Egy két évig zajló kutatás alapján, a napokban elkészült, de még nem publikált tanulmány szerint a hivatalos tűzifa-statisztikák nem érik el az energiacélú hivatalos szilárdbiomassza-fogyasztás inputértékeit, magyarul ennyi tűzifa hiányzik a rendszerből a statisztikai adatok alapján. A hiány harminc-negyven, egyes években ötven százalék. Emiatt is aggódnak a kutatók a hazai erdőkért, mert úgy liberalizálta a kormány a fakitermelést, hogy évek, sőt évtizedek óta nincsenek pontos statisztikái a hazai erdőgazdálkodásról.
Felelőtlennek nevezte azt a kormányzati intézkedést Szajkó Gabriella, a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) kutatója, amellyel a kabinet a fakitermelést ösztönözné.
Mint ismert, az energia-veszélyhelyzet miatt az állami szervek augusztus 4-én engedélyezték a felújítás nélküli tarvágást és a természetvédelmi területeken történő fakitermelést, továbbá lehetőség nyílt arra is, hogy engedélyezzék a favágást az úgynevezett vegetációs időszakban. (Kedden egy újabb rendeletben a kormány részben visszavonulót fújt, mert ismét megtiltotta a természetvédelmi vagy Natura 2000-es területeken a tarvágást.)
Több millió köbméter fa hiányzik
A Corvinus Egyetemen működő Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont (REKK) Szajkó Gabriella és munkatársainak kutatásai alapján 2009-ben publikált egy tanulmányt, amelynek legfontosabb mondanivalója az volt, hogy nem stimmelnek a hazai erdőgazdálkodási adatok.
A tanulmány fő megállapítása szerint a hatósági nyilvántartásokban szereplő fakitermelési adat jelentősen eltér a valós kitermeléstől, mert a hazai felhasználás sokkal több, mint a hivatalos fakitermelés és a nettó import összege.
„A hazai fafelhasználásban számításunk szerint mintegy két-négymillió köbméter fa jelenik meg a hivatalos adat-nyilvántartási utak megkerülésével” – olvasható a tanulmányban.
A REKK akkori számításai szerint a hazai fapiac volumene az évi hivatalos hatmillió köbméter helyett kilenc-tízmillió köbméter körül alakult, vagyis az éves hazai fafelhasználás egyharmada a hatóságok számára ismeretlen eredetű fakitermelésből származik.
Most egy újabb tanulmány született a témában a REKK és a WWF Magyarország jóvoltából. A két évig zajló kutatás alapján a napokban elkészült, de még nem publikált tanulmány szerint nem lett jobb a helyzet. A tanulmányt készítők megfogalmazása szerint a hivatalos tűzifa-statisztikák nem érik el az energiacélú hivatalos szilárdbiomassza-fogyasztás inputértékeit.
Szajkó Gabriella a Szabad Európának azt mondta, hogy a hiány harminc-negyven, egyes években ötven százalék. Emiatt aggódik a kutató a hazai erdőkért, mert úgy liberalizálta a kormány a fakitermelést, hogy évek, sőt évtizedek óta nincsenek pontos statisztikái a szektorról.
Óriási eltérések vannak a kitermelési és a felhasználási adatok között: ha jó a biomassza energiacélú felhasználására vonatkozó adat, akkor nem jók a biomasszaforrás-oldali adatok, és fordítva, ha helyesek a tűzifa- és egyéb energetikai célú szilárdbiomassza-termelési adatok, akkor baj van a biomassza energiacélú felhasználására vonatkozó adatokkal.
Kvíz: A fákat kivágják, ugye?
Indítsa el a kvízt, ha többet akar megtudni
Hogy néz ki az adatgyűjtés?
Kétfajta erdőhatósági apparátus működik Magyarországon. Az egyik az erdőtervezést végzi, ez a Nemzeti Földügyi Központ (NFK), a másik az erdőgazdálkodási tervek végrehajtását ellenőrzi és a kitermelést dokumentálja (megyei kormányhivatalok erdészeti főosztályai).
Az erdőtervezés során tízévente határozzák meg az egyes erdőrészletek erdőgazdálkodási tervét. A terepi felmérést követően az NFK részletes, a különféle élőhelyekre és fafajokra jellemző fatermési táblák alapján modellezi a várható készletváltozást.
A készleteket tehát számítógépes modellezéssel tervezik, igaz ugyan, hogy tízévente tényleges erdőfelmérésre kerül sor. Ilyenkor az NFK hat regionális szervezetének erdőmérnökei egyéni becslést végeznek a terepen.
Korrigálhatják az adatokat, ha illegális fakitermelés történt az adott helyszínen. Akkor is joga van felülbírálni a modellezés során virtuálisan létrehozott készletet, ha szárazság vagy egyéb időjárási okok, esetleg betegség miatt kisebb növekményt tapasztal.
Összefoglalva tehát: számítógép által kalkulált adatok alapján tartják nyilván a fákat Magyarországon, amit csak tízévente vizsgálnak felül, de nem az egész erdő átvizsgálásával, hanem az erdőmérnökök szúrópróbaszerű egyéni becslései alapján.
A másik oldalon a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) által felügyelt Faanyagterméklánc-felügyelet (EUTR), valamint a megyei kormányhivatalok mezőgazdasági szakigazgatási szervei állnak.
