Donald Trump megválasztott elnök Marco Rubio szenátort szemelte ki vezető diplomatájának, miközben a hivatalba lépő adminisztráció egy mindinkább veszedelmes világban készül navigálni, ahol háború dúl Európában és a Közel-Keleten, az ázsiai-csendes-óceáni térségben pedig egyre ádázabb a verseny Kínával.
Rubio – a számos külpolitikai kérdésben kemény álláspontjáról ismert szenátor – kiválasztásával Trump olyan valakit keresett, aki nagyrészt osztja nézeteit a legégetőbb nemzetközi témákban – mondja Behnam Ben Taleblu, a washingtoni székhelyű Demokráciák Védelméért Alapítvány (Foundation for Defense of Democracies) elemzője. „Rubio ideológiai és politikai síkon azonosulni tud Trumppal olyan kulcsfontosságú nemzetbiztonsági kérdésekben, mint a nagyhatalmi versengés, a szembehelyezkedés Kínával, az ellenszegülés és a maximális nyomásgyakorlás visszaállítása az Iráni Iszlám Köztársasággal” – mondta a Szabad Európának.
A múlt héten, még a kiválasztása előtt a médiának adott nagyinterjújában Rubio azt mondta, hogy vége a Szovjetunió összeomlását követő, több évtizedes, megkérdőjelezhetetlen amerikai globális dominanciának, egy új, hidegháborúhoz hasonló korszak váltotta fel. Arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok nem terhelheti túl magát globális kötelezettségvállalásokkal, szerinte Washingtonnak pragmatikusan kell fellépnie a határain túl. „Mi vagyunk a legerősebb ország, de nekünk is korlátozottak az erőforrásaink (…) szóval mind az időnket, mind a pénzünket olyan dolgokba kell fektetnünk, amelyek alapvető nemzeti érdekeinket szolgálják” – mondta az amerikai EWTN kábelhálózatnak november 7-én.
A kubai származású Rubiónak nagy befolyása volt Trump Venezuela-politikájának alakításában 2017 és 2021 között. A The New York Times akkoriban Trump „virtuális Latin-Amerikáért felelős külügyminisztereként” írt róla. A háromszoros floridai szenátor, aki Trump kihívója volt a 2016-os republikánus elnökválasztási előválasztáson, bőséges külpolitikai tapasztalattal vág bele feladatába, hiszen dolgozott a szenátus hírszerzési bizottságában és a külügyi bizottságban is.
Ha a szenátus végül áldását adja rá, az 53 éves Rubio lesz az első latin származású politikus a külügyi tárca élén.
Bár Latin-Amerika minden bizonnyal fontos lesz Rubio számára, a térség háttérbe szorul az Egyesült Államok sürgetőbb külpolitikai aggályaival, nevezetesen Kína globális felemelkedésével, a közel-keleti iráni fenyegetéssel és az ukrajnai orosz invázióval szemben.
Az első számú prioritás: Kína
Ami az Egyesült Államok katonai, politikai és pénzügyi erőforrásait igénylő témákat illeti, Rubio azt szeretné, ha a hangsúly Kínán lenne. „Úgy gondolom, hogy a XXI. század jövőjét nagyrészt az fogja meghatározni, hogy mi történik az indo-csendes-óceáni térségben. Úgy gondolom, hogy Kína örülne, ha beleragadnánk egy európai konfliktusba, és nem arra koncentrálnánk, ami az Indiai- és a Csendes-óceánon történik” – mondta november 7-én.
Rubio, aki a kétpárti kongresszusi végrehajtó bizottság társelnöke volt kínai ügyekben, következetesen kiállt amellett, hogy kemény álláspontot kell képviselni Kínával szemben. Ő vezette a Peking által magának követelt önkormányzó demokrácia, Tajvan felfegyverzésére irányuló erőfeszítéseket. Amerikai lőszerek és fejlett katonai technológiák közvetlen szállítására szólított fel annak reményében, hogy ez elriasztja Kínát a sziget megtámadásától. Élesen bírálta Pekinget az emberi jogok helyzete miatt, és olyan iparpolitikát sürgetett az Egyesült Államokban, amelynek révén sikeresebben állhatják a versenyt Kínával, támogatta a kínai árukra kivetett vámot. Szót emelt az ujgurok és más nyugat-kínai muszlim kisebbségek által kényszermunkával előállított kínai áruk behozatalának tilalma mellett, valamint azért, hogy akadályozzák meg Kínát a Trump idején bevezetett vámok kijátszásában a gyártás áthelyezésével Mexikóba.
A NATO és Ukrajna
Rubio többször támogatásáról biztosította Ukrajna szuverenitását és területi integritását az Oroszország ellen vívott védekező háborúban, és „hihetetlenül bátornak és erősnek” nevezte az ukránokat. 2022 februárjában, közvetlenül a teljes körű orosz invázió után az egyik kezdeményezője volt a szenátusban az úgynevezett NYET-törvénynek, amelynek célja „Ukrajna védelmi képességeinek megerősítése” és szankciók bevezetése Oroszország ellen. Ám azt mondta, hogy Oroszország Ukrajna elleni háborújában patthelyzet állt be, és „véget kell neki vetni”.
