Korábban a Mindenki Magyarországa Mozgalom politikusainak adott divattanácsokat, bár Hadházy Ákossal és Magyar Györggyel meggyűlt a baja. Az elmúlt tizenegy évben nem kapott állami megrendelést, de nem is bánja, mert szerinte azzal csak zsarolhatóvá válna, hiszen az országban intézményesült a korrupció. Divattervezőként szúrják a szemét Szijjártó Péter elasztikus ingei és Rogán Antal méregdrága öltönyei. Interjú Herczeg Zoltánnal huszonöt éves dizájneri múltjáról, a hazai politikai viszonyokról és arról, miért ábrándult ki Márki-Zay Péterből.
Herczeg Zoltán divattervezővel az interjút még az ellenzéki miniszterelnök-jelölti kampány finisében készítettük, amikor már csak Dobrev Klára, a DK politikusa, valamint Márki-Zay Péter, az MMM jelöltje volt versenyben.
Van szerepe egy politikus sikerében a divatnak, a jólöltözöttségnek? Ha van, szerinted mennyi?
Hét és fél százalék, ahogy most gyorsan fejben ki tudtam számolni. Kérlek szépen, megleptél a kérdéssel. De látom, hogy javul a helyzet, ami reményre ad okot, mert most már nem állnak ki nagyon tré módon a politikusok az emberek elé. Lehet, hogy volt értelme annak a sokéves munkának, amikor felhívtuk a politikusok figyelmét arra, hogy nagyon fontos a külső is. Az első benyomást a külső adja. Ha valaki nem tetszik kívülről, valószínűleg nem is fogok odafigyelni arra, hogy mit mond, hiszen ha ellenszenves a kinézete, minek hallgatnám végig?
Az első benyomás szerintem nagyon sokat számít, pláne ha el sem hiszem, amit mond. De ha felelős állampolgárként ennek ellenére is szavaznom kell valakire, akkor valahogy mégis csak le kell szűrnöm, hogy kire. Ha mindegyik jelölt mondanivalóját kajlának találom, akkor is döntenem kell valahogy.
Mit gondolsz Dobrev Klára öltözködéséről? Mit sugall?
Azt, hogy profi. Egy kicsit pasis, de a politika alapvetően nem női sportág. Láthatjuk, hogy mit kapnak azok a nők, akik kifejezetten nőiesek. Gondolok itt például Demeter Mártára, aki nagyon az, és ezt ki is hangsúlyozza, amivel nincs is semmi baj. A baj inkább azzal van, hogy láthatjuk, hogy a hímsoviniszta, seggfej magyar politikában mivel jutalmazzák ezt: mindenféle atrocitásnak vannak kitéve a nők, mert itt nagyjából kutyaszámba őket veszik, láthatjuk a hírekben is.
De visszatérve a kérdésedre: Dobrev Klára határozott karakter. Az, hogy rövid haja van és ahogy kommunikál, az kifejezetten pasissá teszi. Nyilván ettől még nem lesz férfi, de kellően erős, határozott kisugárzása van. Egy európai kinézetű, kulturált, civilizált, XXI. századi megjelenésű nő, aki korának, habitusának és pozíciójának megfelelően öltözik; nem nagyon lehet belekötni.
Önazonosnak látod?
Annak, igen.
Mi a helyzet Karácsony Gergellyel?
Kari Geri szerintem bajban van ebből a szempontból, mert ő sokkal lazább és sokkal sportosabb alapvetően, mint amit a politika megkíván tőle.
És Márki-Zay Péter?
Róla nehéz nyilatkoznom, mert ott egy kicsit hazafelé beszélnék. Péterrel volt alkalmam dolgozni, talán egy vagy másfél évig. Ő nagyon precízen, pontosan betartotta azokat az utasításokat, amiket adtunk neki. De előtte sem volt rossz az öltözködése. Vele nem volt például annyi meló, mint Hadházy Ákossal. Márki-Zay Péter úgy jött be dizájnolásra is, hogy gyakorlatilag csak egy újabbat kellett venni abból, ami volt neki, egy sötétebb kéket, egy elegánsabbat, egy rövidebb nadrágot, hogy ne gyűrődjön annyit. Icipici javítanivalók voltak rajta, és szinte minden instrukciót megfogadott, amit a szakértőktől kapott. Szerintem Péter jól néz ki, mindig makulátlanul jelenik meg.
