A történelem néha megismétli önmagát. Már korábban is előfordult az, ami idén, hogy belarusz sportolók külföldre menekültek, például a volt szocialista Bulgáriában. A totalitárius rezsimek elől való disszidálás egyik legérdekesebb esete Naim Süleymanoğlu története.
A nyolcvanas évek végén ennek a bolgár állampolgárságú súlyemelőnek a sztorijával volt tele a világsajtó. Amikor a rezsim elindította a muszlim kisebbséget sújtó bolgárosítási folyamatot, a sportoló Törökországba menekült. Sportsikereinek köszönhetően a világ legbefolyásosabb lapjai voltak kíváncsiak rá, még az ENSZ New York-i pódiumáról is hallathatta a hangját.
De mi áll Naim Süleymanoğlu szökésének hátterében, mit jelentettek sikerei Törökországnak és mit próbált tenni vele a bolgár rezsim és annak elnyomó állambiztonsági apparátusa?
Ígéretes karrier a bolgárosítás árnyékában
Naim Szulejmanov 1967. január 23-án született egy török családban, Kardzsali járás egyik falujában.
Fiatalkorától kezdve komolyan érdekelte a sport. Több sportággal kísérletezett, amíg felfedezte egy helyi súlyemelőedző. Tehetsége annyira figyelemre méltó volt, hogy hamarosan átkerült egy kardhali sportiskolába, majd később Plovdivba. Végül őt is meghívták az Ivan Abadzsiev vezette válogatottba.
Abadzsievet a súlyemelés pápájának és a XX. század edzőjének nevezték akkoriban Bulgáriában. Szárnyai alatt gyorsan felpörgött Naim karrierje. Így 1982-ben, tizenöt évesen bekerült a brazíliai ifi-világbajnokságra utazó csapatba, és aranyérmet nyert. Ezáltal éremesélyessé vált a 1984-es Los Angeles-i olimpián, de mivel a szocialista országok bojkottálták a tornát, nem tudott részt venni rajta.
1984 végére már Európa-bajnok, világkupagyőztes és az úgynevezett Jóakarat-játékok bajnoka volt, számos rekordot döntött meg. A világ egyik legjobb nehézatlétájának tartották.
A rezsim hálás volt a Zseb-Herkulesnek, de honfitársait elnyomta
Mivel nem volt magas – mindössze 147 centi –, ráragadt a Zseb-Herkules becenév. A sikerek nagy kiváltságokat biztosítottak számára, például kiutaltak neki egy szófiai lakást, egy autót, és jó fizetést kapott. Közben azonban a láthatáron gyülekeztek – a nem anyagi jellegű – problémák.
A hatvanas évek végétől a bolgár kommunista kormány belekezdett a később megújulási folyamatnak nevezett bolgárosításba. A bolgár muszlimok kénytelenek voltak szlávosítani a nevüket. Ennek az 1989-ig tartó állami politikának a csúcspontja 1984 decemberében következett be, amikor az ország belső katonai offenzívát indított a törökök által lakott területek ellen.
A hadsereg és a milícia lezárta Kardzsali körzetet, ellenőrzőpontokat állított fel és megtiltotta a ki- és belépést. Szünetelt a telefon- és postai kapcsolat, a falvakba pedig páncélozott csapatszállítók, tűzoltóautók, 1400 katona és fegyveres civilek hatoltak be.
Az akció során százakat öltek vagy sebesítettek meg, deportáltak a beleni koncentrációs táborba. A hatóságoknak gondjuk volt a török neveket tartalmazó sírkövek megsemmisítésére is. A külvilág számára az egészet úgy mutatták be, mintha a bolgárosítás önkéntesen zajlott volna.
Amellett hogy erőszakosan megváltoztatták közel kilencszázezer ember nevét, az elnyomás kiterjedt az anyanyelv betiltására, az iszlám gyakorlásának korlátozására és a mecsetek bezárására.
Őt is utolérte az elnyomás
Mindez nem hagyta érintetlenül Szulejmanovot. A többiekkel ellentétben ő csak 1985 végén változtatta meg a nevét, amikor a svédországi Södertäljében rendezett bajnokságon megszerezte első világbajnoki címét.
„Nem hittem benne, hogy meg akarják változtatni a nevemet. Ez volt az első alkalom, hogy megkérdezték, mit gondolok a Naum Salamanov névről” – mondta Süleymanoğlu 2011-ben a Nova TV-nek.
Ez akkor történt, amikor visszatért a válogatottal Melbourne-ben tartott edzőtáborozásából. Szavai szerint ott ajánlottak fel neki először török, de bolgár emigránsok is, hogy disszidáljon. Ennek ellenére hazatért, és néhány nappal később megkapta az új útlevelét, benne a Naum Sztiljanov Salamanov névvel.
„Akkor elhatároztam, hogy megszököm” – mesélte.
Menekülés és ideológiai machinációk
Az állambiztonság már jóval a névváltoztatása előtt elkezdte figyelni Szulejmanovot. Ivan Abadzsiev elmondása szerint már 1984-ben és 1985-ben munkatársaival és a hatóságok képviselőivel felváltva követték a bajnokot és őrködtek a szobája előtt.
Közben a bolgár hatóságok egy sor rendezvényt szerveztek a megváltozott török nevű sportolók részvételével, hogy népszerűsítsék a bolgárosítást.
„Naim Salamanov köszönetnyilvánítása a pártnak, amiért gondoskodik a kerület sportjának fejlesztéséről, az Új Élet című újságban jelent meg” – írta az állambiztonság a Desebg.com honlapon közzétett egyik dokumentumban.