A kormányhivatalok erdőfelügyeleti osztályai hagyják jóvá a megtermelt és kivágott famennyiséget, adnak engedélyt tarvágásra, ellenőrzik az erdőgazdálkodókat a műveleti lapok alapján, ezekből jelentik a központi adatbázisba a kitermelési adatokat. Az EUTR hatóságnál szisztematikus adatbázis nem készül a piacra kerülő tűzifa mennyiségéről és eredetéről, a bejelentési kötelezettségek alapján csak eseti ellenőrzést végeznek.
Papírok nélkül
„A hiányzó famennyiséget nem lehet illegális kivágásnak minősíteni, csupán azt lehet kijelenteni, hogy papírok nélkül távoznak az erdőből. Mi a kutatás során nem igazolható módon hiányzó készletként hivatkozunk erre a tűzifamennyiségre, és elemeztük a lehetséges adminisztratív és módszertani problémákat. Ezenkívül vizsgáltuk a nem erdő besorolású területek potenciális fatermelését és a szilárdbiomassza-alapú energiafelhasználási adatok statisztikai módszertani hátterét is” – mondta Szajkó Gabriella.
A kutatók már 2009-ben igyekeztek mélyebbre ásni a hiányzó adatok miatt, saját statisztikai felmérést végeztek. A KSH Háztartáspanel-adatok alapján úgy becsülték, hogy a háztartások 1,5–3 millió köbméterrel több tűzifát égetnek el, mint a hivatalos statisztikai adatok.
Ezeket az eredményeket támasztotta alá a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) és a KSH kérdőíves lekérdezésen és komplex épülettipológiai modellezésen alapuló energiafelhasználási statisztikája, amely 2015–16-ban hasonló mértékű háztartási tűzifafelhasználás-többletet becsült (2,5–3 millió köbméterrel többet a korábbi adatnál).
A két országos hatóság 2020-ban megismételt statisztikai felmérése megerősítette: a háztartások önmagukban majdnem kétszer annyi tűzifát használnak fel évente, mint az éves erdészeti tűzifa-kitermelési adat.
A kutatók valószínűsítik, hogy jelentős lehet az a famennyiség, amely az erdőterületeken kívül termelődik az országban. Fakitermelő vállalkozásokkal folytatott interjúikból az derült ki, hogy komoly mennyiségű tűzifa kerül nem erdő besorolású területekről a piacra.
A különböző művelési besorolású területek, mint a szántőföld, rét vagy legelő tulajdonosai vagy kezelői a fás szárú növényektől kívánnak megszabadulni. A kitermelt famennyiség többnyire aprítva kerül a fapiacra. „Ezek nem szerepelnek a hivatalos statisztikákban, és ebben a kutatásban nekünk sem sikerült országos szinten számszerűsíteni, csak becsléseink vannak” – tette hozzá.
Az európai uniós földalapú támogatások esetében be kell tartani a cserje és a fás szárú növények arányáról rendelkező előírásokat is. Egy bizonyos szint fölé nem lehet menni, mert akkor már nem rétnek vagy legelőnek minősül a terület. Ilyenkor vágják ki ezeket a növényeket, hogy ne bukják el a földalapú támogatást. A kutatók szerint ezek a faanyagok valószínűleg nem a lakossági piacon végzik, miután aprítékolják.
Úgy tűnik tehát, hogy a nem erdőbesorolású területekről kitermelt fa jelentős mennyiségben és folyamatosan jelen van a piacon. „Mivel nem kaptunk hatósági háttértámogatást, ezért óvatosan hivatkozunk erre a tanulmányunkban. Annyit tudunk, hogy van egy famennyiség, amely nem a kétmillió hektáros magyarországi erdőterületről kerül be a biomasszapiacra” – mondta a kutató.
Szerinte a kétéves projektnek köszönhetően most sokkal árnyaltabb képük van a szektorról, mint 2009-ben, viszont az alapprobléma továbbra is fennáll: a hivatalos tűzifa-statisztikák nem érik el az energiacélú hivatalos szilárdbiomassza-fogyasztás inputértékeit. A hiány harminc-negyven, egyes években öten százalék.
Ebben persze közrejátszik a papír nélkül értékesített tűzifamennyiség is, miután a tűzifára 27 százalék áfa rakódik. Ha nincs számla, nincs áfafizetési kötelezettség sem.
A kormányt nem érdekli
„Nagyon nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy a feleket egy asztalhoz ültessük. Az elmúlt két évben több workshopot tartottunk, többnyire részt vettek a minisztériumok és egyéb állami hatóságok középvezetői a megbeszéléseken, de hárították a problémát” – mondta a kutató.
A kormány az elmúlt tizenkét évben nem hozott létre szakértői csapatot arra, hogy megvizsgálja, miért nem stimmelnek az adatok. Mikroszinten mindenki pontosnak és megalapozottnak tartja a saját statisztikáit, de makroszinten, amikor aggregáljuk az adatokat, nem jönnek ki a számok. Szajkó Gabriella szerint ez komoly gond.
A kutató szerint külföldön sem tökéletes a módszertan, a nyugat-európai országokban is adódik 10-15 százalékos különbség, de a magyar adatok harminc–ötven százalékos eltérése kiugróan magas. Azokban az országokban pontosak az adatok, ahol nem annyira elterjedt a lakossági tűzifahasználat.
„Ez szociális kérdés. A háztartások jövedelme alapján azt látjuk, hogy a legszegényebbek esetében – az alsó két jövedelmi decilis – a háztartások ötven-hatvan százalékában jelen van a tűzifa. Ez egy magyar és egyben kelet-európai probléma” – tette hozzá.