Magyar politikusok közül kiknek adtál még tanácsot öltözködésben?
Amikor megjelent a politikai térben a Mindenki Magyarország Mozgalom, akkor engem bíztak meg azzal, hogy az elnökséget is öltöztessem fel Márki-Zay Péteren kívül. Magyar Gyuri bácsitól kezdve Ábrahám Juliig, Lukácsi Katitól Hadházy Ákosig szinte mindenkit. Akkoriban kezdtem a civil aktivistáskodásomat, mert nagyon hittem az MMM-ban, szimpi volt Péter és az, amit képviselt. Sokat tettem ebbe bele.
Nagyon jó volt velük együtt dolgozni, alapvetően együttműködők voltak. Volt ott jobboldali, baloldali, mindenféle korosztályban nő és férfi is. Úgy megcsináltam őket, hogy nagyon jól néztek ki az első bemutatkozó rendezvényükön, két évvel ezelőtt. Nagyon elszállt az agyam, mert azt mondták: Zoli, ez lehet újító, lehet forradalmi, progresszív, mert ez az MMM üzenete. Nem fogtam vissza magam, elgurult a gyógyszerem. De hát hiába vagyok én progresszív és XXI. századi, ha Magyar Gyuri bácsi meg Hadházy Ákos nem fogja felvenni, akkor hiába csinálom.
Te vagy az ellenzék dizájnere, divattervezője?
Nem. Nem mondhatjuk, mert marginális kör volt ez három évvel ezelőtt. Ezenkívül semmilyen egyéb megkeresést nem kaptam a politikai elitből. A helyzet az, hogy ezek között a nagy hatalmú vagy nagy hatalmúvá váló emberek körül, akiket politikusoknak nevezünk, hihetetlenül nagy tolongás van. Rámennek az első pottyanó falatokra, amit hívhatunk lobbizásnak vagy bratyizásnak; de én nem ilyen ember vagyok, senkire nem nyomulok. Ha felkérnek, maximálisan elvégzem a munkám, de nem fogok odamenni Karácsony Gergőhöz jelentkezni, hogy gyerekek, én is itt vagyok, én vagyok a legjobb. Nem is tudom, hogy kell ezt csinálni. Azt teszem, amivel megbíznak.
Ha ugyanerre felkérne a Fidesz–KDNP, hogy dizájnold meg, adj tanácsot a képviselőinek, elvállalnád?
Nem.
Miért nem?
Mert van egy politikai, egy közéleti és egy erkölcsi meggyőződésem is. Olyan embereket semmilyen szinten nem óhajtok támogatni, akik a hazámat és rajta keresztül engem is megrabolnak, hülyének néznek, átvernek és ellopják a jövőjét. Az ilyen embereknek akkor sem segítek, ha nagyon sok pénzt fizetnek. Szeretem, ha egy embernek van gerince, van tartása, hiszen attól válunk emberré, hogy egyenesek vagyunk, tiszták vagyunk.
De az előbb azt mondtad, hogy elvégzed a munkát maximálisan, amivel megbíznak. Ha felkérnének jobboldalról, és nem szívességből, hanem pénzért kérnék a szakmai tudásod, akkor sem vállalnád?
Így más. Azért tartom magam annyira, hogy el tudom dönteni, mi az, amivel szolgálom a hazámat, és mi az, amivel nem. De akkor másként fogalmazok: majdnem mindegy, ki kér fel, de ha az nem szolgálja az én érdekemen kívül a tágabb környezetem érdekeit is, esetleg a hazámét vagy az emberiségét, nem fogom megcsinálni. Akkor sem, ha mondjuk baloldali vagy liberális kér fel rá. Alapvetően nem a jobboldali emberektől, nem a keresztény emberektől félek, nem tőlük fázom, hanem a rossz és gonosz emberektől. Gonosz emberekből mindkét oldalon vannak. Ha már így rákérdeztél, biztos vagyok benne, hogy a Fideszen belül is vannak normális és jó arcok.
Öltözködésben egyébként a Fidesz a NER-mellényen kívül hozott divatba valami újat?
