Fokozott aktivitásra van kilátás az orosz energiaimporttól való teljes leválást, a védelmi képességek fejlesztését, a migrációt és a jogállam védelmét illetően a január 1-jén startoló soros lengyel EU-tanácsi elnökség alatt. Néhány irány szembemegy Budapest érdekeivel.
Amikor tizenhárom évvel ezelőtt Donald Tusk a varsói nemzeti színházban tartott ceremónián – amelyen e sorok írója is részt vehetett – átvette az EU soros elnöki tisztségét Orbán Viktortól, a két ország és a két vezető között még nemcsak szívélyes volt a viszony, de a két főváros uniós prioritásai is nagyértékben átfedték egymást. Közel másfél évtized elteltével legfeljebb csak az emlékeztet a múltra, hogy ugyanaz a két vezető adja és veszi át egymásnak és egymástól az elnökségi stafétabotot december végén.
Két férfi, két eset
Máskülönben a széles körben turbulensnek tartott magyar elnökségi félév és a rákövetkező, már három héttel a rotáció előtt közzétett lengyel program és stílus között jóval több a különbség, mint a hasonlóság. Az egyik fő eltérés a háttér és a kontextus, hiszen a magyar soros elnökség az előző politikai és intézményi ciklus utolsó szakaszára és a váltás idejére esett, míg Varsó második soros elnöksége az elrugaszkodás idejére, amikor az újonnan felálló uniós intézmények megkezdik az érdemi munkát.
A másik szembetűnő különbség a két ország és a két vezető jelenlegi státusza között mutatkozik az Európai Unióban. Miközben Magyarország számos szempontból az EU partvonalára szorult, és egyesek már az unió normális működésének gátját látják benne, addig Lengyelország Donald Tusk alatt éppen most tért vissza az EU fősodrába; a lehető legjobb pillanatban ahhoz, hogy az új uniós vezetői garnitúrával összefogva a kezébe fogja a kormányt, amikor az európai integráció történetének egyik legnehezebb szakasza elé néz.
Ha létezne politikai hitelminősítés az unióban, akkor a mostani lengyel kormány biztosan magas besorolást kapna. Először is: nyolc év után most próbálja visszaépíteni a jogállamiságot, aminek elnökségi programjában és tevékenységében is látható nyomai lesznek. Másodszor: az idő és az események Varsót és a balti államokat igazolták az orosz fenyegetést illetően, ami jelentős mértékben növelte a befolyásukat. Harmadszor: a lengyelek nemcsak szavakban vonták le a helyes következtetést, hanem tettekben is, amikor a hazai bruttó termék (GDP) több mint négy százalékát fordítják védelmi kiadásokra, jó példát mutatva másoknak is. Negyedszer: az is növelheti Varsó és Donald Tusk ázsióját, hogy sokan benne látják azt a vezetőt, aki képes lenne betölteni az EU-ban Németország és Franciaország által üresen hagyott hatalmi vákuumot.
Egyelőre nem világos, hogy Tusk mennyire akarja ezt és egyáltalán mennyire képes rá, a lengyelek féléves elnökségi programja mindenesetre egy olyan borscsleveshez hasonlít, amelyben az európaiak mellett látszólagos harmóniában a lengyel ízek is bőven megjelennek. Varsó féléves elnökségét egyetlen nagy célnak kívánja alárendelni: a biztonságnak, mégpedig a biztonság legszélesebb értelmében és hét dimenziójában. Ezek: a kül- és belbiztonság, az információs, a gazdasági, az energia-, az élelmiszer- és az egészségügyi biztonság. „Az EU-nak meg kell védenie magát és a polgárait, és gondoskodnia kell a közvetlen szomszédságáról” – szögezi le ezzel kapcsolatban a több mint ötvenoldalas program.
Ha jól megnézzük, a hét biztonsági dimenzióból legalább öt, de akár hat is közvetlenül összefügg Oroszországgal és az Ukrajna elleni orosz agresszióval, ami – mint a dokumentum hangsúlyozza – darabokra szaggatta Európa hidegháború utáni biztonsági architektúráját. A védelmi képességek fejlesztése, az EU területén végrehajtott orosz hibrid támadások és dezinformáció, a gazdasági versenyképesség javítása és az energiafüggőség csökkentése közvetlenül vagy közvetve mind összefügg a Kreml – érdekszférák újjáépítésével kapcsolatban szőtt – terveivel és akcióival.
Ehhez kapcsolódóan: Jogi lépéssel akadályozná meg Donald Tusk a magyar TV2 lengyelországi terjeszkedését
A lengyel elnökség egyik célja az orosz energiaimport teljes megszüntetése
Ebből a hatalmas lengyel kupacból a teljesség igénye nélkül érdemes kiemelni néhányat, amely élesen eltér az Orbán-kormány érdekeitől és céljaitól. Varsó nem csinál titkot abból, hogy elnökségként aktívan az élére fog állni minden olyan kezdeményezésnek, amely az EU-ba irányuló orosz energiaimport teljes leállítását célozza. Érdekesnek látszó egybeesés, hogy Dan Jørgensen, az új energiapolitikai biztos első, a Politicónak adott interjújában azt mondta, hogy jövő március közepéig előáll egy olyan átfogó tervvel, amelynek célja, hogy az EU 2027-ig teljesen leváljon minden, Oroszországból származó energiaforrásról, így az atomenergiáról is. Ez elsőre meglehetősen meredeknek és nehezen kivitelezhetőnek tűnik, de ha komolyan gondolják, nagy kihívás elé állíthatják az orosz gáz- és olajfüggőséget a háború óta tovább növelő magyar kormányt.