Naim befolyása és hírneve olyan nagy volt, hogy 1986 őszén személyesen fogadta Todor Zsivkov kommunista vezető. Az erről készült fotók az összes állami kiadványban megjelentek. A cél ugyanaz volt: úgy feltüntetni a megújulási folyamatot, mintha az a muszlim kisebbség egyetértésével zajlana.
1986 végén jött el Naim számára a lehetőség. Bolgár sportolóként már a második világ- és a harmadik Európa-bajnoki címét szerezte, addigra 26 férfi- és 31 juniorrekordot is megdöntött.
Ausztráliából tudott dobbantani
Saját szavai szerint a Zsivkovval való találkozás segített neki abban, hogy enyhüljön a megfigyelés szigora.
Így hát Melbourne-be utazott, ahol 1986 telén rendezték meg a világbajnokságot. A helyszínen felvette a kapcsolatot azokkal, akiket korábban megismert. Elmondta nekik, hogy készen áll a szökésre. Magáról a szökés megszervezéséről vegyesek az információk – az egyik helyen azt állítják, hogy hosszú előkészületek és titkos információcsere után volt lehetséges, máshol pedig azt, hogy szinte spontán módon történt.
Az viszont nem vitás, hogy az ausztráliai győzelmét követő este Naim a török közösség képviselőinek és a Szürke Farkasok török nacionalista szervezetnek a segítségével elmenekült a válogatott táborából, és bujkálni kezdett.
A központ azonnal jelentette a történteket mind Bulgáriában, mind a nagykövetségnek és a helyi hatóságoknak. Hajtóvadászat indult, amelyben az állambiztonság és – egyes források szerint – a KGB ügynökei is részt vesznek.
Süleymanoğlu napokig bujkált, egyik szállásról a másikra ment. Egy ponton kétségbeesésében még amerikai állampolgársági beadványt is kitöltött.
„Nagyon féltem. Tizennyolc-tizenkilenc évesen megszökni egy ilyen rendszer elől... Ha elkapnak és visszavisznek Bulgáriába, nem tudhatod, mi történik veled” – mondta évekkel később.
A Szürke Farkasok kapcsolatainak köszönhetően a szökés híre végül eljutott Turgut Özal török miniszterelnökhöz, aki kiváló lehetőséget látott benne, és elrendelte, hogy vigyék Törökországba.
Szökése vezető hír lett Ausztráliában és világszerte.
A török kormányfő magángépén vitték
Végül egy rövid londoni kitérő után, ahol a török nagykövetséget újságírók ostromolták, Özal magángépén vitték Süleymanoğlut Törökországba, és azonnal bemutatták a miniszterelnöknek.
Szulejmanov itt beszélt először nyilvánosan a bulgáriai török lakosság elnyomásáról és a kényszerű névváltoztatás idején tapasztalt borzalmakról.
Bulgáriában sem tétlenkedtek a szolgálatok. Az állambiztonság nagyon gyorsan több változatot is kidolgozott, megtervezte, hogyan tálalják és magyarázzák a szökésről szóló hírt.
„A hivatalos verziónk az, hogy Naum Salamanovot erőszakkal elrabolták, manipulálták, és totális pszichológiai, erkölcsi, nacionalista és politikai nyomásnak és terrornak vetették alá” – írta a titkosrendőrség, amely azt tervezte, hogy a hazájába hazatérni kívánó elrabolt bolgár sportolónak állítja be a természetesen Naum Salamanovnak hívott súlyemelőt.
A sportoló végül Naim Süleymanoğlura változtatta a nevét. Törökország több mint egymillió dollárért megvásárolta a jogait, így az 1988-as szöuli olimpián már az ország színeiben versenyezhetett.
Ott pedig – legyőzve korábbi csapattársát, Sztefan Topurovot – aranyérmes lett és világrekordot döntött szakításban. 190 kilogrammot – saját súlyának háromszorosát, plusz tíz kilogrammot – sikerült felemelnie, ami a mai napig csúcsnak számít a súlyemelés világában.
A játékok után a Time magazin címlapján szerepelt, és a bulgáriai törökök elnyomásáról beszélt az ENSZ-ben.
Története az Európa Tanács napirendjére is felkerült, és az emberi jogok európai érvényesítése felett őrködő szervezet úgy döntött, hogy minden lehetséges intézkedéssel megpróbálja nyomás alá helyezni a bolgár kormányt.
Törökországban Süleymanoğlu nemzeti hős, mert húsz év után ő nyert ismét olimpiai aranyat az országnak.
Naimot többször felhasználták Özal, majd később más politikusok kampányaiban.
Törökországban összesen három olimpiai, öt világbajnoki és három Európa-bajnoki címet szerzett. Visszavonulása után minden idők legnagyobb súlyemelőjének nevezték.
2017. november 18-án halt meg, miután májelégtelenséggel kórházba került, majd agyvérzést szenvedett. Isztambulban és más török városok utcáin ezrek búcsúztatták.
„Tizenkilenc évig éltem Bulgáriában, és jó gyerekkorom volt. Ez egy nagyon nehéz időszak volt, és azok az emberek tudják a legjobban, akik tanúi voltak az eseményeknek. Ha visszamennék az időben, akkor is elmenekülnék Bulgáriából, mert komoly nyomás alatt volt a török lakosság” – mondta 2012-ben az Eurosportnak.