Persze. Nem tudom levenni a szemem Szijjártó ingeiről vagy Rogán Tóni zakóiról. Szijjártó Peti ingei száz százalék, hogy elasztikus anyagból vannak, olyan szinten tapadnak rá. De értem, hogy jó fittnek lenni, értem, hogy jó jól kinézni. De azt nem, hogy állandóan hangsúlyozni kell miniszterként, hogy mennyire jó pasi vagyok, és mennyire csinos vagyok, és nincs rajtam úszógumi. Ami szerintem teljesen bicskanyitogató, az az, hogy ezek az ingek százötvenezerbe kerülnek, az öltönyök meg hárommillióba. Nem láttam még ilyen paprikajancsikat kormányzati pozícióban, csak a budapesti éjszakából ismerek ilyeneket, akik a Yellow-ba, a Tokyóba vagy a Bad Girlsbe járnak szórakozni. Van egy ilyen réteg, akinél ez menő, ez a csibészréteg. De egy felelős politikus, egy vezető ember ne ezzel próbáljon meg kitűnni, hanem esetleg dolgozhatna a hazájáért is.
Nem a divat fővárosában születtél, hanem Szerencsen. Jó tanuló voltál. Hogy jött nálad a divattervezés?
Úgy emlékszem, amikor anyukám varrt otthon, és leestek a kis anyagdarabkák, azokat próbálgattam kézzel összevarrogatni. Aztán anyu megmutatta, hogy működik a varrógép, és elkezdtem varrni én is.
Mit szóltak ehhez az osztálytársaid, nem néztek hülyének?
Szerintem a szüleim nagyon örültek, mert nem rendetlenkedtem, nem lógtam, nem kellett velem sokat foglalkozni, elvoltam magammal. Úgy emlékszem, hogy jó gyerek voltam. Nagyon hálás az a szülő, akinek a gyereke magától is elvan, rajzolgat. Középiskola alatt az osztályfőnököm nyakkendőit rajzolgattam le.
Az első ruhámat középiskolában csináltam magamnak. A tesóm akkori barátnője varrónő volt. Van Halennek volt egy nadrágja, Bon Scottnak meg egy mellénye, amit nem lehetett kapni sehol, úgyhogy ezeket megvarrattam magamnak. Egyetem alatt, a közgáz végére már nemigen volt olyan ruha, amit ne én varrtam volna magamnak. Aztán volt olyan ruhadarab, ami annyira jó lett, hogy el is adtam, akkor éreztem, hogy itt valami történik.
Miért a közgázra mentél, ha valójában sosem érdekelt?
Azért mentem a közgázra, mert mindez az alkotás, mütyürkézés, rajzolgatás a középiskola végéig nem vitt semmiféle művészeti pályára. Egyszerűen azért, mert 16-17 évesen lövésem sem volt, mivel akarok foglalkozni. Leginkább mindennel vagy semmivel. Nem izgatott, hogy milyen egyetemre megyek, egy volt a fontos: ne konkrét terület legyen. Ne kelljen magam elköteleznem semmilyen irányba. A közgázzal nyertem öt évet, hogy gondolkozhassak 18 éves korom után még 23-ig, hogyan tovább. De akkor, 23 éves koromban már magamat öltözöttem, és amikor elkezdték megvenni a ruháimat, már tudtam, hogy ezzel fogok foglalkozni. Nulláról kezdtem, tök nulláról. Mindenféle képzettség nélkül csináltam.
De hogy csináltad meg végül önmagad?
Az egyetem vége felé azt mondtam: egy életem, egy halálom, megpróbálok bizniszt csinálni. Nem volt pénzem, honnan lett volna közgázosként? Egy barátomtól kértem kölcsön negyvenezer forintot. A negyvenezer forintból vettem egy csomó anyagot, és elhatároztam, hogy csinálok egy minikollekciót. Közben az egyetem után, ’96-ban megpályáztam egy nevelőtanári állást a kollégiumban, ami full alibi állás volt az isten háta mögött, Kőbányán, egy ötemeletes kollégiumban, ahol lett ingyen szobám, ami még egy évre adott haladékot. Abban a szobában csináltam a negyvenrugós kölcsönpénzből az első kollekcióm.
A negyvenezerből csináltam hatvanezret, abból nyolcvanat, így lett egy kis saját pénzem. De a ruhatervezés mellett sok bizniszt csináltam még feketén, csibészkedtem mindenfélével, amivel csak lehetett. Megvettem olcsón, eladtam drágán. Majdnem mindegy, hogy mi volt az, pénzt kellett csinálnom. Albérletbe költöztem, mert kifutott a nevelőtanári állásom. De néhány év alatt ez a csibészkedés, divattervezés, linkeskedés, hippiskedés oda vezetett, hogy egyszer csak lett egy saját kis boltom, lett saját árukollekcióm.
