A nyugati világot nem kis aggodalommal tölti el, hogy Oroszország és Kína katonai együttműködése az elmúlt években új lendületet vett, ami a háború alatt sem csökkent. Elemzők szerint azonban Oroszország nyílt katonai támogatása jelentős elmozdulás lenne a hivatalos pekingi narratívától, az ukrán hadszíntér azonban leköti a Nyugat figyelmét, és ez nagyon jól jön a kínai törekvéseknek a világ többi részén.
A múlt század ötvenes éveiben még Oroszország segítette Kínát, a kínai védelmi ipar orosz alapokra épült. A hatvanas évek és 1989 közötti időszakban ez a kapcsolat nagyon hűvös lett, majd a kilencvenes években új lendületet kapott, és ismét szorossá vált. Ezt bizonyítja, hogy 1990 és 2005 között Kína fegyverimportjának több mint 83 százalékát Oroszországtól vásárolta. Beletartoztak ebbe többek között orosz vadászrepülőgépek, dízelmotoros tengeralattjárók és rombolók, föld-levegő rakétarendszerek, radarmotorok és egyéb technológiák. Ennek eredményeként, valamint saját gazdasági növekedésének, illetve a tudományban és a technológiában elért erejének köszönhetően Kína ma nagyrészt képes saját védelmi technológiát előállítani belföldön. Az orosz fegyveripar azonban függ az eladásoktól, míg Kínának tulajdonképpen egyetlen ügyfele van, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg. Az elmúlt években mindössze a repülőgép-hajtóművek piacán volt szüksége Kínának Oroszországra, ez azonban a kínai technológia fejlődése miatt hamarosan feleslegessé válik. A kapcsolatot az is mérgezi, hogy az oroszok arra panaszkodnak, Kína egyszerűen ellopja a fejlesztéseiket, nagyon erős az ipari kémkedés és a hekkelés. Egy 2019-es jelentés szerint 2002 óta több mint ötszáz jogsértés történt Kína részéről. Kína nemcsak repülőgép-hajtóműveket másolt le, hanem Szuhoj repülőgépeket, más sugárhajtású repülőgépeket, légvédelmi rendszereket, hordozható légvédelmi rakétákat és egyéb eszközöket. Így érkeztünk el a háborúhoz, Oroszország Ukrajnával szembeni támadó hadműveleteihez. Ez azonban nem jelentett fordulópontot a két fél kapcsolatában – mutatott rá egy elemző az Európai Parlamentben azon a rendezvényen, ahol a Kína és Oroszország közötti katonai kapcsolatok növekedéséről volt szó.
Irányt vált Kína?
„Az oroszok és a kínaiak közötti katonai együttműködés növekedése nem egyenrangú partnerség. Szerintem tévedés azt feltételezni, hogy teljes a bizalom a kapcsolatban. Azt is tévedésnek tartom, hogy ez a kapcsolat szövetség. Ez nem az. Kínai szemszögből ezt a kapcsolatot úgy kell tekintenünk, mint amely jelenleg stratégiai érdekeket szolgál Pekingben az USA-val folytatott verseny szélesebb összefüggéseiben” – jelentette ki Eva Pejsova, a Brussels School of Governance Biztonsági, Diplomáciai és Stratégiai Központjának munkatársa. A szakértő szerint ennek fényében kell értelmezni azt, hogy Kína esetleg halálos fegyverekkel, valamint folyamatos politikai és gazdasági támogatással segíti Oroszország hadviselését. Ez ugyanis nagyon nagymértékű eltávolodást jelentene a jelenlegi kínai állásponttól, és rontaná annak esélyét, hogy Kína a konfliktus békés rendezésében vezető szerepet játszhasson, mint ahogy egyébként erre utalna a kínai békejavaslat, amely azonban sem Moszkvában, sem Kijevben, sőt Washingtonban sem talált pozitív fogadtatásra.
Ehhez kapcsolódóan: Hogyan formálta az ukrajnai háború az amerikai felkészülést egy esetleges konfliktusra Kínával?
Alexander Gabuev, a Carnegie Alapítvány a Nemzetközi Békéért vezető munkatársa kicsit árnyaltabb képest festett. „Alapvetően azzal érvelek, hogy a két tekintélyelvű rezsim közötti megnövekedett katonai összhang a stratégiai verseny új korszakát vetíti előre, amely felerősíti az USA–Kína-rivalizálást, ami a globális biztonsági környezet militarizálását és polarizációját vonja maga után” – jelentette ki. Szerinte Kína Oroszországnak nyújtott támogatása Ukrajnában vagy ennek a lehetősége sokkal nyilvánvalóbbá tette az európaiakban azt a fenyegetést, amelyet Peking jelent Kelet-Ázsiában. Emiatt Gabuev arra számít, hogy növekszik a Nyugat elkötelezettsége Tajvan iránt, vagy szorosabb válik a kapcsolat Dél-Koreával. Másrészről nem véletlen, hogy Japán növeli nemzetbiztonsági kiadásait, ami teret ad új együttműködéseknek is. Gabuev szerint azzal, hogy az USA figyelmét lekötik az ukrajnai fejlemények, kevésbé tud összpontosítani az ázsiai biztonsági színtérre, ami nagyon jól jön Kínának.
