Ötven különböző választás – az összes szövetségi államban és Washington DC-ben, mindegyik más és más helyi szabályokkal, miközben nincs országos választási bizottság, amely kihirdetné a győztest – ez az egyik érdekes sajátossága az amerikai választási rendszernek. Hogyan lehet így pontosan meghatározni, ki nyerte el az ország legmagasabb hivatalát?
Itt lép be a képbe a média, amely 1848-ban vállalta magára a szerepet, hogy megnevezze a győztest, amikor az AP hírügynökség Zachary Taylort hirdette ki az elnökválasztások nyerteseként.
Mikor választanak valójában elnököt?
Az amerikai alkotmány értelmében valójában az Elektori Kollégium dönt az elnök személyéről és a szavazásnak csak a kezdete a polgárok voksolása a köztársaság összes államában.
A folyamat több héten át tart. A föderalista rendszer teremtette furcsa vákuum még tovább tágult az 1880-as években, amikor a lassú szavazatszámlálás és az eredmények elhúzódó publikálása miatt a hírmédia jelentős játékossá lépett elő. A sajtó először abban vállalt szerepet, hogy begyűjtötte és összeszámolta az egyes államok választási illetékeseitől a szavazatokat, majd később már a végeredményt is bejelentette.
Ez még a mai nap is sokakat meglep, köztük Donald Trump elnököt. Azt követően, hogy az AP és a vezető amerikai tévécsatornák a demokrata Joe Bident nevezték meg győztesnek, Trump a Twitteren feltette a kérdést: Mióta van, hogy a média mondja meg, hogy ki lesz a következő elnök?
Tekintsük most át, hogyan alakult ki ez a gyakorlat.
Összetett rendszer
Az az elvárás, hogy már a választás napján megtudjuk ki nyert, a modern kor sajátossága. Ahogyan az is, hogy a választásokat egyetlen nap alatt kell lebonyolítani.
Az Alapító Atyák (ezen a néven tartják számon az Egyesült Államokban azokat a politikai vezetőket, akik aláírták a függetlenségi nyilatkozatot, illetve az ország alkotmányát), akik részben azért hozták létre az Elektori Kollégiumot – a szövetségi államokban tartott szavazásokkal történő elnökválasztást – mert csak a hatalom helyi szinten tartásával lehetett garantálni, hogy az összes amerikai állam jóváhagyja az alkotmányt – mondja Alex Keyssar, a Harvard Egyetem választási jogi szakértője.
A polgárháború óta a vidéki és különösen a déli politikusok ellenezték, hogy a szövetségi kormánynak további jogokat adjanak a választások kérdésében.
Az amerikai történelem kezdetén a választások néhány napon át tartottak és nem egy időben szavaztak minden államban. Változást a távíró megjelenése és nyomában azok az aggodalmak hoztak, hogy az egyik állam eredményei befolyásolhatják a másik szavazóit. Így határoztak meg egyetlen választási napot – mondja David Greenberg, a Rutgers Egyetem történelem- és újságírás professzora.
Amikor lezárul az elnökválasztás, minden tagállam kiválasztja az Elektori Kollégiumba küldött képviselőit. Ez az állam mérete, lakossága, kongresszusi képviselői és szenátorainak száma alapján történik. Ezek az elektorok esküt tesznek, hogy az államukban a legtöbb szavazatot kapott jelöltre adják le voksukat, hagyományosan december 14-én.
Az elektori szavazás eredményéről szóló igazolásoknak legkésőbb december negyedik szerdájáig – az idén december 23-ig – kell beérkezniük a szenátusi elnökhöz és az országos archívumok vezetőjéhez. Ezek után az egyes szövetségi államok elektori szavazati eredményét továbbítják az újonnan megválasztott Kongresszusnak, amely a két kamara január 6-i ülésén jelenti be a végeredményt.
Amerikai választás képekben: ünneplések és tüntetések
A média szerepe
Ez a szerepe a gyors hírközlésnek abból ered, hogy az amerikaiak többsége nem akar december közepéig várni az eredményre.
A decentralizált kormányzati rendszer mellett, egyedül az amerikai média vállalta magára a szavazatösszesítés költségeit – meséli Rick Edmonds, a Poynter Médiatanulmányok Intézet médiaüzletági elemzője. A szövetségi választási bizottság szabályozza ugyan a választások egyes aspektusait, de az összesítésben nem vesz részt. Így tehát egyfajta „vákuum” keletkezett az egyes szövetségi államok végeredménye és az ország kollektív döntése között.
Az AP már a polgárháború előtt gyűjtötte és elemezte a választási adatokat. Az amerikai televíziós csatornák pedig Richard Nixon és John F. Kennedy 1960-as választási csatája óta folytatnak saját elemzéseket és nevezik meg egyenként a szövetségi államokban győztes jelölteket.
