Ha a hazai autópályákon szólít a természet, teljesen esetleges, hogy milyen minőségű illemhelyet találunk, és a használat feltételei is teljesen eltérők, ugyanis egyelőre nincs egységes szabályozás ezen a területen. Jövőre talán változhat a helyzet, mert az autópályák üzemeltetését átvevő Magyar Koncessziós Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. átvizsgálja az erre is vonatkozó szerződéseket.
Azt mondják, amikor az amerikai turisták átjönnek Európába, az egyik legszokatlanabb jelenség számukra a fizetős vécék intézménye.
Erre tesznek még rá egy lapáttal a magyar autópályák, ahol teljesen kiszámíthatatlan, hogy éppen mit kell csinálni: a mosdók hol ingyenesek, hol fizetősek, a használati díj néha lefogyasztható, néha pont ellenkezőleg, először vásárolni kell valamit, és utána a blokkal nyílik meg előttünk a vécé kapuja.
És általában: semmi nincs kiírva, menet közben derül ki, hogy éppen mik a játékszabályok, így nem kell amerikainak lenni ahhoz, hogy elbizonytalanodjunk.
Néhány héttel ezelőtt Szombathelyről a fővárosba oda-vissza mentünk az M1-es autópályán. Az ismert gyorsétteremlánc vécéje, ahol korábban a pultnál kapott blokk barkódját kérte a kapu, most éppen tárva-nyitva volt, más helyen viszont a benzinkút mosdójánál üldögélő hölgy pénzt követelt, közölve, hogy semmi köze az üzemanyagtöltő lánchoz.
Hogy többet megtudjunk az illemhelyekre vonatkozó szabályokról, első körben három nagy benzinkútlánchoz és a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt.-hez küldtünk kérdéseket.
Többek között azt tudakoltuk, van-e valami egységes koncepció az illemhelyek működtetésére, és hogy kiadják-e ezek üzemeltetését alvállalkozóknak.
Az OMV-től szinte azonnal érkezett a válasz, az osztrákok rövidre zárták a párbeszédet.
„Köszönjük a megkeresést, de az OMV jelenleg nem él a nyilatkozás lehetőségével.”
Aztán néhány hét múlva megérkezett a Mol levele, amelyben a cég meglehetősen alaposan válaszolt a felvetett kérdésekre.
„A Mol töltőállomás-hálózatában jelenleg nincsen egységes gyakorlat arra vonatkozóan, hogy milyen formában működtetjük az illemhelyiségeket, minden telepítés esetében megvizsgáljuk a helyi jellemzőket, és annak megfelelően járunk el. A kívülről megközelíthető mellékhelyiségeket a Fresh Corner Mol-kutakon belülről megközelíthetővé építjük át, és ezeket magas minőségű műszaki tartalommal látjuk el a vásárlók kényelme érdekében” – írták.
A Mol – tudtuk meg – jellemzően a nagyobb forgalmú kutakra telepít fizetős kapukat, hogy „a megfelelő működést és tisztaságot minden esetben garantálni tudják”.
A cég töltőállomásainak illemhelyiségeit minden esetben a töltőállomás üzemelteti, semmilyen esetben nem működteti külső vállalkozás.
A fizetős illemhelyiségek MOL Move applikációval mindenki számára ingyenesen használhatók, ehhez a mosdóba való belépéshez be kell szkennelni a MOL Move digitális kártyát a forgókapunál.
A Shelltől azóta sem kaptunk választ, ahogy a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt.-től sem.
Viszont megkerestük az autópályákat szeptember 1-től működtető Magyar Koncessziós Infrastruktúra Fejlesztő Zrt.-t (MKIF).
Az iránt érdeklődtünk, hogy az autópálya melletti üzemanyagtöltők kiadhatják-e alvállalkozóknak az illemhelyek üzemeltetését, illetve hogy tiltja-e bármi (például a cégekkel való szerződés) ugyanezt az egyéb szolgáltatóknak; merthogy a pihenőkön nem csak benzinkutak vannak.
Azt is megkérdeztük, van-e bármilyen elvárás, iránymutatás, ajánlás, hogy az illemhelyeket milyen feltételekkel kell üzemeltetniük az autópálya-pihenőkben működő vállalkozásoknak.
Innen is megérkezett a válasz:
„Az illemhelyek alvállalkozónak való kiadhatóságát alapvetően a hasznosítási szerződések határozzák meg. Az MKIF Zrt. a koncesszió kezdete óta még nem kötött új hasznosítási szerződést, a már fennálló, koncesszióval átvett hasznosítási szerződések pedig nem egységesek a tekintetben, hogy a szolgáltatók milyen feltételekkel üzemeltethetik az illemhelyeket” – írja a cég, ami részben meg is magyarázza az átláthatatlan helyzetet.
A kérdést nagyban befolyásolja az is, tudtuk meg, hogy a hasznosítási szerződéssel érintett épületek kinek a tulajdonában állnak, ugyanis sok esetben az épület tulajdonosa a partnercég, míg az MKIF kizárólag az épület alatti földterületet adja használatba.
A jövő évre tervben van, hogy az MKIF Zrt. partnereivel közösen átvizsgálja – és amennyiben lehetőség van rá, módosítsa – a használati szerződéseket, hogy jogi, gazdasági és műszaki szempontból egységesen naprakészek legyenek – közölte lapunkkal az MKIF. Lehet, hogy mégiscsak megérte megbolygatni azt az első hallásra mellékes (mellékhelyiséges) kérdést.
