Miután hetek óta arra figyelmeztetnek a címlapok, hogy közeleg az invázió és több mint százezer orosz katona gyülekezik a határ túloldalán, sokan a kelet-ukrajnai székhelyű online chateken és fórumokon fejezik ki csalódottságukat, dühüket és félelmüket.
Sok tekintetben ugyanaz aggasztja az embereket a kelet-ukrajnai demarkációs vonal mindkét oldalán, mint a világ más részein, függetlenül attól, hogy a Moszkva-párti lázadók vagy az ukrán kormányerők oldalán élnek-e – legalábbis ez derül ki a térségben létrehozott közösségi csatornák bejegyzései alapján.
A lakosok például a kóbor kutyafalkák veszélyéről vitáznak, a fogyasztási cikkek növekvő árait emlegetik, és azt, hogy szerintük a koronavírus elleni orosz Szputnyik-vakcina hatástalan-e a omikron-variáns tartósan fennálló fenyegetésével szemben.
Miután azonban hetek óta arról szólnak a hírek, hogy küszöbön állhat az orosz invázió, és mivel több mint százezer orosz katonát vontak össze a határ túloldalán, a kelet-ukrajnai térségben élők természetesen attól is tartanak, hogy a szórványos konfliktus, amelynek harcait erősen csillapította a 2015 februárjában kötött tűzszünet, most ismét felforrósodhat.
Fásultak az emberek, de dühíti őket, ha mások spekulálnak a sorsukról
A Kreml tagadja, hogy szomszédja lerohanását tervezné, de egyebek mellett azt sugallta, hogy a deeszkaláció feltétele az, hogy a NATO ne terjeszkedjen tovább kelet, különösen Ukrajna felé.
„Elegem van ezekből a napi előrejelzésekből” – írta egy hozzászóló a VK orosz közösségi oldalon.
„Könnyű azoknak jósolgatni, akik valahol Nyizsnyij Novgorodban vagy Krasznojarszkban ülnek egy kanapén, távol a háborúnktól, egy sör és chips társaságában. Nekünk ezt milyen érzés olvasni? Olyanok vagyunk, mint a rohangáló vak egerek, akiket mindjárt a tűzre vetnek. És mindenki érdeklődve figyeli. Sör és chips mellett.”
Egy másik fórumon az egyik hozzászólás érzékletesen írta le azt az érzelmi feszültséget, amely a régiót jellemzi.
„Itt senki nem hisz semmiben – írta a felhasználó. – Elég! Elég! Az embereknek elegük van ebből a sok marhaságból. És a legijesztőbb ebben a helyzetben az, hogy már nem félünk. Még ha valami igaz is, nem hisszük el és nem félünk.”
Szintén figyelmet keltett Gyenyisz Puszilin, az ukrajnai Donyeck régió szakadárok által megszállt részének de facto vezetőjének közelmúltbeli nyilatkozata, amelyben bizonyítékok nélkül figyelmeztetett, hogy Kijev bármelyik pillanatban támadást tervezhet a Donbász ellen, és hogy mindenkinek „fel kell készülnie a legrosszabb forgatókönyvre”.
„Azt hittem, hogy már a legrosszabb forgatókönyvben élünk” – írta egy kommentelő, nyilvánvalóan a régió évek óta tartó elszigeteltségére utalva.
„És ez miben lenne rosszabb? – írta egy másik felhasználó az állítólagos támadásról. – Hány éve toporgunk egy helyben? Azt mondják, hogy bármelyik pillanatban támadhatnak... Semmi sem változik, kivéve a ráncokat Puszilin arcán.”
Mások kétségüket fejezték ki Moszkva szándékait illetően.
„Oroszországnak nincs szüksége ránk – írta egy felhasználó. – Oroszországnak korábban is csak azért volt ránk szüksége, hogy rátegye a kezét a Krímre. Vegyétek már észre!”
Egy, a szomszédos Luhanszk régióban regisztrált fórumon a felhasználók az orosz vezetők között felmerült javaslatokat vitatták meg, hogy nyíltan fegyvereket juttassanak el a szeparatisták által ellenőrzött területekre.
„Csak azok örülhetnek a harcok újraindulásának, akik messze élnek innen” – írta egyikük.
Míg egy másik szarkasztikusan kontrázott: „Igen – még több fegyver és még több pusztítás! És akkor majd mindenért Amerikát, Ukrajnát Kínát stb. hibáztathatjuk.”
Egy donyecki hozzászóló, aki Maria néven említette magát, azt írta, hogy ő és családja a riasztó hírek ellenére próbálja folytatni az életét.
„Már egyáltalán nem nézzük a híreket – írta e-mailben. – Van elég gondunk a mindennapi dolgainkkal, nincs időnk vagy kedvünk a geopolitikán gondolkodni. Kívülről nézve a donyecki helyzet nyugodtnak tűnik. Nem látni katonai felszereléssel megrakott vonatokat vagy fegyveres embereket sétálgatni… Nem tudom az okát, de a családom nem pánikol. Talán belefáradtak a félelembe – nem tudom.”
