2022-ben addig példátlan lépések történtek Ukrajna, Georgia és Moldova európai uniós integrációs törekvéseivel összefüggésben. Az ukrajnai orosz inváziót megindulását követően, még februárban mindhárman benyújtották csatlakozási kérelmüket, és hónapokon belül mindannyian úgynevezett európai perspektívát kaptak.
A fentiekkel Brüsszel elismerte, hogy a trió egy nap a klub részévé válhat. Ukrajna és Moldova tagjelölti státuszt kapott, Grúzia pedig potenciális tagjelölt lett.
Azok számára, akik az elmúlt évtizedekben figyelemmel kísérték e három volt szovjet tagköztársaság próbálkozásait az EU-hoz való közeledésre, a döntések valóban történelmi jelentőségűek voltak.
A ’22-es év pozitívumai könnyen rányomhatják bélyegüket az új évre is. Mint szinte minden más Brüsszelben, a bővítési folyamat is politikai jellegű, és jelenleg az EU jelentős részén nagy népszerűségnek örvend különösen Ukrajna tagsági pályázata. Úgy tűnik, hogy a trió nagyon elszántan próbálja teljesíteni a Brüsszel által megfogalmazott ajánlásokat, különösen az igazságszolgáltatás területén, hogy előrehaladhassanak az uniós csatlakozás útján.
Ezért talán nem is olyan meglepő, ha az Európai Bizottság tavasszal esedékes félidős értékelése a három országról pozitív kicsengésű lesz, és az őszre tervezett, tényleges bővítési jelentések is biztatók lesznek.
A jóindulat megvan, de mikor indulnak a valódi csatlakozási tárgyalások?
Azt még korai lenne megmondani, hogy mindez elég lesz-e ahhoz, hogy a bizottság javasolja a csatlakozási tárgyalások megkezdését Kijev és Chișinău esetében, illetve a tagjelölti státusz megadását Georgiának – ehhez a decemberi lépéshez ugyanis mind a 27 uniós tagállam egyhangú igenjére szükség van. Ez nagy feladat, de a jelenleg gyorsan változó európai politikai környezetet tekintve nem szabad teljesen elvetni a lehetőséget.
Viszont koraiak azok a remények, amelyek szerint – e remények a három ország egyes köreiben élnek – a következő öt-tíz éven belül teljes jogú uniós tagállammá válhatnak. Hogy miért van ez így, annak illusztrálására elég rátekinteni az Európai Bizottságnak Grúziáról, Moldováról és Ukrajnáról szóló országjelentése második részére, amely a tervek szerint januárban jelenik meg.
Míg a sokkal emészthetőbb, politikai kritériumok néven ismert részt júniusban publikálták – amely a különböző ajánlásokat tartalmazta –, addig a januári a bürokratikus „maradék”.
Lényegében ez tartalmazza azt a házi feladatot, amelyet a három országnak el kell végeznie, hogy EU-taggá válhasson. Ezzel a dokumentummal kezdődik a munka, miután a tagjelöltté válás és a csatlakozási tárgyalások megkezdésének szimbolikus lépései megtörténtek.
A lényegi munka: ama bizonyos fejezetek
A Szabad Európa által látott anyag 32 szakpolitikai területet – az uniós nyelvben fejezeteknek nevezett területeket – vizsgál meg közelebbről, és véleményezi, hogy mennyire vannak összhangban a már elfogadott uniós jogszabályokkal az adott ország jogszabályai az adott fejezetekben. A három jelentés egy ötös értékelési skálát használ az egyes fejezetek helyzetének leírására: ezek a „korai szakasz”, a „bizonyos fokú felkészültség”, a „közepesen jól felkészült”, a „jó felkészültség” és a „jól előrehaladott”.
Igazi brüsszeli stílusban nagyon száraz, de nagyon kijózanító olvasmányt kínál, ha elmélyedünk benne. Egy megdöbbentő példa: a 32 fejezetből egyetlenegy sem kapott jól előrehaladott minősítést. Ukrajna mindössze két fejezetben érte el a második legjobb kritériumot, a jó felkészültségi szintet. Mindkettő a külpolitikával kapcsolatos, míg Georgia és Moldova csak egyetlen fejezetben ütötte meg ezt a mércét.
Ukrajna fejezeteinek többségét a második legalacsonyabb, bizonyos szintű felkészültség kategóriába sorolták. Moldova esetében még rosszabb a helyzet, 16 terület a legalacsonyabb, a korai szakasz kategóriába került.
Tbiliszi beelőz, de le is maradhat
Georgia – amely a másik kettővel ellentétben nem teljes jogú tagjelölt ország („európai perspektívát” kapott), de talán a legjobb jelentéssel rendelkezik – nyolc fejezetét közepesen jól előkészítettnek ítélték, azaz az élen jár Ukrajnával és Moldovával szemben.
Mindez furcsának tűnhet, de van rá néhány magyarázat. A legnyilvánvalóbb, hogy Georgia jól teljesít a gazdasági és pénzügyi területeken, ami nem meglepő, mivel az elmúlt évtizedben Tbilisziben az összes kormány nagyjából a gazdaságnak a Nyugathoz való horgonyzására helyezte a hangsúlyt. Ukrajna és Moldova esetében ez a múltban nem mindig volt így. Georgia jó adminisztratív és hivatali háttérrel is rendelkezik, míg Moldova esetében ennek hiánya az egész jelentést végigkíséri.
De fontos emlékeztetni arra, hogy ez az uniós vélemény második fele. Az elsőben, amely az igazságszolgáltatással és az alapvető jogokkal foglalkozik, Georgia a harmadik helyen áll. Bár Tbiliszit bátoríthatja, hogy sok területen figyelemre méltó módon igazította saját gyakorlatát az uniós törvénykezéshez, lemaradhat a másik két aspiráns mögött az unió felé vezető úton, mivel az igazságszolgáltatásra és az alapvető jogokra Brüsszel különösen nagy hangsúlyt fektet.
Göröngyös út, amin jársz…
Az út hosszú lesz. Lehet, hogy a kijevi és a chișinăui kormányban és parlamentben jelenleg óriási a politikai akarat a reformokra és az uniós típusú jogszabályok elfogadására, de sok minden, amit a tárgyalási fejezetek megnyitásához – és ami még fontosabb, lezárásához – kérnek, évekbe telhet. Rengeteg adminisztratív kapacitásra van szükség, amelyhez politikai kitartás és érzékenység kell, hogy végrehajtsák a nem mindig népszerű reformokat.
Nem is beszélve arról, hogy az EU-tagállamok lelkesedése is csökkenhet – mindegyiküknek zöld utat kell adnia a csatlakozási fejezetek megnyitásához és lezárásához, és gyakran sokkal többet törődnek a hazai közönséggel és saját politikai pártjuk támogatottságával, mint a tagjelölt országokban tapasztalt tényekkel.
2022 aranyév volt az EU bővítése szempontjából, és 2023 is elég jó lehet, de az előttünk álló út göröngyös, és néha elkerülhetetlenül, szinte a megtorpanásig lelassul a bővítési folyamat.
Kérdezzük csak meg erről a nyugat-balkáni bővítési éllovasokat, Montenegrót és Szerbiát, amelynek egy évtized során csak néhány fejezetet sikerült hivatalosan lezárnia, és nemegyszer elvesztette a kilátásokat (és a reményt), hogy valaha is csatlakozhat a klubhoz.
