Az április 3-i országgyűlési választást és az azzal egyszerre tartott országos népszavazást megelőző ötvenedik napon, február 12-én hivatalosan is megkezdődött Magyarországon a kampány, amely a voksolás végéig tart.
A választási eljárásról szóló törvény értelmében kampánynak számít minden olyan tevékenység, amely alkalmas a választói akarat befolyásolására, kampányeszköz például a plakát, a választók közvetlen megkeresése, a politikai reklám és hirdetés, valamint a választási gyűlés.
Ugyanakkor nem minősül kampánynak a választási szervek tevékenysége, az állampolgárok mint magánszemélyek közötti személyes kommunikáció, függetlenül annak tartalmától és formájától, továbbá az a tevékenység, amelyet az Alkotmánybíróság, a bíróságok, a helyi önkormányzatok és más állami szervek a jogszabályban meghatározott feladatuk során végeznek.
Korábban a szavazás napján kampánycsend volt, hogy ne legyen lehetőség a szavazók befolyásolására az utolsó pillanatban, de a 2013-ban elfogadott új törvény fő szabályként megszüntette ennek intézményét. Jelenleg így a kampánytilalom csak a szavazóhelyiségben és az azt magában foglaló épületben érvényes, illetve a bejárattól számított 150 méteres távolságon belül közterületen.
A kampányidőszak végéig a jelölőszervezetek és a jelöltek engedély nélkül készíthetnek plakátot, de ezeken és a szórólapokon is fel kell tüntetni a kiadóra vonatkozó adatokat, így a kiadó nevét, székhelyét és a kiadásért felelős személy nevét is. A Kúria joggyakorlata szerint csak az a plakát felel meg a választás tisztaságára vonatkozó alapelveknek, amelyből egyértelműen megállapítható, hogy kinek a támogatására buzdít.
Az áprilisi választásig korlátozás nélkül lehet plakátokat kihelyezni. Magántulajdonban lévő ingatlanon, építményen, oszlopon azonban kizárólag a tulajdonos vagy a bérlő, míg állami vagy önkormányzati tulajdonún csak a vagyonkezelői jog gyakorlójának előzetes írásbeli hozzájárulásával. Tilos plakátolni védett műemléken és természeti területen, építészeti örökségen, valamint állami vagy önkormányzati hatósági épületen és azon belül.
A plakátot úgy kell elhelyezni, hogy ne fedje más jelölt vagy jelölőszervezet plakátját, és károkozás nélkül eltávolítható legyen. A hirdetést a szavazást követő harminc napon belül köteles eltávolítani az, aki kitette vagy akinek érdekében kitették, ennek elmaradása esetén neki kell az eltávolítás költségét viselnie.
Kezdődik az ajánlásgyűjtés
Február 12. és február 25. között a választópolgárok egyéni választókerületi képviselőjelölteket ajánlhatnak a parlamenti választásra, és az érintettek szintén ekkortól adhatják le ajánlásukat a nemzetiségi listákra is. A jelölteknek legalább ötszáz aláírást kell szerezniük a maguk körzetében. Az országos listákat február 26-ig kell bejelenteni a Nemzeti Választási Bizottságnál. Utóbbi területen egyelőre azonban csak a pártok regisztrációja zajlik, eddig negyvenet vettek nyilvántartásba, hármat még csak bejelentettek, míg ötöt elutasítottak – áll a hatóság honlapján.
Az Országos Bírósági Hivatal nyilvántartásában 267 jogerősen bejegyzett párt szerepel, elvileg ezek mind el is indulhatnának a választáson. Az előző parlamenti választáskor, 2018-ban 101 pártot vettek nyilvántartásba, s körülbelül a negyedük, 23 állított végül országos listát.
Az aláírásokat a hivatalos ajánlóíveken kell gyűjteni, az érvényesség elengedhetetlen feltétele a saját kezű aláírás, a többi adatot viszont más is kitöltheti. Egy választópolgár több jelöltet is támogathat. A leadott íveket a választási iroda ellenőrzi. Az aláírásért tilos fizetni, és a lapokat elvileg nem használhatja fel senki adatbázis készítésére.
Nem ritkák a visszaélések, különösen a kamupártok részéről, amelyek sajtójelentések szerint az elmúlt években több alkalommal is csomagban adták-vették az adatokat és aláírásokat. Mivel egy választópolgár több jelöltet is támogathat, a törvénysértés nem olyan szembetűnő. Bár a Nemzeti Választási Iroda úgy tervezte, hogy a szervezet honlapján immár mindenki ellenőrizheti majd a saját ajánlásait, nem készültek el időre a csalásellenes fejlesztéssel, ráadásul a lehetőséggel feltehetőleg egyébként sem élnének tömegesen.
