Mi lesz a Wagner zsoldoscéggel alapítója, Jevgenyij Prigozsin halála után? Jelentenek-e fenyegetést a Belaruszban maradt Wagner-harcosok? Többek között erről beszélt a Szabad Európának Keir Giles brit író, az orosz katonai átalakulás szakértője.
Keir Giles az orosz katonai átalakulás szakértője, a londoni székhelyű Chatham House külpolitikai intézet vezető munkatársa Oroszország és Eurázsia témakörében, és olyan művek szerzője, mint az Oroszország háborúja mindenki ellen: mit jelent ez neked?
Giles a Szabad Európa balkáni szolgálatának beszélt Jevgenyij Prigozsin Wagner-zsoldosvezér halálának következményeiről, továbbá arról, hogy a kezdeti bosszúfelhívások elhallgattak; hogy miféle zavarkeltésre lehet számítani a Wagner-csoport maradványaitól a belarusz–EU-határon, és arról, hogy az oroszországi gyanús halálesetekről már mindenki úgy gondolja: „Oroszországban egyszerűen így mennek a dolgok.”
Hogyan látja a Prigozsin halálát okozó repülőgép-szerencsétlenség hátterét? Sokan úgy vélték, hogy a két hónappal ezelőtti sikertelen lázadást követően előbb-utóbb hasonló forgatókönyv következik be, mert sokak szerint Vlagyimir Putyin nem bocsát meg semmilyen árulást. Ugyanakkor a Kreml határozottan elutasította, hogy köze lenne a balesethez, így sok a bizonytalanság. Nem világos, mi áll a háttérben, de sokan feltételezik, hogy maga Putyin és a Kreml.
Nos, itt legalább három különböző kérdés van. Először is az, hogy a Kreml tagad. Nincs ok rá, hogy bárki is figyeljen arra, amit a hivatalos Oroszország mond a balesetről, mert ebben az a probléma – amit maguknak teremtettek –, hogy olyan ritkán mondanak igazat bármiről is, hogy egyszerűen nem megbízható információforrások. Senki sem számít arra, hogyha ezt valóban az orosz hatóságok szervezték volna, szépen felvállalnák. Ez egyáltalán nem hasznos adat. Valójában az a DNS-elemzés sem, amely állítólag megerősítette, hogy Prigozsin tényleg meghalt. Nincs olyan elem ebben a nyomozásban, ami átlátható és megbízható lenne.
Amikor azt mondjuk, hogy a Kreml volt a felelős, az egy kicsit félrevezető lehet, mert nem a Kreml volt az egyetlen államhatalmi szervezet Oroszországon belül, amelyik komoly haragot érzett Prigozsin iránt. Sokkal több embert sértett meg, mint a Kremlben ülőket. A két hónappal ezelőtti lázadás során valójában a védelmi minisztériummal volt a fő vitája.
Rendkívül népszerűtlen volt a Szövetségi Biztonsági Szolgálatnál, az FSZB-nél is, tehát nem volt hiány Oroszországban olyanokból, akik Prigozsin halálát akarták, és megvoltak az eszközeik és a lehetőségeik arra, hogy megvalósítsák. Az, hogy meghalt, korrigál egy anomáliát, mert amíg életben volt, és nem ítélték el, az veszélyes precedenst teremtett Oroszországban, mert azt sugallta: szembeszállhatsz Moszkvával, szembeszállhatsz az orosz államhatalommal, és nemcsak hogy túlélheted, de látszólag meg is bocsátanak neked. Prigozsin, legközelebbi segítői és a Wagner-parancsnokok esetében úgy tűnt: abban a hitben éltek, hogy most már biztonságban vannak. Ha ez így volt, akkor szörnyű tévedés volt.
Ön tehát nem hisz ezekben az összeesküvés-elméletekben, miszerint Prigozsin valójában valahol máshol, más személyazonossággal él, hanem úgy gondolja, hogy meghalt, és hogy nagyjából a Kreml áll emögött?
Szerintem szinte biztos, hogy halott. De mivel a Kreml részéről a ködösítés, a tagadás és a hazudozás hagyomány, az összeesküvés-elméletek soha nem fognak megszűnni ezzel kapcsolatban.
Ha már a következményekről beszélünk: először is az a kérdés, hogy a Wagner-csoportot lefejeznék-e – ezt a szerepére értem. A sikertelen lázadás óta kezdett csökkenni a befolyása, bár a Wagner-csapatok egy részét Belaruszba helyezték át.
