A tanulmány több ezer, eddig nem látott kínai kormányzati dokumentum alapján bemutatja, hogyan adja el Peking tekintélyelvű politikai modelljét a globális Délnek – valamint Kelet-Európának és Közép-Ázsiának – a kormányközi speciális képzési és csereprogramokon keresztül.
Évtizedek óta zajlik a vita arról, hogy Peking aktívan exportálja-e tekintélyelvű rendszerét külföldre. Az új jelentés, amely eddig nem vizsgált kormányzati dokumentumokon alapul, bemutatja, hogyan kísérletezik Kína modelljének terjesztésével más országokba.
A washingtoni Atlantic Council június 13-án tette közzé jelentését. Ez a kínai kereskedelmi minisztérium 1691 elektronikus dokumentumán alapul, amelyek 2021-ben és 2022-ben keletkeztek. Az adatok 795 kormányzati programot írnak le, képzéseket, csereprogramokat külföldi tisztviselőknek, amelyek a dokumentumok szerint arra irányulnak, hogy népszerűsítsék a kelet-európai, valamint az úgynevezett globális Dél államait alkotó latin-amerikai, afrikai és ázsiai országoknak a kínai gazdasági és politikai modellből származó ötleteket és gyakorlatokat.
„Ez valódi bizonyíték, amely alátámasztja, ami a szakértők körében egyre inkább elterjedt vélekedés” – mondta a Szabad Európának Niva Yau, a jelentés szerzője, az Atlantic Council Global China Hub munkatársa.
„Most Kína saját szavaival, belső tervezési dokumentumaival tudjuk bizonyítani, hogy mi a céljuk” – jelentette ki.
Kínai tisztviselők korábban többször közölték, hogy Peking nem exportálja tekintélyelvű kormányzati rendszerét, de a megszerzett kormányzati dokumentumok hozzáadódnak az egyre bővülő bizonyítékok sorához, amelyek azt mutatják, hogy megpróbálja eladni modelljének előnyeit a globális Dél vezetőinek, miközben új, gyakorlati programokat dolgoz ki, hogy felgyorsítsa az átvételüket.
A kínai modell
A Kínai Kommunista Párt több mint hetven éve rendelkezik kizárólagos hatalommal. Az elmúlt évtizedekben gazdasága egy olyan modell segítségével lendült fel, amely egypárti, tekintélyelvű politikai uralmon és államkapitalista gazdasági rendszeren alapul.
E rendszer népszerűsítése a világ más országaiban elemzők szerint egy olyan, autoriterbarát politikai tömb létrehozására irányul, amely segíthet Pekingnek a globális intézmények átalakításában, és ellensúlyozhatja a nyugati törekvéseket, hogy gazdasági szankciókkal vagy kereskedelmi gyakorlatának, területi követelésének, valamint emberi jogi helyzetének bírálatával elszigeteljék Kínát.
A jelentésben szereplő dokumentumok közül sokban kereskedelmi képzési programok szerepelnek, például kikötőirányítás, a BeiDou átvétele (Kína válasza az amerikai globális helymeghatározó rendszerre, a GPS-re), blokkláncok és más új technológiák.
Az adatok azonban más, a kereskedelmi minisztérium hatáskörén kívül eső területekre is kitérnek. Egyes programok arról szólnak, hogy a helyi tanácsadók hogyan segíthetnek támogatott csereprogramokkal az Egy övezet, egy út (BRI) program végrehajtásában – ez Kína több milliárd dolláros, komplex geopolitikai-stratégiai projektje. Az etnikai kisebbségek integrációjára, a média új felületeinek kezelésére és a kínai kormányzásról szóló képzéseik is vannak vezető külföldi tanácsadók számára.
A konkrét programokat kétoldalú megállapodásokkal vagy kínai vezetésű regionális szervezeteken keresztül hozzák létre, ahol meghatározott földrajzi régiókra és hasonló nyelvet beszélő országcsoportokra összpontosítanak.
