Az egykori Ludas Matyi karikaturistája szerint a Fidesszel nem lehet viccelni, mert mindenért megsértődnek. Az embereknek elegük van az állandó veszekedésből, anyázásból, a fiatalokat pedig már nem érdekli, mi történik körülöttük, ahogy az sem, hogy a politika szereplői miként szólnak be egymásnak.
Mennyire van ma igény a klasszikus, Ludas Matyi-s humorra?
A karikatúra a Facebook és a TikTok világában gyakorlatilag meghalt, az újságok már rég nem közölnek ilyesmit. Pedig annak idején, a nyolcvanas években a lapok enélkül nem is létezhettek, de később sajnos tönkrement a műfaj. Ezért bukott meg a Ludas Matyi is. Pedig amikor a főszerkesztő, Árkus József 1980-ban odavett, a szakma remekül működött, záporoztak a jó poénok, imádták a lapot. A Ludas Matyi nagyüzem volt, egy teljes lapcsalád állt mögötte, rengeteg egyéb kiadványa volt. Egyeduralkodó volt az országban. Én meg hétről hétre találtam ki és rajzoltam meg a témákat, persze viccesen. Sokan kérdezték is, hogy csinálom, de az ötletek csak úgy kijöttek belőlem. Igaz, az öncenzúra azért működött, tudtuk, meddig szabad elmenni.
Hol volt ez a határ?
Mondok egy példát. 1979-ben a politika azt szajkózta, hogy megállítja az inflációt a határokon, nem engedi begyűrűzni. Ehhez képest a címlapon egy eladóhölgy látszik, aki összezavarodik a sok árváltozástól, ezért átírja az Éljen augusztus 20.! feliratot Éljen augusztus 26,50!-re, mert akkoriban nagyon is emelték az árakat, mi pedig viccet csináltunk ebből is. Ezután Árkus József főszerkesztőt behívták a pártfőiskolába fejtágításra, iskolapadba kellett ülnie téeszelnökökkel, hogy megtanulja, hogy működik az árképzés. De ez inkább kivétel volt, éreztük a határokat. Közben máshol sok ízléstelen karikatúra jelent meg, a Ludas Matyinak viszont volt színvonala, amit mindenki betartott. Igaz, rengeteg meztelen nőt is rajzoltam, de azt akkoriban el is várták. Több generáció nőtt fel ugyanis úgy, hogy ilyesmivel sehol nem találkozott.
Ma mennyire tudjuk a politikai tárgyú karikatúrákat értékelni?
A világ azóta rengeteget változott, a közönség ma már teljesen más. Pedig mi megpróbáltuk. Egy éve ugyanis felhívott Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó igazgatója, hogy újraindítaná a lapot Ludas Mátyás néven. Mondtam neki, hogy ez hülyeség. Korábban ugyanis már legalább öt újrakezdésnél voltam ott, egyikből se lett semmi. Ez a legutolsó, hatodik próbálkozás, végül tizenegy számot élt meg, majd megbukott. Pedig óriásplakát-kampánnyal, hirdetésekkel és komoly marketingtevékenységgel is megtámogatták.
Miért nem vették?
Mert az a generáció, amelyik még látott Ludas Matyit, már megöregedett.
De a politikai humor maradt, legfeljebb a formák változtak.
Nem, ez nincs így. A fiatalokat nem érdekli sem a humor, sem a karikatúra. Ők máson röhögnek. Sokszor olyan primitív dolgokon is, amiken én nem tudok. A politikát nem is értik, nincsenek képben, egyáltalán nem foglalkoztatja őket a közélet.
Sok fiatal vesz részt politikai gyűléseken, a tanárok melletti megmozdulásokon, a kegyelmi botrány miatt szervezett influenszertüntetésen pedig több tízezren voltak.
Ezek egyszeri alkalmak, higgye el, őket valójában már nem érdekli, mi történik körülöttük, ahogy az sem, hogy a politika szereplői miként szólnak be egymásnak, vagy épp mit ígérgetnek.
A Ludas Mátyásban mégis szerepeltek politikai és közéleti aktualitások: oktatásról, egészségügyről, korrupcióról szóló karikatúrák.
De nem működtek, nem ment át az üzenetük. Ha megosztok a Facebook-oldalamon egy politikai témájú emléket, rajzot vagy akár tízéves karikatúrát, az emberek nem merik lájkolni sem. Amit annak idején, a kilencvenes években szerettek, azt most legfeljebb megnézik páran, de ennyi. Azt látják, hogy a korrupció ugyanúgy működik, semmi nem változik, semminek nincs következménye. Pedig az Antall-kormány idején, a privatizáció alatt is ment a biznisz rendesen.
Félnek az emberek? Vagy mi lehet az oka ennek a közömbösségnek?
Igen, az is benne van. Mindenki tart attól, hogy ha megnéz egy politikai tárgyú karikatúrát, vagy reagál rá, baja lehet belőle a munkahelyén.
Pedig téma akad bőven: Magyar Péterről és Vogel Evelinről vagy épp Gyurcsányról, de Orbánról, Deutsch Tamásról, Szájer Józsefről és más kormánypárti politikusról is rengeteg vicces mém, rajz, TikTok-videó készül.
Igen, de ezeket legfeljebb lájkolják, és kész, ráadásul ezek a mémek vagy kis videók sok esetben elég primitívek. Régen más volt a színvonal, ezért szinte mindenki olvasta a Ludas Matyit, még a vécébe is magukkal vitték az emberek. Ma ez teljesen megszűnt.
Ma viszont a telefont viszik mindenhová, és a Tiktok-videókat meg az Instagram-oldalakat nézi mindenki.
