A legtöbb gyermeket még mindig a saját családjában éri erőszak – legyen az testi vagy szexuális bántalmazás. Sokszor az elkövető megússza egy felfüggesztettel, míg a bántalmazott gyermeket kiemelik a családjából, és gyermekotthonba zárják. Solt Ágnes kriminológus több mint ezer olyan esetet tanulmányozott át, amelyben saját családjuktól szenvedtek el súlyos bántalmazást a gyermekek – sokszor éveken át. Aztán jött a jelzőrendszer, a rendőrség, az ügyészség és a bíróság, akik az esetek többségében nem büntették meg a bűnösöket, az áldozatokat pedig magukra hagyták.
Néhány gondolat a beszélgetésből:
- Van egy kisfiú, aki még be sem töltötte a harmadik életévét, amikor mentőhelikopterrel kórházba kell szállítani, mert állítólag elesett otthon. Bár az orvos feljelentést tesz, a nyomozást megszüntetik. Két évvel később a kórház újra jelez, mert ezúttal égési sérülésekkel kerül be hozzájuk a gyerek. Egy hónappal később már az óvoda is jelzi, hogy mindkét tenyerén és farpofáján körkörös alakú égési sérülések vannak. Ekkor jut arra a következtetésre a gyermekjóléti központ, hogy „vélhetőleg gyermekbántalmazás gyanúja merült fel”, ezért eljárás indítását kérik. Miért kellett több mint két évnek eltelnie, miért maradt még két évig bántalmazó családja körében a kisfiú?
- Dr. Solt Ágnes, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa több mint ezer, családon belüli gyermekbántalmazás-történetet tanulmányozott 2015–2020 között. Az ügyek 85 százaléka húzódik több éven keresztül. Ezek az esetek csak azok, amelyek kitudódnak, nem maradnak látenciában, azaz amelyek a gyermekvédelem szeme előtt zajlanak, méghozzá úgy, hogy a bántalmazott gyerekek nagy részét papíron védelem alá helyezték, ami azonban nem védi meg őket attól, hogy ne kelljen mindennap elszenvedniük a folytatódó erőszakot. Miért?
- Sokszor hiába riasztják kettőnél is többször a rendőrséget családi bántalmazás miatt, nem indul eljárás sem kapcsolati erőszak, sem kiskorú veszélyeztetése miatt – hívja fel rá a figyelmet a szakértő. De miért? És hogyan függ ez össze a rendőrség teljesítménykényszerével, a nyomozó hatóság eredményességét mutató felderítettségi rátával?
- Mi történik a következő szinten, az ügyészségen, ha eljut addig az ügy, azaz ha a rendőrség megteszi a feljelentést? Az ügyészség fő mutatószáma a váderedményességi mutató, azaz ha a vád elítéléssel végződik. Milyen hatással lehet ez a családon belüli bántalmazás eseteire?
- Miért kell a testileg, szexuálisan bántalmazott gyermeket újra és újra traumatizálni sok éven keresztül azzal, hogy újra és újra mondja el, mit szenvedett el a saját családjában, miközben a távoltartás nem működik, azaz ugyanúgy a bántalmazóval él együtt a bántalmazott gyerek? Hányan adják fel így végül az egészet, és mondják azt, hogy többet inkább nem tanúskodnak?
- Hogy lehet, hogy bár más bűncselekmények esetén egyre szigorúbb ítéletek születnek, a családon belüli gyermekbántalmazás eseteiben egyre több enyhe? 2015-ben az általa vizsgált esetek elkövetőinek 76 százaléka, 2020-ban pedig már a 82 százaléka megúszta felfüggesztett szabadságvesztéssel.
A beszélgetést itt nézheti meg:
Ha inkább meghallgatná, azt itt teheti meg:
