A zord tél után, amikor az orosz erőknek nem sikerült visszanyerniük a harctéri lendületet, Moszkva és Kijev is az illetékesek által előre beharangozott új ukrán ellentámadásra készül. Amikor megindul, valószínűleg jelentős fordulópont lesz a 14 hónapja tartó invázióban.
Tavaly ősszel Ukrajna átírta az orosz invázió történetét. Nem ez volt az első alkalom, és ha a dolgok olyan jól alakulnak a következő hetekben, ahogy Ukrajna vágyik rá, akkor nem is az utolsó lesz.
2022. október 1-jén Oroszország kivonult a Donyeck környéki Liman városából, átengedve az ukrán erőknek. Mindez a két hónapos ellentámadás csúcspontján történt, amelynek során Ukrajna több tucat települést foglalt vissza, főként a Harkivi területen, rávilágítva az orosz hadsereg komoly műveleti problémáira. A siker megdöbbentette Oroszországot és meglepett sok nyugati megfigyelőt.
A már egy ideje nyíltan emlegetett tavaszi ukrán offenzíva így vagy úgy, de az invázió jelentős fordulópontja lesz.
Egyelőre nem világos, hogy mikor kezdődik.
A legnagyobb befolyásoló tényező Ukrajna hírhedt késő tavaszi sárszezonja lehet, amely még a lánctalpas járművek számára is járhatatlanná teszi a mezők és erdők nagy részét.
Nyugati értékelések szerint ugyanakkor egyértelmű, hogy az offenzíva nagyobb és bonyolultabb lesz, mint bármely korábbi erőfeszítés, amelyet Ukrajna az orosz invázió 2022. február 22-i megindítása óta folytatott. Kijev nyugati támogatói már csak ezért is óvatosak a jóslatokkal.
„Ha a terepen nézzük a valóságot, akkor katonai patthelyzetet és kimerítő háborút látunk. Ez az offenzíva, amelyre valószínűleg a sáros időszak után kerül sor, politikai és katonai szempontból is szükséges” – mondta Erich Vad, a német hadsereg nyugalmazott dandártábornoka, Angela Merkel kancellár egykori katonai tanácsadója.
„De végső soron nem valószínű, hogy az offenzíva megváltoztatja az általános katonai helyzetet Oroszország puszta számbeli fölénye és amiatt, hogy ő tudja diktálni az eszkalációt.”
„Talán az ukránok meglepnek minket – mondta a Szabad Európának. – A kezdetektől fogva megleptek minket. Senki sem hitte, hogy egy éven keresztül képesek harcolni az orosz túlerővel szemben.”
„Az ukránok természetesen türelmetlenül várják, hogy folytathassák az oroszok kiszorítását az országukból” – írta Lawrence Freedman, a londoni King’s College hadtudományi emeritus professzora egy április 16-án megjelent elemzésében.
„De most, hogy eljött a tavasz, kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy valóban készen állnak-e egy nagy előrenyomulásra az orosz megszállókkal szemben.”
Az ukrán erőket újra felszerelték, felfegyverezték és újjászervezték, nem kevesebb mint 12 új dandárt hoztak létre. Ezek háromnegyedét a NATO és az Egyesült Államok kiképzőivel készítették fel a kombinált fegyveres manőverek néven ismert bonyolult taktikára. Ez egy olyan koncepció, amely a különböző típusú fegyvernemek és egységek – tüzérség, légierő, gyalogság, harckocsik, műszaki egységek – összehangolt, „szimfonikus jellegű” egyidejű alkalmazását jelenti. Ez egy új koncepció az ukrán tisztek számára, akiknek gondolkodásmódjára sokáig a szovjet örökség nyomta rá a bélyegét.
Ukrajna legújabb egységei, valamint összes reguláris és irreguláris egysége az amerikai arzenálókból származó, több mint 32 milliárd dollárnyi fegyverrel és biztonsági támogatással indul, és további több milliárd eurónyi, az európai szövetségesektől származó eszközzel lendül majd támadásba.
Az amerikai szállítmányok közé tartoznak a csúcstechnológiás fegyverek, mint például a Stryker és Bradley páncélozott járművek, az aknáknak ellenálló Cougar gyalogsági járművek és a HIMARS, a nagy hatótávolságú rakétarendszer. Ezt az ukrán csapatok nagy hatékonysággal használták harkivi ellentámadásukban. Az amerikai gyártmányú Patriot rakétaütegek már megérkeztek Ukrajnába, néhányat már használnak is az ukrán légierő szóvivője, Jurij Ihnat szerint. Az Abrams M1 harckocsik várhatóan nem érkeznek meg időben a tavaszi ellentámadáshoz.
Az ukrán egységek előreláthatóan a német Leopard 2 és a brit Challenger tankokat, valamint a francia AMX–10 harci járműveket vetik majd be.
Az Európában állomásozó amerikai erők főparancsnoka, Christopher Cavoli tábornok április 26-án azt mondta az amerikai törvényhozóknak, hogy a NATO-szövetségesek által Ukrajnának ígért harci járművek 98 százalékát már leszállították.
„Optimista vagyok, úgy gondolom, hogy az idei és a jövő év között Ukrajna továbbra is lendületben marad ezekkel – mondta Ben Wallace brit védelmi miniszter múlt héten Washingtonban újságíróknak. – Azt is gondolom, hogy reálisnak kell lennünk. Oroszország nem egy pillanat alatt és nem varázsütésre fog összeomlani.”
Ukrajnának azonban más létfontosságú felszerelések is hiányoznak: kevésbé trendi dolgok, például traktorra emlékeztető járművek, amelyekkel az aknamezőkön áthaladva szabaddá lehet tenni az utat, hogy a gyalogság előrenyomulhasson, vagy olyan járművek, amelyek gyorsan tudnak felhúzni egy folyót átszelő pontonhidat.
Aztán ott van az az egyszerű tény, hogy Oroszország beásta magát és kiterjesztette védelmi vonalait – árkokat ásott, aknamezőket, sárkányfogtankcsapdákat telepített – az egész, nagyjából 1200 kilométeres fronton, amely a Donbászban található Luhanszki területtől a délnyugatra, a Dnyeper torkolatáig és annak keleti partjáig, a Herszoni területig húzódik. Oroszországnak rövidebbek az utánpótlási vonalai, mint Ukrajnának.
„Az oroszok még mindig számbeli fölényben vannak, és a harctéren övék az eszkalációs dominancia – mondta Vad. – Most nagyon erős védelmi helyzetben vannak. Ha támadni akarsz, legalább három-ötszörös fölényre van szükség a földön.”
„Nem fér kétség hozzá, hogy az ilyen műveletek összetettek – írta Mick Ryan, az ausztrál hadsereg nyugalmazott vezérőrnagya egy blogbejegyzésben. – Valóban, nincs olyan katonai művelet, amelyet nehezebb lenne megtervezni, megszervezni és végrehajtani, mint a kombinált fegyveres áttörés.”
„Szerény területi nyereségek”
Nyilvánvaló okokból az, hogy Ukrajna pontosan hol és mikor szándékozik támadni, szigorúan őrzött titok. Ezt tovább bonyolították az év elején a Pentagon titkos dokumentumainak káros kiszivárogtatásai.
A leleplezések között szerepel, hogy a Fehér Háznak kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy mennyire lesz sikeres az ukrán erőfeszítés; valószínűsíthető, hogy csak „szerény területi nyereséget” fog hozni.
Számos nyugati megfigyelő és katonai szakértő a Kijevtől mintegy 550 kilométerre délkeletre fekvő Zaporizzsjai területet jelölte meg a támadás egyik valószínű lehetőségeként. Egy sikeres előrenyomulás dél felé, Melitopol városába vagy Bergyanszk kikötőjébe veszélyeztetné a szárazföldi hidat, azt a folyosót, amelyet Oroszország arra használ, hogy ellássa a nyugaton, a Herszoni területen állomásozó csapatait, és – ami még fontosabb – a 2014 óta megszállt Krímbe küldje az utánpótlást.
A jobbára a Dnyeper keleti partján fekvő Herszoni terület egy része – ahonnan az orosz erők novemberben visszavonultak, feladva a tartományi fővárost – egy másik lehetőség. A folyó túlpartján lévő állásaiból Oroszország továbbra is lövi és rakétázza Herszont, terrorizálva a lakosságot. Ellentmondásos jelentések szólnak arról, hogy az ukrán különleges erők egységei hídfőállást létesítettek-e a város túloldalán és a folyó mentén felfelé.
Más lehetőségek közé tartoznak a Donyecki vagy Luhanszki területen lévő célpontok, mint például Vuhledar, ahol az orosz erők az elmúlt hónapokban több pusztító vereséget szenvedtek el.
„Az ukránok ledarálása, az Egyesült Államok és az európai szövetségesek ledarálása”
Ukrajna igénye a kézzelfogható harctéri sikerre részben abból fakad, hogy Oroszország sikertelen téli offenzívája ellenére a teljes, immár 15. hónapja tartó invázió kimerítő háborúvá vált.
A nyugati védelmi és hírszerzési becslések szerint az orosz áldozatok – halottak és sebesültek – száma kétszázezer körüli. Az ukrán adatokat nehezebb megszerezni, bár a Pentagon kiszivárgott dokumentumai és névtelenül nyilatkozó nyugati tisztviselők 120 ezere fölé teszik az ukrán katonai veszteségek, azaz halottak és sebesültek számát.
A háború első és második évében mindkét fél igyekezett növelni csapatai létszámát. Az Oroszország által tavaly szeptemberben indított mozgósítás háromszázezer további katonát eredményezett, bár nem mindet telepítették Ukrajnába. A Wagner magánzsoldoscsoport több tízezer embert küldött harcba; a többségük tavaly nyár óta toborzott elítélt.
Oroszország új toborzási kampányt is folytat, miközben modernizálja mozgósítási rendszerét és keményen fellép a behívót megtagadók ellen. Egyelőre nem világos, hogy az erőfeszítések hány katonát eredményeznek, bár orosz tisztviselők jelezték, hogy akár négyszázezer fővel többre számítanak.
Az ukrán erők közül sokan kimerültek és egyes egységek erősen megfogyatkoztak. Ukrajna az orosz invázió óta nemzeti mozgósítást rendelt el, a belügyminisztérium alá tartozó, Támadó Gárda elnevezésű új rohamdandárok hálózatát hozta létre, és igyekezett a NATO által kiképzett csapatokkal megerősíteni a magasabban képzett reguláris egységeit.
„Összesen több mint kilenc új ukrán páncélosdandárt képeztünk ki és szereltünk fel. Ez erős helyzetbe hozza Ukrajnát, hogy folytatni tudja a megszállt területek visszafoglalását” – mondta Jens Stoltenberg NATO-főtitkár április 27-én.
A kifárasztás háborúja Oroszországnak kedvez, mivel nagyobb a népessége, nagyobb az ipari bázisa és több a természeti erőforrása. Ezek a tényezők még fontosabbá teszik az Ukrajnának nyújtott tartós nyugati támogatást, amely segíthet csökkenteni vagy visszafordítani ezt az előnyt. Vlagyimir Putyin elnök szinte világossá tette, hogy szerinte van elég ideje és erőforrása ahhoz, hogy túlélje Ukrajnát és nyugati támogatóit.
Putyin „még ma is hisz abban, hogy az időt a maga javára tudja fordítani (…) hogy le tudja gyűrni az ukránokat, le tudja gyűrni az Egyesült Államokat és európai szövetségeseinket, és hogy Ukrajna végső soron többet számít neki, mint nekünk” – mondta William Burns, a CIA igazgatója a texasi A&M Egyetemen tartott előadásában.
„De az ukránok eléggé elszántak. Az elmúlt néhány év során megtanultam, hogy nem szabad alábecsülni az elszántságukat vagy a képességeiket” – mondta Burns.
Eközben, mivel az új offenzíva még mindig függőben van, Ukrajna további erőfeszítéseket tehet, hogy megerősítse a helyzetét – mondta Vad.
„Minél tovább várnak az ukránok az offenzívájukkal, annál jobban rá tudják venni a nyugati szövetségeseket, hogy adjanak nekik több felszerelést, tankokat és így tovább” – mondta.
„Meg kell mutatniuk, hogy hatékonyak”
De a kifárasztás abból a szempontból is kedvezhet Oroszországnak, hogy Ukrajna nyugati támogatói egyre türelmetlenebbek. Néhányan – mint például Franciaország – aktívan szorgalmazzák a tűzszünet vagy a béketárgyalások valamilyen formáját.
Az Egyesült Államokban a közvélemény-kutatások szerint csökken a lelkesedés Ukrajna felfegyverzése iránt, és a republikánus párt kisszámú, de egyre növekvő számú képviselője az amerikai katonai támogatások lassítására, ha nem leállítására törekszik.
„Politikai szempontból az offenzíva azért fontos, hogy megmutassuk a nyugati szövetségeseknek, hogy az ukrán erők működőképesek, hogy képesek visszaszorítani az oroszokat ezekről az ukrajnai területekről, és megváltoztatni a katonai helyzetet” – mondta Vad.
Az ukrán polgári és katonai vezetők nyilvánosan jelezték, hogy a végső cél az összes, jelenleg orosz ellenőrzés alatt álló ukrán terület visszafoglalása.
„Az ukránok számára a győzelem jelenleg úgy tűnik, hogy az összes területük felszabadítása, beleértve a Krímet is – mondta David Silbey, a Cornell Egyetem hadtörténésze a Szabad Európának. – Zelenszkij retorikáját figyelembe véve nehéz lenne ennél sokkal kevesebbet eladni az ukrán népnek ezen a ponton.”
Egyelőre kevés külső megfigyelő tartja ezt reálisnak. Ha Ukrajna nem tud jelentős területi nyereséget elérni vagy pusztító veszteségeket okozni az orosz csapatoknak, a nyugati vezetők valószínűleg arra fogják sürgetni Volodimir Zelenszkij elnök kormányát, hogy legyen nyitott a Moszkvával való tárgyalásokra.
„Ukrajnának békére van szüksége, nem pedig egy elhúzódó, kimerítő háborúra egy népesebb ellenféllel szemben, amelynek vezetőjét nem nagyon érdekli, hogy hány emberéletet áldoz fel ebben az örvényben” – írta Stephen Walt, a Harvard Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora a hónap elején.
Az a kilátás, hogy engedményeket kell tenni, miközben Oroszország még mindig nagy területeket tart a kezében, növeli az Ukrajnára nehezedő nyomást, hogy sikeres ellentámadást indítson.
„Nemcsak azt kell bizonyítaniuk az ukránoknak, hogy döntő győzelmet arattak az oroszok felett, hanem azt is, hogy hatékonyan használják az elmúlt mintegy hat hónapban kapott katonai segítséget” – írta Ryan.
„A nyugati országok ingatag politikája és közvéleménye egyre kevésbé foglalkozik a háború alakulásával – írta. – Az ukránok megértették, hogy az elkövetkező offenzíváknak ismét meg kell mutatniuk a nyugati népeknek, hogy Ukrajna nemcsak hogy érdemes a támogatásra, hanem folyamatos katonai segítséggel 2023-ban és azon túl is képes legyőzni az orosz inváziót.”