Megpróbáltuk ezt a formát is, de mondom: a karikatúrák alig kaptak néhány lájkot. Annyira felpörgött a világ, nem igazán van szükség erre a klasszikus politikai humorra.
Pedig a műfajnak vannak jeles képviselői: Bödőcs, a Dumaszínház tagjai a stand-uppal vagy a több tíz- vagy akár százezres követőtáborral rendelkező influenszerek. Humor ez mind, csak más formában.
Ez így van, ők most valóban aktuálisak. De az a baj, hogy közben sok olyan ember is bekerült a szakmába, akik nem tudnak igazi poént kitalálni. Mi annak idején szerettük volna elgondolkodtatni az olvasókat; ez ma már nem szempont. Így aztán az újonnan elindított Ludas Mátyást sem úgy fogadták, ahogy szerettük volna, nem is volt benne annyi poén.
Pedig még Hofi Géza is a reneszánszát éli. Újra sokan hallgatják, nézik, rengeteg a politikai áthallás is.
Valószínűleg csak akkor működik, ha valaki tudja, ki volt Hofi Géza.
A viccpártként működő Kétfarkú Kutya Párt is rámutat a tevékenységével néhány visszásságra.
Róluk csak annyit: a turulmadarat is megrajzoltam úgy, hogy elrepült.
Nem lehet, hogy a közéletünk kevésbé vicces vagy kevésbé megfogható ilyen poénokkal?
Ezen a közéleten inkább sírni lehet. Poénokat lehet gyártani, persze, de sokan erőlködnek. Még mindig Mészáros Lőrinc és a hozzá hasonlók a fő téma, nem igazán találnak mást.
Akkor miből lehetne poént csinálni?
Az biztos, hogy én Magyar Pétert Laokoón-csoportként rajzolnám meg Vogel Evelinnel együtt, akik a magnószalaggal mint óriáskígyóval viaskodnak egymással. Bár tudnék ilyesmiket kitalálni, de már túl vagyok ezeken.
Ez miért ne működne, ha kitenné a Facebookra vagy a TikTokra?
A korábban kitett posztjainkra is rengeteg olyan kommentet kaptunk, hogy már megint politikával foglalkozunk, hagyjuk már abba. Teljesen pacifista lapot kellett volna csinálni. Elegük van az embereknek az állandó veszekedésből, anyázásból, és ez már nem az én problémám.
Még mindig nem világos, ettől miért ne lenne sikere a közösségi média különböző felületein.
Valamiért nem működne, egyszerűen nincs rá igény. Az Orbán-klán vagy más oligarchák működése mennyire érdekes még? Orbán, aki megmondta, hogy nem foglalkozik pénzügyekkel, és nyáron boldog karácsonyt kívánt a parlamentben. Ezekből tényleg lehet poént gyártani, de ez már nem az igazi, inkább erőltetetett. Pedig sokáig rajzoltam is Orbánt, mindig futballnadrágban és stoplis cipőben. Mérgesek is voltak ezért rám a Fideszben.
Honnan tudja?
Amikor az Országgyűlés egyik bizottságának elnökével találkoztam, nagyon morcos lett. Mint kiderült, azért, mert haragudott rám, amiért karikatúrát rajzoltam a főnökéről. A Fideszben ugyanis mindent komolyan vesznek. Velük nem lehet viccelni, mert mindenért megsértődnek.
Van ma vicces politikus?
Nincs, se a Fideszben, se máshol. A többi pártban sem találni.
Miről árulkodik ez?
Ismerős a mondás: akinek nincs humora, az mindenre képes. Ez tényleg így van, a politika gond nélkül végiggyalogol bárkin, ha az érdeke úgy kívánja. Ráadásul azt is észrevettem, hogy nincsenek új viccek sem. Nagyjából ugyanazt a kétezret mondják el újra meg újra. Én mindet ismerem, nehéz nekem elmondani egyet, mert lelövöm a poént.
De önök annak idején mégis újabb és újabb humoros karikatúrákat találtak ki, és a Ludas Matyin túl is volt élet, hiszen 1991–1998 között a Kurír című bulvárlap hétvégi viccmellékletének, az Elefántnak volt az egyik szerkesztője.
Igen, de az emberek akkor tele voltak várakozással, bizakodva néztek a jövőbe.
De akkor is szerették a jó poénokat.
Igaz. Az egyik legnagyobb poén G. Nagyné Maczó Ágneshez, a Független Kisgazdapárt és az Országgyűlés alelnökéhez kötődik. Annak idején mindenáron szerette volna megszerezni a hatalmat a pártvezér Torgyán Józseftől. Több tízezres földvédő tüntetést is szervezett. Lehoztunk róla egy fürdőruhás, manipulált fényképet. Ezt jeleztük is, szóval lehetett tudni, hogy nem igazi a kép. Erre odamentek hozzá a parlamenti büfében, hogy de jó feneked volt a Kurírban, Ágika. Ő meg jogász lévén azonnal bírósághoz fordult, a végén elvesztettük a pert. A hivatalos indoklás szerint azért, mert megsértettük női mivoltában. Így „félrevezettük az olvasót, különösen az ő boldogkőváraljai választóit”, akik majd azt hiszik, hogy ő manökenként dolgozik a fővárosban. Helyreigazítást kellett megjelentetnünk. Ehhez kerestem egy olyan fotót, amin egy nő egy fehér törölközőt tart maga előtt, kint van a csípője, de abszolút nem látszik semmi. Erre rátettük Maczó Ágnes fejét, és közzétettük azzal a szöveggel, hogy soha többet nem közlünk fürdőruhás képet Maczó Ágnesről, Isten minket úgy segéljen, éljen a haza!