Igaz, hogy a Wagnert lefejezték, és hogy a júniusi lázadás óta kevésbé befolyásos szervezet. De ez nem ugyanaz, mintha a Wagnert teljesen feloszlatták volna. Mindkét erőfeszítés, amit az orosz állam tett – hogy megpróbálja semlegesíteni a Wagner által jelentett fenyegetést, a fenyegetést, amit ez a jól szervezett, jól kiképzett és felfegyverzett, az orosz államhatalommal szemben rendkívül felindult embertömeg jelentett –, most kudarcot vallott. Nem jártak sikerrel azok az erőfeszítések sem, hogy integrálják őket Oroszország reguláris fegyveres erőibe, és úgy tűnt, nem jártak sikerrel azok az erőfeszítések sem, hogy átzsuppolják őket a szomszédos Belaruszba, hogy megszabaduljanak a problémától.
Tehát még nem tudni, hogy Oroszország pontosan hogyan fog bánni a középszintű parancsnokokkal, akik nem olyan magas rangúak, mint azok, akik a repülőgépen voltak, de akik még mindig hatalmi pozícióban vannak a Wagnerben. Azt sem tudni, hogyan bánnak majd az átlag-Wagner-katonákkal. Pontosan mit fog Oroszország tenni annak érdekében, hogy ne jelentsenek veszélyt az orosz belbiztonságra és stabilitásra?
A Wagner egyes tagjai esküsznek arra, hogy az oroszországi ultranacionalistákkal együtt megtorolják Prigozsinék halálát. Vajon ez csak üres felhívás, vagy tényleg megpróbálhatják valahogy megbosszulni Prigozsin halálát?
Korábban hallottunk néhány bosszúfelhívást; úgy tűnik, hogy ezek egy kicsit elcsendesedtek. Hogy ez az orosz állam által hozott ellenintézkedéseknek vagy más eseményeknek köszönhető-e, azt nem tudjuk megmondani. De igen, az, hogy Oroszország pontosan mit tesz a megtorlásra irányuló felhívások elhárítására, semlegesítésére és enyhítésére, meg fogja határozni, hová vezet majd ez a Wagner körüli helyzet a következő hetekben.
Ugyanakkor Lengyelország miniszterelnöke, Mateusz Morawiecki úgy véli, hogy Prigozsin repülőgép-szerencsétlenségben bekövetkezett halála után továbbra is veszélyt jelentenek a Belaruszban tartózkodó Wagner-zsoldosok. Mi az ön álláspontja erről?
Ez tökéletesen igaz. Amíg létezik ez a fegyveres csoport, amely technikailag – bár szeretnék úgy beállítani, mintha nem így lenne, de – az orosz vagy a belarusz államhoz tartozik, mert valójában tőlük kapja a parancsokat, addig képesek jelentős zavarokat okozni. Egyesek úgy írták le a zavarkeltést, mint valamiféle potenciális fegyveres behatolást Lengyelországba. Szerintem ez tűnik a legkevésbé valószínűnek. De ahogy az elmúlt néhány év során láthattuk a Belarusz és Oroszország, valamint a NATO és az EU szomszédai közötti határon, nagyon sok más módon is lehet zavart okozni.
Ki léphet Prigozsin helyére? Rajta kívül a Wagner katonai parancsnoka, Dmitrij Utkin is meghalt, és a Wagner-csoport néhány más magas rangú tisztviselője.
Bárki is lép Prigozsin és Dmitrij Utkin helyébe, aki papíron a csoport parancsnoka volt, valószínűleg nem lesz olyan színes és karakteres figura, mint amilyen Prigozsin volt. Hogy ki lesz az, az attól függ majd, hogy Oroszország pontosan hogyan dönt a Wagnerből maradt csoportok kezeléséről: beállítanak-e valakit, aki átveszi a szervezet parancsnokságát, vagy valakit, aki a saját középszintű parancsnokai közül lép elő? Ez is jelezni fogja a következő hetekben, hogy Oroszország pontosan hogyan fogja kezelni a problémát.
Felvetette, hogy nehézségekbe ütközik a Wagner-csoport beillesztése a rendes orosz hadseregbe. Összességében mi lenne a csoport sorsa? Egy részük már Afrikában van vezénylésen, egy részük Belaruszban. A Wagner egyszerűen a feledés homályába vész a belátható jövőben?
A probléma egyik oka annak megítélésében van, hogy ez mekkora problémát jelent Oroszország számára, hogy egyszerűen nem látjuk, hol vannak a megmaradt Wagner-emberek. Azt látjuk, hogy a Belaruszba érkezők száma kisebb volt a vártnál, és néhányan közülük visszatértek. Látjuk, hogy kisebb kontingensek vannak szétszórva Afrikában. De a maradék, amely Oroszországon belül van, egyelőre többé-kevésbé láthatatlan.
Mennyiben gyengíti a reguláris orosz csapatok ukrajnai műveleteinek hatékonyságát a Wagner-erők visszavonulása az ukrajnai harctérről a lázadási kísérlet után?
