Nem hitte el, amikor a férje közölte Önnel, hogy díjat kap. Miért gondolta, hogy ez csak valami vicc lehet?
Akik ismerik a férjemet, azok tudják, hogy elég vicces ember, másokat is szeret megviccelni, köztük engem is. Nem akartam elhinni és fel se fogtam, hogyan lehet ez. A legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy cigányként kaphatok egy ilyen díjat.
De miért nem gondolta?
Mert, nem gondolom azt, hogy olyan tudással rendelkezem.
Úgy tűnik, hogy mások mégis úgy gondolták...
Úgy vagyok vele, hogy sokkal magasabban jobban képzett zenészek, előadók vannak, akik olyan tudással rendelkeznek, amit soha nem fogok birtokolni. Az, hogy egy cigány megkaphatott egy ilyen díjat, az külön meglepő. Ma a cigányzene, és eleve a cigányság, ahogy létezik itthon és a világban, egészen furcsa helyzetben van. Ezek miatt mondom ezt, hogy sosem gondoltam volna.
De ez a díj független az ember bőrszínétől és származásától. Ezt a díjat azért kapta, mert művészetében hitelesen közvetíti az érzelmeket, sokrétűen jeleníti meg a cigány hagyományokat.
Olyan szintű zenészeket ismerünk, meg akik jelölésre kerültek, mi csak egy pont vagyunk mellettük. Egyrészt. Másrészt meg tényleg ott van az az általános előítélet az emberekben, ami szokott lenni. Nem emelnék ki sem országokat, meg általánosítani nem szeretnék, hogy minden ember ilyen Magyarországon, vagy akár külföldön.
Azt gondolja, hogy attól, hogy Európában rossz a romák megítélése, az esetleg egy művészeti, világzenei díjnak az odaítélésében is szerepet játszhat?
Előadóként voltak olyan előadásunk, fellépésünk, hogy koncert előtt a meghívó megkérdezte a férjemet, Rostás Mihály Mazsit, aki egyben a zenekar menedzsere is, hogy nem lesznek ott rossz arcok, ha mi fellépünk? Vagy olyan közösséget nem vonzunk be, ha mi ott fellépünk?
Nem akarok hazudni, de a lényege az volt, hogy nem-e fognak olyan emberek megjelenni ott, akiket esetleg ők rossz arcoknak gondolnának, és mi erről biztosítékot tudunk-e vállalni? Mondta a férjem, hogy hogyan tudna biztosítékot vállalni bárkiről is, aki eljön a koncertünkre? Ezek az apró, pici dolgok, ami a munkánk alatt visszajelzések voltak. Nem kézzel fogható, de érzem, hogy ott valami van legbelül, amit az emberek nem tudnak levetkőzni. De van a pozitív emberek látásmódja is, mert ez a díj nem lehetett volna a miénk, ha nem így lenne.
Volt olyan koncertünk, ami előtt a meghívó fél felhívta a férjemet Rostás Mihály Mazsit, aki egyben a menedzserünk is, hogy vállaljon garanciát arra, hogy a koncertünkkel nem vonzzunk be rossz arcokat a helyre.
Ilyenek történnek a mai napig?
Nem minden nap találkozunk ilyennel, de előfordul az ilyen is. Senki ne higgye azt, hogy ez így van, de egyes helyeken, akiknek lehetőségük volna a cigányzenészeket meghívni, lehet, hogy valami ilyesmi van bennük, ezért nem hívnak cigányzenészeket.
Milyen ma Magyarországon cigánynak lenni?
Általában, ha kilépek az utcára nap mint nap találkozom a cigányságomat bántó emberekkel. Nyilván az ember ezeket a szituációkat kerüli, megtanulja a sok év alatt, hogy ebbe születtünk bele és ezek miatt ér minket atrocitás. Megtanulunk ezzel együtt élni és túllépni ezeken.
Milyen Magyarországon a cigányzene helyzete?
Nagyon változik. Azt tudni kell, hogy én és a férjem, a családom, a kultúránkban élünk, nap, mint nap megéljük. Látjuk azt a változást, zenei, kulturális, közösségi téren is, hogy negatív irányba indult el. Lehet, eltűnik egy idő után a nyelvünk, a lovári nyelv. A fiatalok egyre kevesebben beszélik. Sőt, valaki már nem is érti, hiába beszélnek még a szülők. Már nincsenek meg azok a közösségi terek sem, ahol ezek a fiatalok meg tudnák élni a cigányságukat. Zenei téren pedig a fiatalok előszeretettel a populárisabb zenéket zenélik, éneklik. Ezek a tények.
