A gyilkos állami fellépés közepette Iránban jobbára alábbhagytak a rendszerellenes tüntetések. Az elszegényedett délkeleti Szisztán-Balucsisztán tartományban azonban továbbra is emberek ezrei tartanak heti rendszerességgel tüntetéseket a klerikális rezsim ellen.
Irán délkeleti városában, Záhedánban a pénteki ima után minden héten emberek ezrei özönlenek az utcára, és rezsimellenes tüntetéseket rendeznek.
A tiltakozásokat szeptember 30. óta tartják, amikor a kormányerők több embert lőttek agyon a kormányellenes tüntetések után Záhedánban, Szisztán-Balucsisztán tartomány fővárosában, amely az iráni beludzs etnikai kisebbség otthona.
A heti tüntetéseken részt vevők között van Ahmad, aki a véres péntekként emlegetett halálos fellépés több mint háromszáz sebesültje közé tartozik.
Az amerikai székhelyű Iráni Emberi Jogi Dokumentációs Központ szerint legalább 94 embert öltek meg aznap. A jelentések alapján a biztonsági erők több tagja is meghalt.
„Még mindig nem tudom rendesen mozgatni a karomat – mondta Ahmad, aki a megtorlástól való félelmében nem árulta el a teljes nevét. – De minden pénteken tüntetek, mert az elmúlt 44 évben megsértették a jogainkat” – tette hozzá, utalva az 1979-es iszlám forradalomra, amely hatalomra juttatta a jelenlegi klerikális rezsimet.
Ama bizonyos szeptemberi nap a leghalálosabb volt az országos rendszerellenes tüntetések során. Az elégedetlenség azután tört ki, hogy Mahsza Amini iráni kurd nő szeptember 16-án meghalt, miután az iráni erkölcsrendészet letartóztatta, mert állítólag megsértette az ország hidzsábtörvényét.
Míg a tüntetések Irán nagy részén jobbára lecsillapodtak, Szisztán-Balucsisztánban folytatódtak, mert nemcsak a halálos állami fellépés, de a történelmi sérelmek miatt is forrong a düh az emberekben.
Szisztán-Balucsisztán Irán egyik legszegényebb tartománya. A beludzs kisebbség tagjai – akik közül sokan szunnita muzulmánok, miközben Irán síita többségű – régóta aránytalan megkülönböztetéssel és erőszakkal szembesülnek a hatóságok részéről.
Molavi Abdolhamidnak, a pénteki ima szókimondó vezetőjének prédikációi Záhedánban szintén hozzájárultak a tüntetők motiválásához. Abdolhamid ritka megnyilvánulásként nyilvánosan bírálta a hatóságokat az emberi jogok állítólagos megsértése és az iráni etnikai és vallási kisebbségek elnyomása miatt.
A hatóságok a Zsaís al-Adl szunnita militáns csoportot tették felelőssé a szeptember 30-i gyilkosságokért, amit helyi és független források elutasítottak.
Abdolhamid szerint azonban magas rangú tisztviselők – köztük Ali Hámenei ajatollah, Irán legfőbb vallási vezetője – a felelősek, és azt mondta, hogy a biztonsági erők „válogatás nélkül” lőttek az emberekre, miután rajtaütöttek a záhedáni központi mecseten és egy közeli vallási helyszínen.
Az imám felszólította a hatóságokat, hogy állítsák bíróság elé a halálos áldozatokért felelős személyeket. A transzparens nyomozás elmaradása tovább növelte a közvélemény haragját a tartományban.
A hatóságok még nem tettek lépéseket Abdolhamid ellen, akinek népszerűsége az egekbe szökött. A keményvonalas Farsz hírügynökség egy novemberben kiszivárgott dokumentuma szerint Hámenei utasította a biztonsági és katonai tisztviselőket, hogy letartóztatás helyett próbálják meg lejáratni Abdolhamidot.
Egyik segítőjét, Molavi Abdolmazsid Moradzsehit januárban letartóztatták, és „a közvélemény megzavarásával és több, külföldi személlyel és médiummal folytatott kommunikációval” vádolták.
Napokkal a letartóztatása előtt Moradzsehi a Szabad Európa Farda Rádiójának azt mondta, hogy a tüntetések folytatódni fognak Záhedánban, „amíg meg nem oldódik a véres péntek és a megölt és megsebesült záhedáni emberek ügye”.
Sirahmad Sirani, a Haalvs nevű beludzs jogvédő csoport tagja a Szabad Európának elmondta, hogy Abdolhamid megbízható és széles körben elismert személyiséggé vált.
„Abdolhamid az országon belül van, és az emberek bíznak benne. Ez nemcsak az elmúlt hat hónap miatt van így, hanem az elmúlt évekbeli tettei miatt. Az emberek ismerik őt, és úgy tekintenek rá, mint valakire, akire számíthatnak” – mondta Sirani.
„A tüntetők a beludzsok és a szunniták jogait követelik, amelyeket az elmúlt negyven évben szisztematikusan megsértettek – tette hozzá. – A tartományban, ahol kilencven százalékban beludzsok élnek, nincs egyetlen beludzs sem vezető beosztásban, sem a biztonsági szervekben, de még az oktatási rendszerben sem.”
Sirani, egy jogvédő aktivista, akit Iránban bebörtönöztek, miután elítélték a nemzetbiztonság elleni fellépésért, azt mondta, hogy a záhedáni tüntetések az elmúlt hetekben szervezettebbé váltak.
„Ha a tüntetések első napjaiban a düh és a felháborodás hajtotta az embereket, ma már a düh és az eszmék keveréke. Úgy tiltakoznak, hogy tudják, hogy letartóztathatják vagy megölhetik őket, mégis utcára vonulnak” – mondta.
A Human Rights Watch decemberben arról számolt be, hogy a véres péntek óta a biztonsági erők legalább nyolc embert öltek meg Szisztán-Balucsisztánban. A Haalvs 121 embert azonosított, akiket szerinte szeptember 30. és március 20. között öltek meg Záhedánban és a közeli Hász városában.
A Haalvs fokozott biztonsági intézkedésekről, valamint a tüntetők önkényes letartóztatásáról számolt be Záhedánban. A hatóságok a városban rendszeresen megzavarják az internetet is, hogy megakadályozzák a heti tüntetéseket.
Az interneten közzétett videókon az hallatszik, hogy a tüntetők a „Halál Hámeneire” és „A mollák tűnjenek el” jelszavakat skandálták a március 24-i demonstráción.
A kockázatok ellenére Ahmad azt mondta, hogy továbbra is eltökélt, hogy hallassa a hangját.
„Továbbra is tiltakozni fogok, még akkor is, ha nem tudom, hogy visszatérek-e, amikor elmegyek otthonról” – mondta, hozzátéve, hogy Szisztán-Balucsisztán mostanra „az összes iráni ember hangjává vált”.
