Hetekkel az orosz és ukrán erők közötti jelentős összecsapás után lassan kiderülnek a részletek arról, hogy pontosan mi történt a hónap elején a délkelet-ukrajnai, szénbányászatáról ismert kisvárosban.
Egy beszámoló szerint közel három tucat orosz tank és páncélozott jármű vált parázsló ronccsá, egy másik szerint akár ötszáz orosz katona is meghalhatott. Az egyik egység katonáinak hozzátartozói kétségbeesetten váltanak SMS-eket és közösségimédia-posztokat, hogy megpróbálják megtalálni szeretteiket.
Több héttel az orosz és ukrán erők közötti súlyos összecsapás után lassan derülnek ki a részletek arról, mi is történt pontosan Vuhledarban február elején.
Ukrán és nyugati hírszerzési tisztviselők, orosz és ukrán katonai bloggerek, műholdfelvételek és más nyílt források szerint az orosz tengerészgyalogság és más egységek egy csoportja katasztrofális veszteséget szenvedett a Donyeck környéki város elfoglalására tett kísérletben – november óta másodszor.
„Ha ez nem háborús bűn, akkor mi az?” – írta egy, a Wagner zsoldoscsoporttal való kapcsolatairól ismert orosz Telegram-csatorna dühös bejegyzésében a pusztulásról szóló poszthoz, nyilvánvalóan Ukrajna által rögzített légi felvételeket csatolva hozzá.
Az alábbiakban ismertetjük, amit a Vuhledarért vívott csatáról tudni kell, aminek nyomán felmerül a kérdés: mit mond mindez Oroszország harci képességéről egy évvel az invázió kezdete után?
Miféle város Vuhledar?
A Pavlivka várostól alig két kilométerre északra fekvő Vuhledar egy kopottas szénbányászváros, amelynek lakossága az invázió előtt tizennégyezer fő volt, akik szürke, szovjet stílusú lakóházakban éltek a nyílt síkság közepén.
Az orosz erők körülbelül 2022 novembere óta tartják ellenőrzésük alatt Pavlivkát, miután többek között a Csendes-óceáni Flotta 155. haditengerészeti gyalogosdandárjának egységei támadást indítottak a város visszafoglalására néhány hónappal azután, hogy ukrán ellenőrzés alá került.
A haditengerészeti egységek olyan súlyos veszteségeket szenvedtek, hogy a tengerészgyalogosok egy csoportja nyílt levelet küldött az orosz Távol-Keleten található Primorje régió kormányzójának. Az egyik ismert orosz katonai Telegram-csatornán közzétett levél nekiment a parancsnokoknak, mert úgymond miattuk történhetett meg, hogy négy nap alatt háromszáz katona meghalt, megsebesült vagy eltűnt, és a dandár felszerelésének fele is odaveszett.
November 14-én az orosz védelmi minisztérium kijelentette, hogy a város orosz ellenőrzés alatt áll.
Ezt követően a Pavlivka és Vuhledar közötti frontvonal többé-kevésbé stabil maradt, egészen valamikor múlt hónap végéig, amikor az orosz erők újabb kísérletet tettek a bevételére.
Miért akarja Oroszország az ellenőrzése alá vonni?
Az ok, amiért Oroszország a jelek szerint áhítozik Vuhledarra, a földrajzi helyzete.
A város relatív magas fekvése miatt optimális a tüzérségi és rakétarendszerek állomásoztatására. Innen lőhető nemcsak Pavlivka, hanem a kelet–nyugati T–0509-es autópálya is, amely a Mariupol kikötőjét és Donyeck nagyvárosát összekötő nagyobb autópályába csatlakozik be.
Vuhledar birtoklása egy fontos vasútvonal ellenőrzését is jelenti, amely a donyecki és mariupoli csapatok utánpótlására szolgálhat, de nyugatra, a részben orosz ellenőrzés alatt álló Zaporizzsja felé is szállíthat erősítést.
Egyes katonai elemzők azt feltételezik, hogy Zaporizzsja lehet egy tervezett ukrán ellentámadás középpontja.
Mi történt pontosan Vuhledarban?
Január utolsó hetének kezdetén, miután régóta arról szóltak a pletykák, hogy orosz erők még nagyobb számban sorakoztak fel a körzetben, az orosz egységek ismét megtámadták Vuhledart. Köztük voltak a 155. dandár, valamint a 40. haditengerészeti gyalogosdandár egységei. Utóbbi a csendes-óceáni Kamcsatka-félszigeten állomásozik. A Tatárföldről mozgósított katonák egyik egysége is részt vett a támadásban.
A dolog nem ment jól.
Február első hetének végére az orosz offenzíva látszólag elakadt.
Az orosz védelmi minisztériummal szoros kapcsolatban állónak tartott Telegram-csatorna, a Rybar szerint az orosz parancsnokok ezután északról próbálkoztak oldalirányú támadással, de kudarcot vallott a magaslatokról érkező heves ukrán tüzérségi és dróncsapások, valamint a várost védő aknamezők miatt.
