Mára szinte biztosra vehető, hogy Finnország és Svédország csatlakozik a NATO-hoz, ami az európai térkép legnagyobb politikai és katonai átrajzolása lesz azóta, hogy a közép- és kelet-európai országok különböző hullámokban beléptek a szervezetbe a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején.
A nagy kérdés most már nem az, hogy Finnország és Svédország NATO-tag lesz-e, hanem hogy mikor, hogy együtt lépnek-e be, és ami talán a legfontosabb: kapnak-e bizonyos biztonsági garanciákat a kérelmük benyújtása és a szövetség teljes jogú tagjává válásuk (valószínűsíthetően) hónapokig tartó időszakában.
Tegyük világossá: ez egy nagy kopernikuszi fordulat lesz két olyan országnak, amely a második világháború vége óta katonailag el nem kötelezett volt. Finnország számára ez lesz a végső lépés, hogy végre megszabaduljon a hidegháború finnesítésének fogalmától, amikor a Szovjetunió hagyta, hogy az ország független legyen, de nagy befolyása volt a politikai döntéseire.
Svédország számára a semlegesség érzése évtizedek, ha nem évszázadok óta a politikai élet meghatározója. Miután a XX. században mindkét világháborúból sikerült kimaradnia, az utolsó elismert katonai konfliktusa 1814-ben volt Norvégia ellen.
A NATO-tagság mindkét ország számára nagy dolog
Ezért még inkább megdöbbentő, mennyire felgyorsult a döntési folyamat Helsinkiben és Stockholmban. Létezik az érzés, hogy „van február 24-e előtti és utáni időszak” – mondta Magdalena Andersson svéd miniszterelnök a vízválasztóra, Moszkva ukrajnai inváziójára utalva, amikor a hét elején a svéd fővárosban fogadta finn kollégáját.
A Kreml háborúja együtt gondolkodásra késztette a két országot. Moszkva későbbi fenyegetései, ahogy a páros közelebb kerül a NATO-hoz, még inkább elmélyítették elszántságukat. Olyannyira, hogy a skandináv duó már azt fontolgatja, hogy népszavazás nélkül lépnének be.
Marin Stockholmban megerősítette, hogy a finn parlament és különböző bizottságai ugyan átbeszélik és megvitatják, hogy csatlakozzanak-e a katonai szövetséghez vagy sem, de a döntés „heteken és nem hónapokon belül” várható.
Az azonban már most világos, hogy mire jutnak. Egy friss felmérés szerint a finn lakosság közel hetven százaléka támogatja a tagságot, és a hezitáló pártok, például a populista Finnek Pártja és a Centrumpárt is jelezték, hogy támogatják a csatlakozást. A kérelem várhatóan már májusban Jens Stoltenberg NATO-titkár asztalán lesz.
Jelenleg Finnország áll az élen, de úgy tűnik, hogy Svédország követi keleti szomszédját. A kormányzó szociáldemokraták, a csatlakozástól való elzárkózás bajnokai jelenleg belső vitákat folytatnak erről, de médiajelentések szerint Andersson miniszterelnök a tagság mellett van.
A parlament négy jobbközép pártja már eldöntötte, hogy taggá kell válni. A jobboldali populista Svéd Demokraták is jelezték, hogy ők is benne vannak, ha Finnország csatlakozik.
A parlamenti többség tehát megvan, és bár a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint a svédeknek mindössze 45 százaléka akar NATO-tagságot, míg 33 százalékuk ellenezné, 22 százalékuk pedig bizonytalan, a felmérések szerint a tagságot támogatók száma jóval hatvan százalék fölé ugrana, ha Finnország is csatlakozna. Ne lepődjünk meg, ha a finn csatlakozási kérelem után nem sokkal jön a svéd is, mivel úgy tűnik, Stockholm még a szeptember végére kiírt parlamenti választások előtt rendezni akarja ezt a kérdést.
Ez felveti, hogy a két ország együtt csatlakozna-e. Bár mindkét ország tisztviselői ragaszkodnak ahhoz, hogy külön-külön fognak dönteni, azt is megerősítették, hogy az illetékes svéd és finn miniszterek heti, ha nem napi rendszerességgel tartják a kapcsolatot. Az azonban egyértelmű, hogy mindkettőjük egyidejű belépése erősítené-e a saját pályázatukat – és még inkább megkönnyítené-e a NATO-nak, hogy kitárja előttük a kaput.
Az is világos, hogy a NATO tárt karokkal fogadná a párost. Semmi nem utal arra, hogy bármelyik jelenlegi tagnak problémája lenne velük. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár úgy jellemezte őket, hogy a lehető legközelebb állnak a NATO-hoz, anélkül hogy tagok lennének.
Mindkét hadsereg rendszeresen részt vesz a szövetség gyakorlatain, és már most is teljes mértékben együttműködnek a harminc tagország hadseregével. Ezenfelül Finnország, ahol még mindig általános a sorkötelezettség, 280.000 fős harcoló hadsereget és további tartalékosokat tud felsorakoztatni, Svédország pedig jelentős csúcstechnológiájú hadiiparral rendelkezik. Mindketten készen állnak arra is, hogy elérjék a NATO azon célját, hogy a következő években a GDP két százalékát védelmi kiadásokra fordítsa.
Mikor csatlakozhatnak?
A legoptimistább brüsszeli forgatókönyv szerint a június 29–30-i madridi NATO-csúcstalálkozón mindkét ország aláírhatja a csatlakozási jegyzőkönyvet. Ez a sebesség példátlan lenne, de sok tisztviselő azt ismételgeti, hogy „példátlan időket élünk”, amikor a régi procedúrákat folyamatosan újrafogalmazzák.
Pekka Haavisto finn külügyminiszter megjegyezte, hogy az aláírást követő ratifikációs folyamat három hónaptól akár egy évig is eltarthat, mivel a harminc nemzeti parlament egy része különböző bizottságokban tárgyalja a kérdést, és a csatlakozási törvényjavaslat bármikor a belpolitikai alkudozások járulékos áldozata lehet. Észak-Macedóniának, a legújabb NATO-tagnak például tizenhárom hónapba telt, amíg eljutott az aláírástól a teljes jogú tagságig.
Svédország és Finnország is sürgette azonban a többi tagállamot, hogy gyorsítsák fel a folyamatot, mivel a szürke zóna, amelybe hamarosan belépnek, aggodalomra ad okot. Ez különösen a Finnország és Oroszország közötti, közel 1400 kilométeres határszakasz miatt van, mert hamarosan a NATO és keleti ellenfele leghosszabb határává válhat.
Haavisto elismerte, hogy a NATO kölcsönös védelmi záradéka, az 5. cikkely csak a teljes jogú tagokra vonatkozik, de nem zárja ki, hogy erre az időszakra valamilyen biztonsági garanciát kérnek, kétoldalúan vagy más módon, mivel az európai uniós szerződés 42. cikkének (7) bekezdése azt is előírja, hogy a többi tagállam „köteles minden rendelkezésére álló eszközzel segítséget és támogatást nyújtani” abban az esetben, ha egy másik tagállamot támadás ér.
A legbiztosabb azonban az, hogy a kontinens parlamentjei idén júliusban és augusztusban sürgősen megszakítják nyári szünetüket, hogy kora őszre Finnország és Svédország a NATO 31. és 32. tagja legyen.