Első évben bejött a boltba a Back II Black. Ők láttak a Kis Endin (Hooligans) egy nadrágot meg egy inget, ami tőlem volt, és mondták, hogy szeretnének tőlem egy teljes kollekciót. A Back II Black akkoriban nagyon menő zenekar volt. Jött a többi zenekar is, a kilencvenes években mindenkinek én csináltam a ruháját a popszakmában. Aztán a popszakma után lettek tévés előadások, színházi előadások. Most újabban politikusok. Aztán csináltam olimpiai formaruhát. Aztán bejött egy hollywoodi szupersztár, voltam Los Angelesben. Szóval így.
Az elmúlt tizenegy évben kaptál bármilyen állami megrendelést?
Egy olyan meló volt, ami nem államinak indult, de a végén állami lett. Erről sem beszéltem még, mert nem akarok haragot meg nem akarok nézeteltérést. De úgy indult, hogy a speciális olimpiai csapat megtalált, hogy csináljam meg a 2019-es abu-dzabi olimpiára a formaruhájukat. Azért esett rám a szövetség a választása, mert akkor már sok-sok éve támogattam ezt a brigádot, a speciális olimpikonokat, és látták, hogy a Herczeg, az fain.
Mondták, hogy mi lenne, ha Zolinak adnánk ezt a melót. Megkaptam a melót, és nagyon nagy büszkeséggel fogadtam. Kitaláltam egy tök szuper koncepciót. Elkezdtünk melózni. Minden szépen ment is mindaddig, amíg egyszer csak azt nem éreztem, hogy ez a nagy baráti kapcsolat valahogy, valamikor megreccsent, megrekedt köztünk.
Volt okom arra, hogy feltételezzem, hogy akár engem is kivihetnek az olimpiára. Nyilván sosem voltam Abu-Dzabiban. Ez nem történt meg, de mondom, semmi baj, nyilván nincs pénzük, én nem fogok tolakodni. Annál viszont jobban a szívemen viselem a csapat sorsát, hogy ne dizájnoljam meg őket ott helyben, mielőtt kimennek a pástra. Olyan ruhát csináltam, amit nagyon rosszul is fel lehet venni. Ha kilencven embert felöltöztetek, az a minimum, hogy azt a kilencven embert ott kint a helyszínen, mielőtt kimegy az egész világ elé, egyesével rendbe vágom. Ha nem fér bele a szövetség pénzébe, kifizetem, világot látok, dolgozom egy kicsit. Így kerek a történet. A pofon akkor ért, amikor nem engedtek oda a csapathoz.
Mit mondtak?
Ködösítettek. Kiutaztam utánuk a csajommal, hogy tudjak öltöztetni. Úgy tudták keverni a lapokat, hogy ne találkozzunk egyszer sem. A szövetség arra sem volt hajlandó, hogy belépőt vagy valamilyen passt adjon nekem a stadionba, de megoldottam ezt is, szereztem kártyákat, belépőket, mindent. De a csapat vezetői mindig olyan infókat adtak telefonon, hogy sosem tudtam hozzájuk eljutni. Sírtam a lelátón, amikor jött ki a magyar csapat. Fél kilométerre voltam tőlük.
De hogy a kérdésedre is válaszoljak: szerintem az történt, hogy miközben a szövetség megbízott ezzel a melóval, menet közben kiderült a magyar állam számára, hogy ezt a bulit a Herczeg kapta, aki egy vér ellenzéki csávó, és akkor rá lett koppintva a szövetség orrára. Nem hiszem, hogy a szövetség sáros. Nagyon szeretem azt az embert, aki a mai napig vezeti a szövetséget, nagyon korrekt pali. Nem tehetett mást, és megtette, amit fentről vártak. Ki se nagyon akartak fizetni a végén.
Beszéltetek azóta, vagy teljesen megszakadt a kapcsolat?
Megszakadt.
Ha ennyire rossz neked Magyarországon, miért maradsz itt?
