Közel 17 évvel azután, hogy Észak-Macedónia megkapta az uniós tagjelölti státuszt, úgy tűnik, végre megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások. Háromnapos vita után a parlamenti képviselők július 16-án támogatták azt a francia javaslatot, amelynek célja a balkáni ország uniós tagsági tárgyalásait akadályozó bolgár vétó elhárítása volt.
A kompromisszum értelmében a macedón alkotmányt módosítani kell és el kell benne ismerni a bolgár kisebbséget, de más, Szkopje és Szofia közötti korábbi vitás pontotokat még nem rendeznek. A lépéssel lehetőséggé válik, hogy Bulgária elismerje a macedón nyelvet.
Ez nemcsak Szkopje számára lehet ok az ünneplésre, hanem az Európai Unió számára is, amely úgy tűnik, végre felélesztette a bővítési folyamatot.
Az évtizedek óta tartó diplomáciai huzavona azonban valószínűleg keserű utóízt hagy maga után - és ami még rosszabb, talán még az Észak-Macedónia és a blokk közötti jövőbeli tárgyalások alaphangját is meghatározza. A többi nyugat-balkáni ország - valamint az újonnan csatlakozni kívánó Moldova és Ukrajna - tanulhatnak egy-két dolgot Észak-Macedóniától, abban, hogyan egyengessék a saját útjukat Brüsszel felé.
Ez a mostani történet megmutatta a tagjelölt országoknak, hogy az uniós normáknak megfelelő reformok végrehajtása nem elegendő. Talán még fontosabb, hogy rendezni kell az EU-tagállamokkal fennálló kétoldalú problémákat, amelyek potenciálisan meghiúsíthatják a pályázatot.
Szkopje számára az EU-tagság szinte mozgó célpont
Kevés országnak kellett annyi megpróbáltatáson átesnie, mint Észak-Macedóniának a nyugati integráció során. A legnagyobb 2019-ben történt, amikor Macedónia megváltoztatta nevét Észak-Macedóniára, hogy rendezze a déli szomszédjával, Görögországgal fennálló vitát. A lépés megnyitotta az utat Szkopje 2020-as NATO-felvétele előtt.
A névváltoztatással az ország uniós csatlakozási folyamata már ott és akkor elindulhatott volna, ehelyett azonban Észak-Macedóniának és Albániának, amelyek uniós csatlakozási pályázata összekapcsolódik, még egy évet kellett várnia, mivel Franciaország elégedetlen volt azzal, ahogyan a blokk általános bővítési folyamatát kialakították. Párizs megnyugtatására Brüsszel néhány kozmetikai változtatást hajtott végre, bár sok uniós diplomata morgolódott, hogy a késedelemnek több köze lehetett Emmanuel Macron francia elnöknek az otthoni helyi választások miatti idegességéhez.
Aztán jöttek a bolgár ellenvetések Észak-Macedónia uniós pályázatával szemben, amelyek az elmúlt években akadályozták a csatlakozási tárgyalások megkezdését. Szófia fő aggályai a két állam között 2017-ben aláírt barátsági szerződés lassú végrehajtása; a bolgár kisebbség állítólagos észak-macedóniai elnyomása; valamint a macedón nyelv eredete és státusza, amelyet Szófia a bolgár nyelvjárásnak tekint.
A "francia javaslatban", amelyet a nyár elején terjesztettek elő, amikor Franciaország töltötte be az Európai Unió Tanácsának soros elnökségét, néhány, de nem az összes kérdéssel foglalkoznak. A legfontosabb, hogy mielőtt a Brüsszellel folytatott csatlakozási tárgyalások egyáltalán megkezdődhetnének, Szkopjének meg kell változtatnia alkotmányát, ezúttal úgy, hogy az utalást tartalmazzon a bolgár kisebbségre.
A "francia javaslatban" a barátsági szerződésre való hivatkozás is szerepel, ami azt jelzi, hogy a két szomszédos ország kapcsolatát továbbra is vitatott történelmi és oktatási kérdések fogják kísérteni, például az, hogy hogyan tanítják a történelmet az iskolákban, vagy hogy a macedónok a bolgároknak csupán egy etnikai alcsoportját képezik-e.
Igazságtalan, de nincs jobb ötlet
És bár a Szabad Európának a háttérben nyilatkozó számos uniós tisztviselő úgy véli, hogy a Franciaország által előterjesztett javaslat "igazságtalan" Szkopjéval szemben, úgy tűnik, senkinek sincs jobb ötlete. Érdemes emlékezni arra, hogy a szófiai reformpárti kormány júniusban azért bukott meg, mert a "francia javaslatot" túlságosan békülékenynek tartották, ami azt jelzi, hogy Bulgária - belpolitikai okokból - mindig is kemény tárgyalópartner lesz.
Egy névtelenséget kérő uniós diplomata elmondta: "Ha Szkopje nem egyezik bele, az ország még egy évtizedig ugyanott fog sínylődni. Legalább egy évig." Egy új bolgár kormány könnyen lehet, hogy többet követel, és ismét leállítja a folyamatot. És maga az a tény, hogy a 27 EU-tagállam komolyan fontolgatta Albánia és Észak-Macedónia szétválasztását a csatlakozási folyamatban, csak még inkább aláhúzta, hogy Szkopje minden oldalról nyomás alatt áll, hogy minél hamarabb megegyezzen.
Aszimetria: a tagok követelnek, a jelöltek engedelmeskednek
Végső soron így néz ki az EU-tagok és a bejutni vágyók közötti aszimmetrikus viszony. Az EU-tagállamok követelnek, a jelöltek pedig engedelmeskednek. Lehet, hogy most Bulgária a kerékkötő, de a korábbi bővítéseket tekintve az ország csak a régi hagyományt követi.
Olaszország keményen alkudozott, mielőtt Szlovénia 2004-ben csatlakozott a klubhoz. Szlovénia viszont késleltette Horvátország csatlakozását azzal, hogy kihasználta uniós tagsági státuszát arra, hogy diktálja a nagyobb szomszédjával folytatott tárgyalások terjedelmét. És mekkora az esélye annak, hogy Horvátország hasonló szerepet fog játszani, ha Bosznia-Hercegovina valaha is elindul az uniós csatlakozási úton?
Egyszerűen túl nagy a kísértés az EU-tagállamok számára, hogy más országok csatlakozási pályázataiból kihozzák, amit csak tudnak. Követeléseket már a tárgyalások megkezdése előtt is lehet támasztani és amikor azok végre elkezdődnek, a tagjelöltnek el kell kezdenie az uniós jogszabályok elfogadásának lassú folyamatát, amely több mint 30 politikai fejezetre oszlik.
A 27 uniós tagállamnak ezután egyhangúlag kell döntenie arról, hogy mikor nyitják meg és mikor zárják le ezeket a fejezeteket. És ne feledkezzünk meg az időközi célokról sem, amelyeket szintén el kell érni és zöld utat kell nekik adni. Mindez együttesen azt jelenti, hogy minden egyes uniós országnak közel 100 lehetséges vétó lehetősége van.
Száz lehetőség arra, hogy botot dugjanak a küllők közé. Észak-Macedónia valószínűleg nem az egyetlen kintről be-be kukucskáló jelölt.
