Magyarországon közel 25 ezer gyermek nem a saját családjában, hanem gyermekotthonban vagy nevelőszülőknél él. Nekik próbál biztos érzelmi hátteret és hosszú távú kapcsolatot biztosítani a Gyermekhíd Alapítvány. A szervezet több tucat önkéntessel és néhány állandó munkatárssal dolgozik, akkor is, ha épp nem érkezik meg az elnyert állami támogatás. A Szabad Európa podcastjában, a Szelfiben ezen a héten az alapítvány operatív igazgatójával, Joó Beatrisszel beszélgettünk.
Stabil, elfogadó érzelmi hátteret és hosszú távú, támogató kapcsolatot próbál adni gyermekotthonban élő, sokszor többszörösen traumatizált gyerekeknek a Gyermekhíd Alapítvány. A szervezet néhány állandó munkatárssal és több tucat önkéntessel igyekszik legalább részben pótolni a családi hátteret azoknak a gyerekeknek, akiknek nem jutott.
Az alapítvány operatív igazgatója többek között arról is beszélt, hogy ezeknek a mentorkapcsolatoknak nem feltétele a szorgalom vagy a jó magaviselet. A szervezet elsődleges célja az, hogy a gyermek egy bizalmasaként tudjon tekinteni a mentorára, olyan személyként, akihez bármikor fordulhat, akkor is, ha egyest hoz haza, ha elege van az egész világból.