Például több dokumentum leírja a helyi önkormányzati, egyetemi vezetők és politikai tanácsadók számára szervezett orosz nyelvű képzéseket, míg más programokat kifejezetten a Kínát, Indiát, Iránt, Kazahsztánt, Kirgizisztánt, Pakisztánt, Oroszországot, Tádzsikisztánt és Üzbegisztánt magában foglaló Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) tagállamainak tisztviselői számára terveztek.
Yau szerint ezek a programok azt a narratívát próbálják eladni a globális Délnek, hogy Kína elmúlt három évtizedben tapasztalt gyors gazdasági fejlődése az ország autoriter kormányzati szemléletének közvetlen eredménye.
„Ezek a dokumentumok azt mutatják, hogy Kína nemcsak a gazdasági sikeréhez szükséges gyakorlati tudást exportálja, hanem azt a felfogást is terjeszti, hogy ez a siker közvetlenül a Kínai Kommunista Párt kormányzási módszereinek köszönhető” – mondta.
Hírszerzési dimenzió
Világszerte számos kormány támogat külföldi országok tisztviselőinek indított gyakorlati csereprogramokat és képzéseket. A Yau által dokumentált akták abban tűnnek ki, hogy a kínai kormány száraz nyelvezetét használva kifejezetten nem demokratikus megközelítést alkalmaznak olyan kérdésekben, mint a nemzeti média szabályozása, a jogügyletek kezelése és az online tartalmak ellenőrzése.
A Yau jelentése által dokumentált másik dimenzió, hogy számos program – különösen a kormánytisztviselőknek szólók –, úgy tűnik, hírszerzési célokat is szolgálnak, mivel megkövetelik, hogy minden résztvevő részletesen számoljon be más külföldi csereprogramokról és képzési együttműködésekről, amelyekben részt vett.
Yau szerint ez a követelmény több célt szolgál. Először is fontos adatgyűjtési lehetőség a külföldi kormánytisztviselőkről, de szerinte arra is jó, hogy felmérjék az egyes tisztviselők nyitottságát a képviselt nézetek és politika iránt.
„Ez biztosíthatja a kínai fél számára annak eldöntését, hogy az adott személy egyfajta közvetítőként fejleszthető-e a Kínával és az országával való további együttműködés elősegítésére” – mondta.
Kínának évtizedek óta léteznek kapcsolatépítési és képzési programjai külföldi kormányokkal, ez a Nemzetközi Kapcsolattartási Osztály (ILD) hatásköre, amely a párt Központi Bizottsága alá tartozó ügynökség, fő feladata a pártok közötti diplomácia.
De míg az ILD feladata hagyományosan az egypárti vagy hasonlóan kommunista struktúrájú országokkal való kapcsolattartás volt, az utóbbi években ez kibővült azzal, hogy a politikai pártok irányultságától függetlenül képzéseket és csereprogramokat bonyolít. Nemrég olyan országok magas rangú tisztviselőivel tartottak találkozókat, mint Kazahsztán és Szerbia.
A jelentés kiemeli, hogy a kínai kormány más részlegei is elkezdtek hasonló típusú csereprogramokat indítani. Yau kutatása szerint a kereskedelmi minisztériumon kívül legalább tíz kínai minisztérium tartott képzési programokat külföldi kormánytisztviselőknek az elmúlt három évben.
A most megvizsgált dokumentumok és más bizonyítékok alapján Yau szerint egyre világosabb, hogy Peking megpróbálja exportálni politikai modelljének egyes elemeit. Szerinte még nem tudni, hogy ezeknek a lépéseknek milyen hatásuk lesz a világ különböző pontjain.
„Az aktákban láthatjuk, hogy Peking mit akar elérni. Lehet, hogy még túl korai érzékelni a hatásait, de ezek a programok a 2010-es évek vége óta jelentősen megnövekedtek, több ezer tisztviselőt vonnak be a globális Délről” – mondta Niva Yau, az Atlantic Council Global China Hub munkatársa.