Ami az energiát illeti, a lengyel Télapó nem csak virgácsot hozna a puttonyában Magyarországnak: Varsó nagy hangsúlyt helyez majd az energiaárak csökkentésére, „anélkül hogy hátrányosan megkülönböztetnének bármilyen tiszta energiaforrást”. A mondat ugyan nem említi, de nyilvánvalóan a nukleáris energiára és a beruházások finanszírozásának lehetőségére gondol. A sajtóval találkozva Agnieszka Bartol, Lengyelország állandó brüsszeli képviselője azt is fontosnak tartotta, hogy rugalmasabbá tegyék az uniós energia- és klímapolitikát, és az iparra kiszabott pénzbírságok helyett inkább ösztönzőket alkalmazzanak célok elmulasztásáért.
Varsó a jogállamisági fronton is aktív lesz
Egy másik kulcsterület, ahol Orbán Viktor és tanácsadói aggódó tekintettel követhetik a lengyel kormány tevékenységét, a jogállamiság kérdése. Varsó ugyanis kifejezetten a saját tapasztalataiból és know-how-jából merítve kívánja keretezni a jogállami vitát a következő félévben, többek között a civil szervezetek és a média jogállam fenntartásában játszott szerepének előtérbe helyezésével. A lengyel nagykövet a Szabad Európának azt is elárulta, hogy minden bizonnyal tartanak majd egy meghallgatást a Magyarországgal szemben folyó, 7. cikk szerinti eljárásban, arról azonban hallgatott, hogy a lengyel félév milyen szerepet játszik majd a meglévő jogállami mechanizmusok megerősítésében, ahogy arról néhány napja egy cikkben írtunk. Varsó kezét megköti, hogy a szóban forgó javaslatok előreláthatóan csak 2025 őszén fognak napvilágot látni a következő többéves keretköltségre vonatkozó bizottsági javaslat részeként.
„Elnökségünk alatt a jogállamiság erős védelmezői leszünk” – ígérte Agnieszka Bartol. Megfigyelők szerint már csak saját érdekből is, ha esetleg a következő lengyel választáson visszatérne a hatalomba a Kaczyński-féle Jog és Igazságosság.
Ezzel együtt a lengyelek szoros összhangban kezelik a jogállami elvek megerősítését az uniós bővítéssel, amelyben a nagykövet szavai szerint kiegyensúlyozott megközelítésre törekszenek majd a nyugat-balkáni és a keleti bővítés között. Varsó az Európai Tanács által jóváhagyott ütemtervvel összhangban, 2024 júniusában az asztalra helyez majd egy jelentést az EU-t részben a bővítéssel összefüggésben érintő belső reformokról négy fő témakörben: az értékeket, a politikákat, a költségvetést és a kormányzást (intézményi kérdéseket) illetően. Még ezt megelőzően az Európai Bizottságnak a következő hónapokban el kell készítenie egy sor mélyreható elemzést arról, hogy a bővítés milyen hatást fejtene ki a különböző uniós politikákra.
Ehhez kapcsolódóan: Közeleg az EU döntése az orbáni egyetemi modellről, és nem ígér jót a kormánynak
A migráció kérdése hidat képez Budapest és Varsó között
Varsó brüsszeli képviselője ugyanakkor világossá tette, hogy a belső reformok nem egyenlők az uniós szerződés módosításával, a lisszaboni szerződés ugyanis a lengyel kormány megítélése szerint megteremtette a bővítés jogi és egyéb kereteit, és kellő rugalmasságot biztosít a reformokra; másrészt a lengyel nagykövet a tagállamok részéről nem lát különösebb fogadókészséget a szerződés módosítására.
A közös agrárpolitika és a kohéziós politika szerepének hangsúlyozása mellett a migráció lehet az egyik olyan terület, ahol nagyon közel áll egymáshoz Budapest és Varsó, illetve a lengyel elnökség álláspontja. Mindkét ország a menekültügyi és migrációs paktum ellen szavazott, jóllehet a lengyel érvelés inkább arra irányul, hogy a paktum mára részben elavult, mert nem ad választ olyan kihívásokra, mint a migránsok fegyverként való használata az EU Oroszországgal és Belorusszal közös határain.
A lengyel soros elnökség azt sem rejti véka alá, hogy még az év első hónapjaiban (vélhetően a háború harmadik évfordulója előtt) megfejelné egy tizenhatodikkal a napokban véglegesített, tizenötödik orosz szankciós csomagot, és ezen aktívan fog dolgozni. Ennek bizonnyal nem örülnek túlzottan a Karmelitában, de érdemes megemlíteni, hogy minden várakozással ellentétben a magyar soros EU-elnökség ütötte nyélbe az alkut a legújabb szankciós csomagról, ami akkor is figyelemre méltó, ha ezúttal nem voltak az asztalon túlzottan ellentmondásos kérdések.
