Kína az elmúlt szűk évtizedben világszerte számtalan fejlesztési projektbe szállt be az ország 2013-ban indított Belt and Road ("Egy övezet, egy út") néven ismert nemzetközi gazdasági-geopolitikai stratégiájának részeként.
A program Magyarországon főként a Budapest-Belgrád vasútvonal magyar szakaszának felújításáról ismert. A részben kínai hitelből megvalósuló 2 milliárd dolláros, azaz nagyjából 650 milliárd forintos beruházást egy kínai–magyar konzorcium végzi majd. A konzorciumban magyar részről az RM International Zrt. vesz részt, ami a Mészáros Lőrinc tőzsdei érdekeltségeit összefogó OPUS GLOBAL Zrt. 51 százalékos tulajdonában van.
A projekt részleteit a magyar kormány tavasszal 10 évre titkosította, azonban több cikk is született arról, hogy nem sok gazdasági racionalitása lehet a beruházásnak. A projekt kritikusai szerint az ilyen beruházások csak Kína befolyását növelik, miközben Kína (és a magyar kormány) azt állítják, hogy mindenki jól jár vele, ha az ázsiai nagyhatalom fejlesztéseket támogat.
Egy frissen megjelent könyv szerint azonban jóval árnyaltabb a kép, és még maga Peking szemszögéből sem feltétlenül evidensek a magyar vasútfelújításhoz hasonló külföldi beruházások előnyei.
Közel sem csodafegyver
Egy Ázsiával foglalkozó amerikai agytröszt elemzőjének, Jonathan Hillmannek az új könyve szerint, amely a The Emperor’s New Road: China And The Project Of The Century (A császár új útja: Kína és az évszázad projektje) címet kapta, Kína törekvései közel sem olyan hatékonyak és jól koordináltak, mint ahogyan azt sokan hiszik.
Bár a szerző elismeri, hogy Kínának vannak olyan lépései, amik igenis aggasztóak, de szerinte téves az a kép, hogy a BRI ("Egy övezet, egy út") egy tökéletesen koordinált, központilag irányított mesterterv lenne.
„Kínának egyszerűen nincs meg hozzá a menedzsment-szerkezete, hogy megfelelően össze tudja fogni ezt a költséges projektet” – nyilatkozta a Szabad Európának Jonathan Hillman. Az elemző szerint ha az ember a BRI mélyére ás, akkor az ott kirajzolódó kép közel sem hízelgő a kínai vezetés számára. Hillmannek az 1000 milliárd dolláros projekt inkább tűnik rosszul koordinált kezdeményezések laza szövedékének, mint egy központilag irányított nagyívű stratégiának.
A saját céljaikra használják ki a kínai beruházásokat
A BRI célja eredetileg az lenne, hogy befektetéseken, valamint kereskedelmi és politikai kapcsolatok kiépítésén keresztül elősegítse Kína hatalmi törekvéseit. Azonban a kötet szerint közel sem megy olajozottan a dolog, ugyanis – bár a szegényebb országok sorban állnak bármilyen beruházásért – a helyi kormányzatok gyakran a saját politikai és anyagi céljaik megvalósítására használják fel a Kínai-projektet. (Ahogyan ez a hazai, kormánnyal szemben kritikus hangok szerint a Budapest-Belgrád vasút esetében is történik.)
„Kína egy teljesen más világgal áll szemben, mint a korábbi idők imperialista politikát folytató hatalmai. Peking olyan mint a vámpír, akinek engedélyt kell kérnie, hogy beléphessen az ajtón. Ez lehetővé teszi a partnerországoknak, hogy eldöntsék, melyik projektekben akarnak részt venni. Elég változó a tudástőke és a kapacitás is, amivel a partnerországok beszállnak. Így mindenféle egymástól eltérő végeredmény születik” – mondta Hillman, aki kínai tisztségviselőkkel készített háttérbeszélgetések, elemzések, valamint kiterjedt kutató-és terepmunka alapján írta meg a könyvét.
Saját magukat gátolják
Amióta egy 2013-as kazah gigaberuházással Hszi Csin-ping kínai elnök útjára indította a BRI-t, azóta Kína számolatlanul önti a pénzt ázsiai, európai és afrikai beruházásokba. Időközben Kína lett Közép-Ázsia legnagyobb befektetője és Afrika egyik meghatározó gazdasági tényezője. Az ország célja a gazdasági terjeszkedésen túl az is volt, hogy megnyerje magának a partnerországok vezetését.
A BRI-t közben több támadás is érte, egyfelől sokan kétségeket fogalmaztak meg a projekt keretében megvalósuló beruházások valós gazdasági hasznával kapcsolatban, másfelől egyre erősebb az aggodalom afelől, hogy Kína túl nagy befolyásra tesz szert a BRI-n keresztül.
Azonban Hilllman szerint a BRI-nek megvannak a saját korlátai. A kutató a brit gyarmatbirodalommal helyezi párhuzamba a kínai törekvéseket, ugyanis az előbbi szintén a vízi és vasúti közlekedés fejlesztésével és felügyeletével növelte a befolyását a világban.
A kötet szerzője úgy látja, Kína saját maga elé gördít akadályokat azzal, hogy gyakran nehezen értelmezhető alkukat köt a helyi kormányokkal, és bonyolultan kivitelezhető beruházásokról állapodik meg, ráadásul sokszor az sem világos, mi tartozik a BRI-projektek közé, és mi nem.
Kedvez a korrupciónak
„Az világbirodalmi mellékzöngéje ellenére, ez a történet nem annyira Kína uralmi törekvéseiről szól, hanem inkább arról, hogy hogyan tanul bele egy globális hatalom szerepébe. Az eszköz, amit választottak a terveikhez – az infrastruktúra –, vonzó a fejlődő országok számára, azonban nehézkes a kivitelezése” – mondta Hillman.
Az egyik fő probléma a BRI-beruházásokkal az, hogy igazi paradicsomot jelentenek azoknak, akik ki akarják tömni a zsebüket. „Az olyan nagy léptékű infrastruktúra-fejlesztési projektek, amelyek gyakran minimális átláthatósággal és elszámoltathatósággal valósulnak meg, rengeteg teret adnak a korrupciónak” – mesélte Hillman a Szabad Európának.
„Az infrastruktúra-fejlesztés nem éppen a leghatékonyabb eszköz arra, ha befolyást akar szerezni valaki. Az olyan projektek, amik mindig tovább tartanak és többe kerülnek, mint eredetileg tervezték, nem a legjobb módjai a bizalom kiépítésének.”
A szakértő szerint az, hogy a BRI-nek nincsenek jól lefektetett határai, lehetőséget ad a partnerországok vezetőinek arra, hogy a saját érdekeikhez igazítsák a beruházásokat.
A járvány is betett a BRI-nek
A koronavírus-járvány sem jött jól a kínai gigaprojektnek. Az ország külügyminisztere úgy nyilatkozott, hogy a járvány világszerte a BRI-beruházások 20 százalékát súlyosan, a 30-40 százalékát pedig részlegesen érinti.
Közben az, hogy a muszlim ujgur kisebbség folyamatos atrocitásoknak van kitéve Kínában, egyszerre rontja az ország viszonyát az emberi jogi ügyekre érzékeny nyugattal és a muszlim közép-ázsiai országokkal is. Ez szintén rontja a kapcsolatépítési lehetőségeket.
Az"Egy övezet, egy út" gyermekbetegségei ellenére valószínűleg a jövőben is egy vonzó lehetőség marad a fejlődő országok számára, és így fontos eleme lesz Kína külpolitikájának, jegyezte meg Hillman.