Kampánytámogatások
Az állami kampánytámogatást szabályosan kizárólag ebben az időszakban lehet felhasználni. A törvény maximalizálja az ezen időszakban elkölthető pénzeket: ennek plafonját 2013-ban jelöltenként ötmillió forintban határozták meg, ami a fogyasztói árindexszel megnövelve ma 5,91 millió forintot tesz ki. Ebből 1,18 millió forintot maga a jelölt kap az Magyar Államkincstártól úgynevezett kincstári kártyán, amelyről készpénzt nem vehet fel, csak átutalást teljesíthet.
A pártok ezen felül is jelentős költségvetési juttatásra jogosultak. Ennek mértéke attól függ, hogy az adott szervezet hány egyéni választókerületben tud jelöltet állítani. A vonatkozó szabályokat tavaly módosították, így országos listát már csak az a párt állíthat, amely a korábbi 27 helyett legalább 71 egyéni választókörzetben (ezeknek legkevesebb 14 különböző megye és egy fővárosi választókerületet kell magukba foglalniuk) el tud indulni. A kormánypártok a döntést a kamupártok elleni fellépéssel indokolták, szakértők szerint azonban a fő cél az lehetett, hogy mindenképp közös listaállításra kényszerítsék az ellenzéki erőket. És ez be is jött: bár a Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelölt vezette szövetség listáját még nem hozták nyilvánosságra, minden bizonnyal hamarosan erre is sor fog kerülni.
A minimum 71 helyen induló pártok a meghatározott maximális 1,16 milliárd forintos összeg (a 199 parlamenti hely beszorozva a jelöltenkénti kampánytámogatási plafon 5,91 millió forintjával) negyven százalékára jogosultak. A következő lépcsőfok a nyolcvan egyéni választókörzet, ekkor ötven százalékra nő az összeg, míg a minden egyes körzetben jelöltet indító pártok hatvan százalékot kapnak, vagyis körülbelül hétszázmillió forintot. A közös listát állító pártok támogatását a közük lévő megállapodás alapján kell a részükre folyósítani.
Csalások, pártközeli civilek
Az ezen felüli költségeket a pártoknak maguknak kell előteremteniük a plafon figyelembevételével, jó esetben elsősorban tagdíjakból és adományokból. A Transparency International Magyarország korábbi összeállítása szerint a szabályozás egyik nagy fogyatékossága, hogy nem minősíti jogellenesnek azt, ha valamely párt a hozzá közel álló civil szervezeteknek szervez ki egyes feladatokat. Hasonlóképpen az sem számít szabályszegésnek, ha minisztériumok, esetleg állami hivatalok vagy vállalatok jelentetnek meg a kormánypártokat támogató hirdetéseket.
„A magyarországi közpénz- és pártpénzellenőrzési intézményrendszer évtizedes mulasztása a pártok által bevallott és nyilvánosságra hozott bevételek és a becsülhető kampánykiadások mértéke közötti eltérés érdemi vizsgálatának mellőzése. E mulasztás miatt a pártok büntetlenül használnak ismeretlen forrásból származó, ellenőrizetlen pénzeket a kampányaik finanszírozására” – írták.
A hivatalos kampánykiadásokról mindazonáltal teljeskörűen el kell számolni a választást követő tizenöt napon belül, ezt az Állami Számvevőszék és a Magyar Államkincstár is ellenőrzi. Ha kiderül, hogy a jelölt szabálytalanul költötte el a kapott pénzt, például nem tudja a kiadásait számlával alátámasztani, akkor a támogatás kétszeresét kell megtérítenie. Fontos az is, hogy amennyiben az érintett a leadott szavazatok két százalékát sem szerzi meg, a teljes támogatást vissza kell fizetnie. Így jár az a listát állító párt is, amely nem éri el a leadott összes érvényes szavazat legalább egy százalékát.
A szakértők többsége közel sincs meggyőződve arról, hogy a listaállítás feltételeinek módosítása valóban érdemben megnehezíti-e a bizniszpártok dolgát. A Transparency International egy másik jelentésében arról írt, hogy ezek a szervezetek 2014-ben csaknem 4,3 milliárd forintot, míg 2018-ban hárommilliárd forintot csalhattak el. Utóbbiból az akkori dokumentumok szerint mindössze 1,2 millió forintot tudott visszafizettetni az adóhatóság.
