényszerült vezetője volt.
A tavalyi, elnökválasztásokon magát győztesnek kikiáltó Cihanouszkaja manapság az európai országokat bejárva próbál támogatókat szerezni, hogy megismételt, de ezúttal fair és szabad választásokat tartsanak hazájában.
1996-ban viszont – a katasztrófa után egy évvel, még gyerekként – először lépett nyugati földre, és az út egyszerre rázta meg és töltötte el csodálattal.
A Szabad Európa és az Amerika Hangja közös, orosz adásának, a Jelenidőnek nyilatkozva Cihanouszkaja felidézte azt a kedvességet és vendégszeretetet – valamint a csipszet és ketchupot –, amivel Írországban fogadták.
A Belarusz nyugati részén fekvő Breszti körzet, Mikascsevicsi nevű falujában élő Szvjatlana mindössze hároméves volt, amikor felrobbant a csernobili erőmű 4-es blokkja. A dél-keletre fekvő Ukrajnából a szél gyorsan a szomszédos szovjet tagköztársaság felé fújta a radioaktív port, ami egy Németország méretű területet lepett el.
Rövid menekülés és megkönnyebbülés
A katasztrófát követően több százezer embert telepítettek ki, miközben 600 ezer, gyakran védőfelszerelés nélkül dolgozó „likvidátor” áldozta fel egészségét, hogy elzárja a külvilágtól a sugárzó reaktort és megtisztítsa a területet.
A gyerekek számára Csernobil sajátos kockázatokat hozott. Az érintett szovjet tagköztársaságokban jelentősen megemelkedett a pajzsmirigybetegségek és a pajzsmirigyrák előfordulási aránya – közölte annak idején az Egészségügyi Világszervezet (WHO). Például Homel belarusz régióban a pajzsmirigyrák gyakorisága körülbelül 100-szorosára ugrott.
1991-ben az Ír Nukleáris Leszerelési Kampányban aktív Adi Roche létrehozta a Chernobyl Children International (Csernobili Gyerekek Internacionáléja, CCI) nevű szervezetet. A cél az volt, hogy orvosi és egyéb segítséget nyújtsanak az atomkatasztrófa legfiatalabb áldozatainak, és külföldi utakat szervezzenek nekik.
1986 óta a CCI mai pénzben körülbelül 107 millió eurónyi segélyt juttatott el a katasztrófa-sújtotta övezet szegény közösségeinek és a gyerekeknek. Több mint 26 és félezer gyerek utazhatott Írországba, ahol fogadó családoknál pihenhettek és lábadozhattak, és a CCI szerint a program a mai napig tart.
A hasonló alapon létrehozott Chernobyl Lifeline (Csernobili Életvonal) közben fiataloknak szervezett utakat. Az 1996-ban 14 éves Cihanouszkaja is egy ilyen csoporttal került Írországba 1996-ban.
„Nem tudom, miért voltam jogosult a programra. Talán azért, mert jól tanultam” – mondta a politikus a Jelenidőnek.
Cihanouszkaja most 38 éves, és visszaemlékezése szerint sok belarusz lakos még 10 évvel a világ legsúlyosabb nukleáris balesete után sem tudta felfogni, pontosan mi történt Csernobilben. (Belarusz közben a Szovjetunió összeomlása közepette 1991-ben önálló állammá vált. Az 1994-ben első ízben elnökké választott és akkor még korrupcióellenes politikus, Aljakszandr Lukasenka – akinek Cihanouszkaja a nemezise – mára tekintélyuralmi rendszert épített ki.)
„Belaruszban állandóan tesztelni vittek bennünket. Orvosok jöttek és megvizsgálták a pajzsmirigyünket. Akkoriban az emberek nem értették, hogy mekkora katasztrófa történt. Állandóan hallottunk Csernobilről, a sugárzásról, de abban az életkorban nem fogtuk fel, mennyire súlyos volt. Ez csak később vált nyilvánvalóvá, amikor már tanulmányozni lehetett a dolgot, és megjelent az internet. Addig csak szóbeszédből és a szüleinktől hallottunk róla, akik szintén nem tudtak sokat.”
Mint Cihanouszkaja hozzáteszi, a legtöbb Nyugatra utazó gyerek gondolatait sem kötötte le túlzottan Csernobil.
„Tudja, a szennyezett zóna gyerekei egyszerűen boldogok voltak, hogy külföldre utazhattak.”
„Sok kedvesség, sok szeretet”
Első külföldi útja és az ott tapasztaltak csodálattal töltötték el a későbbi – férje letartóztatása miatt kényszerből lett – politikust.
„Persze az emberek maguk is lenyűgöztek. Nyitottak voltak, barátságosak, mosolyogtak. Azt mondák, hogy ’köszönöm’ és hogy ’szívesen’. Otthon egy kicsit nyomasztó volt az élet, legalábbis az én városomban” – emlékszik vissza.
„Aztán hirtelen megérkeztem teljesen idegen emberek otthonába, és úgy bántak velem, mint egy családtaggal. Nagyon kedvesek voltak, sok szeretetet kaptam. Mindenki igyekezett a lehető legjobb kedvre deríteni a gyerekeket.”
Az új étel – amit első ízben kóstolhatott meg – szintén lenyűgözte
„A legjobban az az étel lepett meg, amit otthon nem ismertünk. A csipsz, a sült krumpli, a hamburger... lehet, hogy a belarusz fővárosban ez már elérhető volt, de soha nem jártam ott a szüleimmel, úgyhogy nem tudom. Írországban próbáltam ki először a ketchupot – nem a mi paradicsomszószunkat, hanem az igazi ketchupot.”
Cihanouszkaja a csoport útját szervező Henry Deane családjánál lakott. A látogatás után is kapcsolatban maradt velük, és néhány évvel később újra meghívták, hogy segítsen más fiatalok útjainak szervezésében.
„Az volt a munkám, hogy dokumentumokat készítettem elő, repülőutakat foglaltam le, beosztottam, hogy melyik gyerek melyik családhoz menjen. Ha a gyerek szomorú volt vagy honvágya volt, akkor felhívtak és telefonon beszéltem vele. Ha a gyereknek orvoshoz kellett mennie, akkor én tolmácsoltam” – mondta.
Cihanouszkaja angol tanárként és fordítóként dolgozott, mielőtt a 2020. augusztusi elnökválasztások idején belecsöppent a politikába. (Férje volt az egyik ellenzéki elnökjelölt, de letartóztatták és nem tudott indulni, így a feleség magára vállalta a szerepet.)
Cihanouszkajának sok lehetősége volt Írországban maradni, de a szíve mindig hazahúzta.
„Még mindig nagyon ragaszkodtam a szüleimhez, az otthonomhoz, a családi kötelékekhez... Írország messze volt. Most egy kicsit nyitottabbak a határok. Ha az ember megkapja a schengeni vízumot, akkor bármikor utazhat és hazatérhet. Viszont régen ez sokkal nehezebb volt, és én a családomat, a szüleimet és a hazámat választottam” – mondta.