Megmondom neked: megszerettem ezt a harcot. Tudom, hogy jó oldalon állok. Azt is tudom, hogy ennek az országnak szüksége van arra, hogy ilyen arcok legyenek itt. Azt is tudom, hogy nekem is szükségem van arra, hogy harcolhassak. Hogy embernek érezzem magam, felelős polgárnak érezzem magam. Azt látom, hogy nagyon rossz irányba mennek a dolgok, és büszke vagyok arra, hogy behívnak a Szabad Európába, megkérdezik a véleményemet.
A Magyar Divat & Design Ügynökséget Orbán Ráhel barátnője vezeti. Te mint divattervező mit gondolsz, mit csinál ez az ügynökség, illetve van-e bármilyen kihatása a magyar divattervezők életére, karrierjére?
Koordinálnak, támogatnak. Ez a hivatalos verzió. Ahogy én látom, hiába támogatsz bármilyen divattervezőt, bármilyen iparágat, ha nincs fizetőképes kereslet rá, akkor ez mind csak ablakon kidobott pénz.
Ha az emberek nem tudtak tőlem megvenni egy inget vagy egy nadrágot, akkor semmire nem megyek a támogatással, amin vehetek egy tízmilliós varrógépet meg egy húszmilliós szabászgépet meg egy harmincmilliós algoritmust, ami a modellező szoftvert tartalmazza.
Tudomásom szerint komoly leosztások vannak. A pályázatokból nem lesz itt megújuló divat, nem lesz frankó varrógép és frankó varroda. Tudod, mi itt a szisztéma? Az, hogy mondjuk megkapok egy háromszázmilliós állami támogatást, ebből építek egy százmilliós varrodát, és felveszek tíz embert, mert ez a kritérium. Ontom ki a jobbnál jobb ruhákat, de hova adom el? Hogy jön vissza a pénz, hogy lesz ebből bevétel? Hát idáig már senki nem jut el fejben ott fent, mert tudják, hogy nem, haver, ezt nem fogod eladni. Tudod, mit? Legyen az, hogy kapsz háromszázmilliót, visszaadod a felét, és a másik felével azt csinálsz, amit akarsz. A pénz feléért cserébe nem fogunk téged elüldözni. Jól jár, aki visszakapja, jól jár, aki megkapja. Csak akkor nem jársz jól, ha véletlenül rálépsz annak a tyúkszemére, aki adta a zsetont, mert akkor kapsz egy ellenőrzést, akkor lesznek vizsgálatok.
Ezzel azt mondod, hogy zsarolható vagy, ha kapsz egy ilyen állami támogatást?
Biztos, hogy zsarolható vagy. Száz százalék. Ez így megy. Ez az intézményesült korrupció. Ezt nem én találtam ki, nem én mondom először, senkit nem fogok vele meglepni. Vissza kell osztani a pénzből, sokat.
Mi a bajod az ellenzéki összefogással?
Az, hogy az ellenzék totálisan kiszolgálta a NER-t az elmúlt tizenkét évben. Ha ők nincsenek, ez sincs, ami most van. Ők részei a NER-nek. Elfogadták, felesküdtek erre az alkotmányra, Alaptörvényre már háromszor is. A mi civil kezdeményezésünk a VaVeVa. Az elmúlt harminc év teljes politikai elitjét szeretnénk végre elküldeni oda, ahova valók. Új arcokat akarunk, akiknek van teljesítmény a hátuk mögött. Nem akarok gyurcsányozni. Engem nem érdekel se Gyurcsány, se Orbán, de az érdekel, hogy milyen hazám lesz, milyen jövőm lesz. Van harminc év, aminek az elején azt tűztük ki, hogy eljutunk Ausztriáig. Nemhogy Ausztriáig nem jutottunk el, de már Románia is lehagyott minket. Ebben felelős mind a két oldal.
Először ötven év kommunizmus, aztán ez a harminc év szabadpiaci rablás. Szóval a harmadik út nagyon nehéz dió, de következetesen tartjuk magunkat hozzá, éppen ezért maradtunk ki az összefogásból. Mondtam már, hogy Márki-Zaynak dolgoztam, hittem akkor Péterben mint harmadik utasban. De deklarálta, hogy az ellenzékkel kíván politizálni, őket óhajtja segítségül hívni ehhez a munkához.
Csalódtál Márki-Zay Péterben?
Igen, csalódtam benne.