Ott volt azok között a kisebbségbe került szenátorok között, akik év elején ellenezték azt a külföldi segélytörvényt, amely hatvanmilliárd dollár értékű támogatást tartalmazott Ukrajnának. A törvényjavaslatot áprilisban végül elfogadták, így a 2022 februárja óta Ukrajnának nyújtott amerikai segélyek összege csaknem 175 milliárd dollárra nőtt – ez nagyjából annyi, amennyit egész Európa együttvéve adott. Rubio felhívta a figyelmet erre az aránytalanságra, és hangsúlyozta: Washingtonnak arra kell ösztönöznie Európát, hogy vállaljon nagyobb szerepet saját biztonsági kérdéseinek kezelésében, hogy az Egyesült Államok prioritásként kezelhesse a kínai kihívást az indo-csendes-óceáni térségben.
Az EWTN-nek adott múlt heti interjúban azt mondta: irreális elvárni, hogy az Egyesült Államok tízhavonta több tízmilliárd dollárt hagyjon jóvá Ukrajna számára. Közölte, hogy a NATO európai tagországainak fokozniuk kell a hozzájárulásukat a szövetséghez. „A saját országunkban nap mint nap azzal a kérdéssel küzdünk, hogyan nyújtsunk segítséget az amerikaiaknak, miközben vannak olyan védelmi követelmények, amelyekre sok pénzt költünk. Ezeknek az európai NATO-országoknak nem kell ilyen döntést hozniuk.”
Miközben Rubio Oroszországban fenyegetést lát az Egyesült Államok biztonságára, és támogatja Ukrajna szuverenitását és függetlenségét, kijelentette, hogy Kijevnek tárgyalnia kell a háború befejezéséről. Szerinte Oroszországnak túl sok erőforrás áll a rendelkezésére – beleértve a fegyvereket és az embereket – ahhoz, hogy a rendkívüli veszteségek ellenére folytatni tudja a harcot.
Irán: „Nem békülünk”
A Közel-Keleten Rubio már régóta kemény álláspontot képvisel Iránnal szemben, „terrorista rezsimnek” minősítette az egyházi kormányt, amely olyan, az Egyesült Államok által terrorszervezetnek minősített csoportokat finanszíroz, mint a Hamász és a Hezbollah. Szenátorként hevesen bírálta Barack Obama amerikai elnök 2015-ös atomalkuját Iránnal (JCPOA), amelynek az volt a lényege, hogy Teherán korlátozza nukleáris programját a szankciók enyhítéséért cserébe. Az egyezmény ellenzői azzal érveltek, hogy a megállapodás erősíti Iránt, túl sokat kínál a szankciók könnyítése terén, anélkül hogy garantálná, hogy az ország egy nap nem gyárt majd atombombát. 2018-ban Trump akkori elnök visszaléptette az Egyesült Államokat az egyezménytől, és visszaállította a szankciókat Iránnal szemben.
Azóta Rubio társszerzője volt három, Iránt büntető törvényjavaslatnak, amelyeket idén írtak alá. Ezek felhatalmazást adnak büntetőintézkedések bevezetésére az emberi jogok megsértése miatt az iráni olajexportra és az iráni vezetők, valamint a Hamászt támogató külföldi jogi személyek és kormányok ellen. Irán egyik támogatottja, a Hamász 2023 októberében megtámadta Izraelt, és regionális háborút indított el, ami azzal fenyeget, hogy több állam belevonódik.
Rubio szeptemberben bírálta a Biden-adminisztrációt, amiért vonakodik érvényt szerezni az iráni olajjal szembeni szankcióknak, amelyek célja a teheráni kormány pénzügyeinek megbénítása. Nem sikerült előrelépni az emberi jogi szankciók terén sem.
Attól függően, hogy az új adminisztrációnak mivel kell szembenéznie Iránban, amikor hivatalba lép, Taleblu – tekintettel az ingatag közel-keleti helyzetre – azt várja, hogy a Rubio vezette külügyminisztérium határozottan fel fog lépni a szankciótörvények végrehajtása érdekében. Izrael hangsúlyos pártolójaként Rubio támogatta az ország jogát az önvédelemre az iráni fenyegetésekkel szemben. Teherán október 1-jén végrehajtott Izrael elleni rakétacsapásai után Rubio nyilvánosan az aszimmetrikus válasz mellett tette le a voksát.
Afganisztán
Rubio kemény álláspontot képvisel a tálibokkal szemben is, amellett érvel, hogy Washingtonnak terroristaszervezetnek kell minősítenie a militáns iszlamista csoportot. Floridai szenátorként márciusban törvényjavaslatot terjesztett elő a szenátusban, amelyben a tálibok vezette Afganisztánnak nyújtott amerikai segélyek leállítására szólított fel, mondván, hogy a pénz egy része terroristacsoportokhoz kerülhet. A szenátus előtt tett megjegyzésében kijelentette: „A tálib ellenőrzésű Afganisztán közvetlen veszélyt jelent az Egyesült Államok nemzetbiztonsági érdekeire, valamint közel-keleti és közép-ázsiai szövetségeseinkre.”
