Jimmy Carter az Egyesült Államok 39., egyben leghosszabb életkort megélő elnöke volt. Százesztendősen hunyt el családja körében, a Georgia állambeli Plainsben lévő otthonában december 29-én. Elnöksége alatt, 1978 januárjában kapta vissza Magyarország az amerikaiaktól a Szent Koronát és a koronázási ékszereket.
Carter 1977 és 1981 között volt az Egyesült Államok demokrata párti elnöke. Legnagyobb külpolitikai sikereként említik az 1978-as egyiptomi–izraeli békemegállapodást Camp Davidben, de elnöksége idejére esett az 1979–80-as iráni túszdráma is. 2002-ben Nobel-békedíjjal tüntették ki.
Joe Biden amerikai elnök nyilatkozatában úgy fogalmazott: „Amerika és a világ egy rendkívüli vezetőt, államférfit és humanitáriust veszített el.” Bejelentette, hogy elrendeli az állami temetést Washingtonban, de az időpontját még nem tűzték ki.
Donald Trump megválasztott elnök azt írta Truth Social nevű platformján, hogy Carter elnökként „minden tőle telhetőt megtett, hogy javítsa az amerikaiak életét”.
Jimmy Carter a georgiai Plainsben született 1924. október 1-jén egy négygyermekes család legidősebb fiúgyermekeként. Apja farmer és kereskedő, majd Georgia államban helyi képviselő volt, anyja kórházi ápolónőként dolgozott. Carter 1947-ben diplomázott az annapolisi Tengerészeti Akadémián, majd a haditengerészet atlanti- és csendes-óceáni flottájánál szolgált, részt vett egy atomtengeralattjáró-programban. 1946-ban feleségül vette Rosalynn Smitht. Négy gyermekük, tizenegy unokájuk és tizennégy dédunokájuk született. Felesége 2023 novemberében, 96 évesen hunyt el.
Carter 1953-ban, apja halála után leszerelt a haditengerészettől, és visszatért Georgiába, hogy a család földimogyoró- és gyapotültetvényein gazdálkodjon. Tevékenyen részt vett a helyi baptista közösség életében. Politikai pályafutását Georgia állam szenátoraként kezdte, 1970-ben választották az állam kormányzójává. Az 1976-os elnökválasztáson a Demokrata Párt jelöltként indította; legyőzte Gerald Ford republikánus elnököt. 1977. január 20-án tett esküt az Egyesült Államok 39. elnökeként. Egyik első intézkedése volt kegyelemben részesíteni azokat, akik a vietnámi háború idején megtagadták a katonai szolgálatot.
Iráni túszválság
Carter népszerűségnek talán az iráni túszdráma ártott a legtöbbet. Az 1979-es iszlám forradalom megdöntötte az Egyesült Államok által támogatott iráni sahot, Mohammad Reza Pahlavit, és hatalomra juttatta a száműzött Homeini ajatollah által vezetett vallási csoportot. Carter politikai menedékjogot adott a beteg sahnak. 1979 novemberében keményvonalas iráni diákok egy csoportja – akikről feltételezték, hogy Homeini kormányának hallgatólagos támogatását élvezik – megrohamozta az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét, és túszul ejtett 52 amerikait. Követelték a sah visszaküldését Iránba, és bocsánatkérést az Egyesült Államok korábbi iráni tetteiért.
Carter szerint az Egyesült Államok nem engedhetett a túszejtőknek; a válság több mint egy évig húzódott. Mivel az irániakkal folytatott tárgyalások eredménytelennek bizonyultak, Carter 1980 áprilisában utasította az amerikai különleges erőket, hogy próbálják meg kimenteni az amerikai túszokat. A küldetés katasztrófával végződött, nyolc amerikai katona meghalt.
Az iráni túszválság uralta a híreket az Egyesült Államokban 1980-ban, az elnökválasztás évében. A választást a republikánus színekben induló Ronald Reagan egykori hollywoodi színész nyerte. Irán aznap, amikor Carter elhagyta hivatalát és Reagant elnökké avatták, 1981. január 20-án szabadon engedte a túszokat.
SALT–2, Camp David, Szent Korona
Carter egyik fő célja a hadászati fegyverrendszerek korlátozását érintő második szerződés volt a Szovjetunióval, amely SALT–2 néven vált ismertté. A szerződés célja, hogy tovább korlátozza mindkét ország nukleáris fegyvereinek számát. A tárgyalás nehéznek bizonyult Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkárral, Carter kitartóan bírálta a szovjet emberi jogi helyzetet, de végül 1979 júniusában sikerült aláírni a megállapodást, amelyet az amerikai szenátus a szovjet afganisztáni inváziót követően, 1979 decemberében ugyan nem ratifikált, de a feltételeit mindkét fél tiszteletben tartotta. A szovjet invázióra válaszul az elnök bejelentette a Carter-doktrínát, hogy az Egyesült Államok szükség esetén katonai erővel védi meg érdekeit a Perzsa-öbölben. Bojkottálták az 1980-as moszkvai olimpiát is. „Az Egyesült Államok nem vesz részt a moszkvai olimpián, hacsak nem vonják ki Afganisztánból a szovjet inváziós erőket február 20. előtt” – mondta az elnök.
Carter hatékony nemzeti energiapolitikát alakított ki, nyolcmillió új munkahely létrehozását ösztönözte, bár ennek magas infláció volt az ára. A közszolgálat reformja révén javította az Egyesült Államok szövetségi kormányának működését. Legnagyobb külpolitikai sikere az 1978-as egyiptomi–izraeli béke tető alá hozása, Anvar Szadat egyiptomi elnök és Menáhém Begín izraeli miniszterelnök megállapodása Camp Davidben.
Ugyanebben az évben visszaadta Magyarországnak a Szent Koronát és a koronázási ékszereket, ezért 1996-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal elismeréssel tüntették ki, 2007-ben pedig Szent István-emlékérmet kapott Mádl Ferenc volt köztársasági elnöktől.
„Apám hős volt; nem csak nekem, hanem mindenkinek, aki hisz a békében, az emberi jogokban és az önzetlen szeretetben” – írta Chip Carter, a volt elnök fia a The Carter Center oldalán.
A Human Rights Watch közleménye szerint Carter példát mutatott a világ vezetőinek abban, hogy prioritásként kell kezelni az emberi jogokat. Hivatalából távozása után is folytatta a harcot az emberi jogokért.
Az elhunyt elnök tiszteletére piros, fehér és kék színnel világították ki a New York-i Empire State Buildinget.
