A rekordhőmérséklet, az elhúzódó aszályok, valamint a folyók és tavak kiszáradása miatt évente több tízezer iráni kényszerül elhagyni lakóhelyét – állítják a szakértők. A klímamigránsok közül sokan földművesek, kétkezi munkások és halászok, akik családjukkal együtt vidékről a nagyobb iráni városok felé indulnak, más megélhetési lehetőséget keresve.
Iráni tisztviselők az éghajlatváltozásra fogják a súlyosbodó vízhiányt és a növekvő elsivatagosodást, szakértők szerint azonban a válságot fokozza a kormány rossz vízgazdálkodása és a gyors népességnövekedés.
Bár az éghajlati körülmények miatt útnak induló migránsok pontos száma nem ismert, az iráni média becslése szerint 2022-ben mintegy 42 ezer ember kényszerült elvándorolni az éghajlatváltozás hatásai miatt, ami lehetett aszály, homok- és porvihar, áradás és egyéb természeti katasztrófa. A 2021-es becsült szám 41 ezer volt, de a megfigyelők szerint a valós számok valószínűleg sokkal magasabbak.
Szakértők szerint egyre több iráni hagyja el a vidéki területeket, mivel Irán egyre nagyobb része válik lakhatatlanná, ahol a föld nagy része száraz vagy félsivatagi.
„Ez jól látható, mert Irán nagyon száraz, kevés a csapadék, és az ország jelentős része sivatag – mondta Mohammadreza Fatemi teheráni ökológus a Szabad Európának. – Emiatt az éghajlat legkisebb változása is hatással van a lakosságra” – tette hozzá.
Fatemi példaként említette az Irán délkeleti részén, Szisztán–Beludzsisztán tartományban lévő vizes élőhelyek és tavak kiszáradását. A Hámun-tó több ezer ember számára jelentette az élelem és a megélhetés jelentős forrását. A vizes élőhelyek csökkenésével azonban sok helyi városba vándorolt.
„Sokan éltek ott, mindannyian a tartományi fővárosba, Záhedánba és Zábolba költöztek” – mondta Fatemi. Most sokan más tartományba költöznek tovább.
Mehdi Zarghami, a Tabriz Egyetem környezetvédelmi szakértője nemrég úgy becsülte, hogy az elmúlt évben mintegy tízezer család hagyta el Zábolt, hogy Irán más részeire költözzön az aszály és a homokviharok miatt.
Fatemi becslése szerint az Iránon belüli migráció mintegy hetven százalékát az éghajlatváltozás hatásai okozzák. „A válság fázisába léptünk. A következő szint a katasztrófa lehet” – mondta.
„Vízellátási csőd”
Egyes iráni tisztviselők arra figyelmeztettek, hogy az iszlám köztársaság számos része idővel lakhatatlanná válhat, ami tömeges elvándorláshoz vezethet.
Júliusban tisztviselők arra hívták fel a figyelmet, hogy évente az ország területének több mint egymillió hektárja – ami nagyjából Kom tartománynak vagy Libanon egészének felel meg – lényegében lakhatatlanná válik.
2018-ban Abdorrezá Rahmaní Fazlí akkori belügyminiszter azt mondta, hogy az aszály és a vízhiány tömeges migrációt gerjeszthet és végül katasztrófához vezethet.
Irán a Közel-Keleten a klímaváltozás miatt leginkább veszélyeztetett országok közé tartozik; a globális átlag kétszeresével melegszik.
Ahad Vazifeh, az iráni meteorológiai központ munkatársa októberben azt mondta, hogy Iránban az elmúlt ötven évben két fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet.
Szakértők szerint azonban az éghajlatváltozás csak részben magyarázza az Iránt sújtó környezeti válságot.
Teherán sikertelenül próbált javítani a vízhiányon, ráadásul a gátépítések és a vízigényes öntözési projektek hozzájárultak a folyók és a föld alatti vízkészlet kiszáradásához.
Kaveh Madani, az ENSZ Víz-, Környezetvédelmi és Egészségügyi Egyetemi Intézetének igazgatója a Szabad Európa által működtetett Farda Rádiónak azt mondta, hogy a kormány rossz gazdálkodása és a tucatnyi gát építése fokozta Irán „vízellátási csődjét”.
„Irán fogyasztása több, mint természetes vízforrásai, ezért a hatóságok felszín alatti vízforrásokat használnak. Emiatt kiszáradtak a folyók és a vizes élőhelyek, és most az éghajlatváltozás is hozzáadódott az egyenlethez” – magyarázta.
„A hőmérséklet emelkedik, több a por, fokozódik a talajerózió és az elsivatagosodás” – jósolta Madani, az iráni környezetvédelmi minisztérium korábbi helyettes vezetője.
Irán szűkös vízkészletének rossz kormányzati kezelése dühös tiltakozásokat váltott ki az elmúlt években, különösen az aszály sújtotta területeken.
A vízhiány konfliktusokhoz is vezetett. Irán és Afganisztán májusban határokon átnyúló összecsapásokba keveredett, ami halálos áldozatokkal járt, miután Teherán követelte, hogy szomszédja engedjen át több vizet, amely táplálná Irán veszélyeztetett délkeleti vizes élőhelyeit.
Társadalmi problémák
Egyes szakértők szerint Irán gyors népességnövekedése is hozzájárult a természeti válsághoz, bár az utóbbi években lelassult.
Irán lakossága az 1979-es iszlám forradalom óta több mint kétszeresére nőtt, mintegy 35 millióról csaknem 88 millióra. A lakosság mintegy hetven százaléka városban él.
A klímamigráció egyre nagyobb terhet ró az infrastruktúrára, és társadalmi-gazdasági problémákat okoz az iráni városokban, például növekszik a szegénység, a hajléktalanság és a túlzsúfoltság – mondják a szakértők.
Mohammad Reza Mahbubfar kutató 2021 februárjában a Rokna hírportálnak azt mondta, hogy Teherán az ország klímamigránsainak egyik fő célpontja. „Ellentétben azzal, amit a tisztviselők mondanak – hogy Teherán lakossága 15 millió – a valós szám elérte a harmincmilliót” – mondta.
Mahbubfar hozzátette, hogy a „kiegyenlítetlen fejlődés (…) azt okozta, hogy Teherán belefullad a szociális problémákba”.
Az emberek beáramlása arra késztetett néhány teheránit, hogy az ország északi tartományába költözzön, a Kaszpi-tenger partján fekvő, nagyrészt termékeny régióba.
„Édesanyám, akinek szívproblémái vannak, most ideje nagy részét a novsari villánkban tölti” – mondta egy teheráni a Farda Rádiónak Mázandarán tartomány fővárosára utalva.
„A férjem és én azt reméljük, hogy ha egyszer nyugdíjba megyünk, odaköltözünk, hogy elmeneküljünk Teherán rossz időjárása és szennyezettsége elől” – tette hozzá.
Reza Aflatuni, Irán földügyi szervezetének vezetője augusztusban azt mondta, hogy az elmúlt két évben mintegy nyolcszázezer ember vándorolt Mázandaránba.
Helyi tisztviselők arra figyelmeztettek, hogy Mázandarán egyre nehezebben tudja befogadni a sok beáramló embert.