„Azt hiszem, világossá vált, hogy az Oroszország–Kína-kapcsolat mélyebb, mint gondoltuk. Hogy mennyire bíznak egymásban, az külön kérdés. De egyelőre nagy szükségük van egymásra, és ez nem fog változni a belátható jövőben. 2014 óta már egyre növekvő együttműködést tapasztalunk a tudományos kutatásban, a közös fejlesztési programokban vagy a stratégiai verseny határtalan terében, a világűrben” – magyarázta a szakértő.
A félretájékoztatás frontján
Amiben viszont töretlen az orosz–kínai együttműködés, az a dezinformáció. Nemcsak Európában, hanem az indo–csendes-óceáni térségben is a két ország összehangolta a narratíváit, amelynek központi eleme az erős EU- és USA-ellenesség. Oroszország és Kína hivatalos állami médiaforrásai tartalommegosztási megállapodást írtak alá, ami azt jelenti, hogy gyakran megosztják a narratívákat a két ország hírügynökségei. Ezt bizonyítja, hogy a kínai propaganda 2022. február 22-én arra utasította a kínai médiát, hogy ne közöljön Oroszország számára hátrányos vagy a Nyugat számára szimpatikus információkat. Az is tény – mondja Pejsova –, hogy Kínában van erre igény, mert ez megfelel a kínai narratívának, amelynek középpontjában a Nyugat-ellenesség áll.
Közös hadgyakorlat Afrikában
Kína és Oroszország együttműködésének erőteljesebbé válása jól lemérhető a hadgyakorlatokon is. Ha a két ország közös katonai gyakorlatainak elmúlt két évtizedes történetét nézzük, azt látjuk, hogy ezeknek több mint fele az elmúlt hét évben történt. Ezek természetesen nem voltak mindig kétoldalúak, lehettek többoldalúak is. Voltak közöttük légi és a tengeri gyakorlatok, közös őrjáratok, szárazföldi és vegyes hadnemű gyakorlatok. Ezek kezdetben Közép-Ázsiában, Oroszországban vagy Kínában, később a Földközi-tengeren, a Balti-tengeren, valamint a Csendes-óceán nyugati részén zajlottak. Kína természetesen profitál ezekből a gyakorlatokból azáltal, hogy lehetősége nyílik manőverek gyakorlására a kínaitól eltérő földrajzi és éghajlati viszonyok között, valamint az is szempont, hogy az orosz tapasztaltabb hadseregnek számít.
A legfrissebb hír ebben a témában, hogy Kína, Oroszország és Dél-Afrika februárban tíznapos háromoldalú hadgyakorlatot tartott Afrika déli partjainál, az Indiai-óceánon. A Mosi II nevű gyakorlat megnyitó ünnepségén az orosz haditengerészet parancsnoka, Nyikolaj Jevmenov tengernagy azt mondta, hogy a hadgyakorlat ténye „mélységes érdeklődésünkről árulkodik a tengerészeti együttműködés megerősítése iránt, amelynek célja a világ óceánjai biztonságának biztosítása és az új tengeri fenyegetések leküzdése”.
A dél-afrikai kormány tájékoztatása szerint a dél-afrikai haditengerészet és más katonai ágak legalább 350 tagja vesz részt a hadgyakorlaton. A részt vevő hajók között volt egy orosz fregatt, az Admiral Gorshkov, amely hiperszonikus rakétákkal van felfegyverezve, valamint egy olajszállító tankhajó üzemanyag-utántöltésre, egy dél-afrikai fregatt és három kínai hajó – egy romboló, egy fregatt és egy segédhajó.
Afrika különösen fontos terepe a nagyhatalmak befolyásszerzésének. Mind Peking, mind Moszkva hosszú múltra tekint vissza az afrikai gyarmatellenes mozgalmak támogatásában, amelynek során a hidegháború alatt független államokat hoztak létre. Ugyanakkor ezeknek a kapcsolatoknak a modern, jelen korban is tetten érhető megtartó erejét megdöbbenéssel fogadták és fogadják a nyugati hatalmak.