Először is fontos megjegyezni, hogy a Wagnert a lázadás előtt vonták ki a frontvonalból, nem pedig utána. Nem ezért vonultak ki. Azóta azonban természetesen nem tértek vissza, ami azt jelenti, hogy Oroszország szárazföldi erőinek harcképességének egy jelentős eleme valójában nem állt rendelkezésre az ukrán ellentámadásnál. Lehet, hogy Oroszország a jövőben vissza tudja integrálni ezt az emberállományt fegyveres erői közé, mivel a legjobban képzett és legtapasztaltabb gyalogsági egységekhez tartoznak. De ez természetesen a jövőben derül ki. Egyelőre még mindig nyitott kérdés, hogy Oroszország pontosan hogyan fog bánni ezekkel az emberekkel.
Eközben Oroszország más félkatonai csoportokkal próbálja betölteni az űrt. Vajon ők is olyan sikeresek lehetnek, mint a Wagner?
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Wagner különleges, még az orosz félkatonai magáncégek konstellációján belül is rendhagyó volt.
Ez nem olyan szervezet volt, amely egy nagyvállalat vagy egy oligarcha tevékenyégét támogatta; ez nem egy magánhadsereg ebben az értelemben. Olyan szervezet volt, amely saját céljai miatt létezett, és amelynek valójában saját üzleti céljai voltak. Egy szervezet, amelyet az erő demonstrálására használtak a politikai és a gazdasági befolyás megszerzés érdekében, amely független volt a nagyobb szervezetektől. Ez tehát azt jelenti, hogy nincs közvetlen megfelelője a többi katonai magáncég között, azok nem tudnának jelentős átalakulás nélkül a helyére lépni, és eljátszani ugyanezt a szerepet.
Összességében Prigozsin az utolsó Putyin ellenfeleinek hosszú listáján, akiket – mondjuk úgy – elhallgattattak. Vajon ez azt sugallja, hogy a Putyin-rezsimmel szembeni bármilyen ellenállás még mindig hiábavaló, vagy bár sikertelen volt a Prigozsin-lázadás, repedéseket mutat a Kremlben, és azt bizonyítja, hogy Putyin már nem olyan erős, mint sokan hitték?
Szerintem túlságosan optimista dolog azt állítani, hogy Prigozsin az utolsó Putyin ellenfeleinek listáján, akiket állítólag meg fognak gyilkolni. Vlagyimir Putyin helyreállította a pozícióját és az erős és kegyetlen vezető hírnevét, akivel nem szabad szembeszegülni. Bárki, aki Prigozsin példáján elgondolkodott, azt gondolta, hogy hajlandó lenne szembeszállni az orosz hatalommal, mert a jelek szerint talán túlélheti, most át fogja értékelni a kockázati számításait. Ebben a tekintetben tehát Vlagyimir Putyin lezárta a témát és elvarrta a szálakat. Ez egyelőre azt jelenti, hogy – legalábbis belföldön – a pozíciója biztonságosabbá vált.
Ön szerint Putyin ezzel egy időben azt az üzenetet küldte a Kreml körén belüli potenciális ellenfeleknek, hogy ne merjék megkérdőjelezni a hatalmát, vagy talán néhány potenciális ellenfele, aki elégedetlen az ukrajnai háború előrehaladásával, a jövőben lehetőséget lát arra, hogy más módon próbáljon szembeszállni vele?
Prigozsin likvidálásának teátrális módja és az a kegyetlenség, ahogy ennek során állítólag ártatlan embereket is meggyilkoltak, nagyon szándékos üzenet azoknak, akik esetleg a Kreml elleni fellépésen gondolkodnak. Természetesen az egyik legmegdöbbentőbb és legfigyelemreméltóbb dolog ezzel kapcsolatban az, ahogy ezt Oroszországban normálisnak és természetesnek fogadták el. Vállat vonogatva és a szemöldöküket szinte fel sem vonva tették túl magukat rajta, mert úgy tűnik, mindenki úgy gondolja, hogy Oroszországban így mennek a dolgok. Ez jól mutatja, hogy Oroszország milyen messzire zuhant egy normális, civilizált országból egy olyan helyre, ahol a rendszerrel szembeszálló emberek elleni fellépés eszköze a tömeggyilkosság, ahelyett hogy bíróság elé állítanák őket.
Összességében úgy gondolja, hogy nincs, aki kihívást intézhetne Putyin ellen, valószínűleg jövőre is indul a választásokon, tehát belátható időn belül nem lesz kihívás a hatalma ellen?
Prigozsin nem kérdőjelezte meg közvetlenül Putyint. Prigozsin a védelmi minisztériummal vitatkozott, és csak közvetve szállt szembe az orosz államhatalommal, emiatt kellett szétzúzni. A közeljövőben valószínűleg nem fog közvetlen kihívó felbukkanni Putyin hatalmával szemben.
Hogyan befolyásolja ez a helyzet az ukrajnai háborút?
Nem fogja.