Az idei szavazásra rányomta a bélyegét a koronavírus-járvány. Sok amerikai postán, már a választás napja előtt szavazott, ami egyes államokban lelassította a szavazatszámlálást. Sok államban szoros volt a verseny, ami szintén megnehezíti annak megállapítását, hogy ki nyert. Az idén a nagy tévécsatornák és az AP négy nappal a választás napja után, szombaton hirdetettek győztest.
Hogyan hirdetik ki a végeredményeket?
Az AP szabadúszó tudósítókat használ az 50 szövetségi államban – ők gyűjtik be a szavazatokat a megyei biztosoktól és más helyi illetékesektől. Más AP-újságírók a szövetségi állam és a megyék honlapjairól, illetve az államok által szolgáltatott számokból gyűjtik be az adatokat.
Az AP-re világszerte előfizető külföldi médiumok ezeket a számításokat felhasználva tudósítanak a választási eredményekről. Közben az egyes államokban, az AP speciális szerkesztőségeiben (Decision Desk) az ott dolgozó elemzők és szerkesztők vizsgálják a szavazatok állását. A győztes megállapításához és kihirdetéséhez ezt kombinálják az állam demográfiai adataival, szavazási szokásaival és a választási preferenciákról szóló előrejelzésekkel.
Szombat reggel az AP a Demokrata Joe Bident nevezte meg győztesként, miután megbizonyosodott róla, hogy megnyerte a pennsylvaniai választást. Ezzel Biden meghaladta az elnökség elnyeréséhez szükséges minimum 270 elektori szavazatot.
A nagy amerikai tévéhálózatok jobbára hasonló módszert követnek és vagy az AP vagy más médium szavazatszámlálását veszik figyelembe.
„A szabad sajtó előnye az, hogy – legalábbis elméletben – szabad és független. Viszont nem hivatalos a státusza, azaz következtetései senkire számára sem kötelező erejűek. Ez pedig zavart szül” – jegyzi meg Alex Keyssar, harvardi választási jogi szakértő.
Viszont egyelőre nincs olyan számottevő próbálkozás, hogy valaki más vállalja át a szavazat-összesítő és a győztes-kihirdető szerepét.
És ha hibás az eredményhirdetés?
Hibákra és bakikra már volt példa.
1949-ban a Chicago Daily Tribune emlékezetes módon, masszív szalagcímben kürtölte világgá, hogy „Dewey megverte Trumant”. A hír az első kiadások címlapján szerepelt, amikor még úgy tűnt, hogy Thomas Dewey vezetett a versenyben. Fordult azonban a kocka, Harry S. Truman elnök meghazudtolta a prognózisokat és meglepetésre győzelmet aratott.
2000-ben az AP és a nagy tévécsatornák – jobbára a választás napján végzett felmérések alapján – a demokrata Al Gore-t hirdették ki floridai győztesnek. Ahogy azonban elkezdték számolni a szavazatokat, mindenki megfordította az eredményt. A tévécsatornák a republikánus George W. Bushnak „ítélték oda” Floridát, de később ezt a döntést is visszavonták.
Az AP tartózkodott attól, hogy másodszorra is eredményt hirdessen, mert túl szorosnak találta a versenyt. Végül több, mint egy hónappal később, az Amerikai Legfelsőbb Bíróság 5-4-es szavazata nyomán leállították a szavazatok újraszámolását és Bush hajszálon múlt győzelmét hirdették ki.
Bírósági óvások
A mostani választások után a Trump-stáb közölte, hogy a bíróságokon kérdőjelezi meg Biden győzelmét. Hétfőn William Barr igazságügyi miniszter engedélyezte a szövetségi ügyészeknek, hogy országszerte vizsgálódjanak „ha megalapozott gyanú áll fenn” a választási szabálytalanságokra. Ezt addig tehetik, amíg az Elektori Kollégium nem hitelesítette az elnökválasztás végeredményét. Barr levele nem említett konkrét példákat az állítólagos csalásokra.
Az AP választási szerkesztősége a jogi óvásokat és vitákat is figyelembe veszi a döntésnél, hogy nagy bizonyossággal ki lehet-e hirdetni egy-egy választás végeredményét – mondta Sally Buzbee, az AP vezető szerkesztője.
Rudy Giuliani, Trump ügyvédje szombaton éppen az állítólagos csalásokról tartott sajtótájékoztatót Philadelphiában, amikor megtudta, hogy az AP és más hálózatok Bident nevezték meg győztesnek. Giuliani gyorsan megjegyezte, hogy a média nem játszik hivatalos szerepet annak eldöntésében, ki lesz a következő amerikai elnök.
Ez igaz. Viszont, ahogy Rick Edmonds elemző megjegyzi, fennmarad a szokás, hogy a média jelenti be a győztest. Ez beépült a gyakorlatba és bár lehet finomítani a módszereken, de szerinte „nincs olyan eset, hogy ne működne a rendszer”.
Készült az AP tudósítása alapján.