Az ukrán vezérkar becslései szerint Oroszország legalább 130 páncélozott járművet, köztük 36 harckocsit veszített, bár egyes megfigyelők szerint ezek a számok valószínűleg túlzók.
A Telegramon keringő élménybeszámolók, valamint a Vuhledar melletti mezőkről készült légi videók és fotók azt viszont alátámasztották, hogy az orosz egységek becslések szerint húsz-negyven harckocsit és egyéb járművet vesztettek.
A 7x7 nevű orosz honlapon február 13-án megjelent interjúban egy férfi, akit a 155. brigád harmadik századának tagjaként azonosítottak, azt mondta, hogy az egységnek csak nyolc tagja élte túl a támadást, és összesen akár ötszáz katona is meghalhatott.
„Azokat, akik túlélték, dezertőrnek nevezik – mondta. – Jobb lett volna, ha fogságba esek, és egyszerűen nem térek vissza. A búskomorság most a legrosszabb. Ötszáz embert elvesztegettek, talán többet is.”
További bizonyíték a lehetséges nagy veszteségre február 8-án érkezett, amikor а VK közösségi oldalon megjelent egy Alga című poszt, amelyet a tatárföldi zászlóaljnak szenteltek. A szó tatárul azt jelenti: Előre.
„Őszinte részvétünket fejezzük ki az Alga zászlóalj tagjai családjának, akiknek szerettei 2023. február 6-án, a harcok során vesztették életüket – áll a bejegyzésben. – Az áldozatok pontos számának tisztázása még folyamatban van.”
„Valami rossz történt február 6-án a fronton az Alga tatár zászlóaljjal – írta Denisz Kazanszkij ukrán blogger, aki Telegram-csatornáján kiemelte ezt a posztot. – Azt írják, hogy az ukrán állások elleni sikertelen támadás következtében egyszerre több tucat ember halt meg. A pontos szám egyelőre nem ismert, mivel a holttestek a mezőn hevernek, és nem lehet őket elvinni.”
A VK-n és más közösségi médiumokon keresztül is gyorsan terjedt az aggodalom, hogy a tatárföldi zászlóalj nagy veszteségeket szenvedett. A Szabad Európa regionális szerkesztősége műsorának nyilatkozva az Alga zászlóalj katonáinak két hozzátartozója azzal vádolta a századparancsnokokat, hogy cserben hagyták a katonákat; egyikük becslése szerint a veszteségek két orosz századnak felelnek meg, ami körülbelül 250-300 ember lehet.
Egy harmadik hozzátartozó felháborodott azon, hogy Tatárföld regionális vezetői nem jelentettek be hivatalos gyászt és nem ismerték el nyilvánosan a veszteségeket.
Mindhárman névtelenséget kértek, mert féltek a bűnüldöző hatóságok megtorlásától.
„Általánosságban elmondható, hogy a Vuhledar-front most különösen véres. A harcokban részt vevő valamennyi egység súlyos veszteségeket szenved, így az Algáról szóló egybecsengő jelentések összhangban vannak a nagyobb képpel” – mondta Ruszlan Levijev, a Conflict Intelligence Team nevű, nyílt forrásokat kutató csoport munkatársa a műsornak.
Igor Girkin – avagy „Sztrelkov” – volt orosz katonai hírszerző tiszt és a donbászi szakadár erők veteránja, aki most az orosz hadvezetés nyílt kritikusa, szintén nagy veszteségekre utalt. Azt állította, hogy több mint harminc páncélozott jármű semmisült és tucatnyi harckocsizó halt meg, a haditengerészeti gyalogsági különleges erők és a motorizált lövészek körében pedig „még nagyobb” veszteségek voltak.
„Az ellenség különösebb nehézség nélkül ismét megtartotta állásait a megerősített területen, amelyet már tavaly tavasszal és nyáron is többször megkíséreltek bevenni (szintén frontálisan)” – írta Telegram-csatornáján Girkin, akit a Malaysia Airlines MH17-es járata 2014-es lelövése miatt ítéltek el.
Az Institute for the Study of War, az amerikai székhelyű Háborúkutató Intézet február 10-i értékelésében azt írta, hogy a széles körben elterjedt videófelvételek „rendkívül diszfunkcionális taktikára” utalnak.
Olyan taktikákra, mondta, „amelyek sokkal inkább arra utalnak, hogy a 155. haditengerészeti gyalogosdandár valószínűleg rosszul kiképzett mozgósított személyzetből áll, mint arra, hogy rossz a parancsnoki gárdája”.
„A felsőbb vezetéstől való félelem, a hibák kijavítására való hajlandóság hiánya, az egyéves háború tapasztalatai felhasználásának elmulasztása és a rutinszerű bürokrácia: ezek a fő okai a történteknek – írta Rybar február 11-én. – Rendszerszintű változtatásokra van szükség abban, ahogy a harci cselekmények lefolytatásához viszonyulnak.”
Ellenkező esetben, írta a Rybar, „Vuhledar újra és újra meg fog ismétlődni”.
Az orosz védelmi minisztérium nem kommentálta a vuhledari csatát.