Vagy akár a pénz is lehet az oka. Lehet, hogy kifizetődőbb pop zenét játszani, mint folk oláh cigányzenét játszani.
Ez benne van biztos. Ismertebb, régebben cigányzenét, folk zenét játszó zenekarok is inkább populárisabb, vagy mulatósabb műfajra váltottak. Például Bódi Guszti, pedig valamikor a Nagyecsedi Fekete Szemeknek voltak ők a tagjai.
Van még egyáltalán a folk, autentikus cigányzenének jövője Magyarországon?
Én szeretném azt hinni, hogy van. A közösségeinkben azt látom, hogy ha van például egy esküvő, születésnap akkor előjönnek ezek a folk dalok. De, az az igazság, hogy előbb- utóbb el fog tűnni. Azt szoktam mondani, hogy most még nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem az iskolákban kell ezt a fajta zenét és nyelvet megtanulni, hanem otthon.
A mi közösségeinkben, családjainktól tudjuk megtanulni. De a fiatalabb generáció már vagy nem ismeri, vagy nem adja tovább az újabb generációnak. Most még van egy kicsi lehetősége és ideje a cigányságnak, hogy ezt tovább adja, és jobban figyeljen rá, hogy ez mekkora érték. Azt szoktam mondani, hogy az ember a saját kultúrája nélkül milyen? Én magamról beszélek. A bőröm színét nem fogom tudni megtagadni. Mi az, amitől én azt tudom majd mondani, hogy én cigány vagyok?
Korábban azt mondta, hogy nehéz olyan dologról beszélni, amiben az ember benne él. Ön a zenében él, otthonról hozta, tovább adja. Hogyan tudnak zenét szerezni úgy, hogy nem tudnak például kottát olvasni?
Én és a családom, illetve az oláh cigányok autodidakta módon tanulnak meg énekelni, zenélni. Otthon a családjainktól szájhagyomány útján tanultunk meg dalokat. Mi nem tudunk kottát olvasni. A dalokat is hallás alapján tanuljuk. Ha új dalokat írunk, a fejünkben megszületik, úgy tároljuk. Most már vannak modern kütyük, amikkel fel tudjuk venni, vagy éppen elfelejtjük, aztán majd jön egy újabb. Mi magunk, vagy amit a közösségünk megél vagy mi magunk is hallunk, amit az adott pillanatban érzünk azt énekeljük meg vagy zenéljük el. A dalok érzésekkel jönnek, így születnek meg.
De, mennyire nehéz így zenét szerezni? Egyáltalán, hogy megy ez?
Nem mondanám, hogy nehéz, vagy nem nehéz. Amit az élet ad, azt énekeljük meg. Mi magunk, vagy amit a közösségünk megél, mi magunk is hallunk. Azt, ahogy mi éppen az adott pillanatban érezzük magunkat, ami jön, éppen azt fogjuk előadni. Azzal az érzéssel jön egy új dallam, így születnek az újabb dalok.
15-16 évesen az emberek többsége el tudja dönteni, hogy mi lesz, ha felnőtt lesz. Önben mi volt akkor? Zenész vagyok, ebbe születtem, zenész is leszek? Volt egyáltalán kérdés?
Az unokatestvéreimmel kezdtük el közösen, gyerekfejjel, zenekarként. Úgy beszéltük meg, hogy gyertek, nézzük meg, hátha történik valami, csak zenélgessünk. A helyen, ahol zenélgettünk, az ottani igazgató felfigyelt erre a dologra, amit csináltunk, és benevezett minket a Ki mit tud? versenyre, amit kategóriánkban megnyertünk. Innentől fogva zenélünk együtt. Én ez idő alatt mentem férjhez Rostás Mihály Mazsihoz, így lettünk mi egy pár. Igazából, ha ő nem lett volna a zene közelében, akkor valószínű, hogy én sem lennék most. Ilyen szempontból nagyon szerencsés leány vagyok.
A Womex életműdíjat október 24-én adták át Lakatos Mónikának.
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!
