Az ukrajnai Herszoni területen található árvaház igazgatója a Szabad Európának mesélt arról, hogyan tudta megakadályozni, hogy a gondjaira bízott több tucat gyermeket Oroszországba deportálják az orosz megszállás közel kilenc hónapja alatt.
Amikor tavaly március elején az ukrajnai Herszoni terület déli részén fekvő Sztepanivka városát elfoglalták a megszálló orosz erők, több tucat gyermek rekedt a helyi árvaházban. Az igazgató, Volodimir Szahadiak elmondása szerint a személyzet először abban reménykedett, hogy ukrán fennhatóság alatt álló területre evakuálják őket.
„De a remény napról napra halványult – mondta Szahadiak a Szabad Európa ukrán szolgálatának. – Körülbelül három hónap elteltével megértettük, hogy senki sem tud minket kivinni a megszállt területről, különösen mivel az oroszok nem engedik ki ekkora számban az ilyen a gyerekeket.”
Ekkorra már világossá vált, hogy az oroszok ukrán gyerekek ezreit viszik a megszállt Krímbe vagy Oroszországba. A Yale Egyetem Közegészségügyi Iskolája Humanitárius Kutatási Laboratóriumának az amerikai külügyminisztérium által támogatott emberi jogi projekt részeként készített, február 14-i jelentés szerint legalább hatezer ukrán gyermeket vittek el Ukrajna újonnan megszállt részeiről a 2022. február 24-i teljes körű inváziót követően. „Az árvákat és azokat, akik állami intézmények lakói voltak, nyilvánvalóan Oroszország területére való deportálásra jelölték ki örökbefogadás és/vagy nevelőszülőknél való elhelyezés céljából.”
Ezek az akciók – teszi hozzá a jelentés – „egyes esetekben potenciális háborús bűncselekménynek és emberiség elleni bűncselekménynek minősülhetnek”.
„Megszállás alatt voltunk finanszírozás nélkül, kormányzati támogatás nélkül, és ez nehéz volt – mondta Szahadiak –. Megértettük, hogy az életünk gyökeresen megváltozik.”
A Szahadiak gondjaira bízott 53, 3 és 18 év közötti gyermeknek és tizenévesnek el kellett bújnia.
„Lehet, hogy mindnyájunkat Oroszországba visznek”
A megszállás első napjaiban a civilek elmenekültek a területről, saját családjukat vitték biztonságba. Ez alól az árvaház dolgozói sem voltak kivételek, és Szahadiak hamarosan magára maradt mindössze két alkalmazottal.
A megszálló hatóságok 17 órától kijárási tilalmat rendeltek el, a tömegközlekedés 15 órakor leállt. A személyzetnek, amely általában 20 óráig dolgozik, 14 órakor haza kellett indulnia – mondta.
„Végig rejtőzködtünk – emlékezett vissza Szahadiak. – A gyerekek nem mehettek ki a szabadba. Volt egy zárt udvarunk (…) ami nem volt látható az utcáról. A gyerekeket kis csoportokban engedtük ki oda 15 percre. Nem kiabálhattak, nem nevethettek, nem szaladgálhattak. Tudták, hogy ha bármi zajt csapnak, lebukunk.”
„Megértették, hogy mindannyiunkat elvihetnek Oroszországba, ezért jól viselkedtek” – mondta.
Szahadiak és megmaradt munkatársai fokozatosan menedéket találtak a gyerekeknek a megszállt területeken maradt, velük szimpatizáló családok otthonában. Egyes családok három vagy akár négy gyermeket is befogadtak, nagy kockázatot vállalva.
Szahadiak elmondta, hogy megtanulta a Photoshop alkalmazását, hogy leveleket és dokumentumokat tudjon hamisítani, hogy a családokat átsegítse a megszálló hatóságok számos ellenőrző pontján.
A nyár folyamán az oroszok megjelentek az árvaházban – mint kiderült, nem azért, hogy elvigyék a gyerekeket, hanem hogy továbbiakat hozzanak.
„Júniusban az oroszok ránk találtak – mondta Szahadiak. – Tudták, hogy ez egy gyermekmenhely. Gondjuk volt, mert a frontvonalban lévő Novopetrivka településen találtak egy bentlakásos iskolát, ahol tizenöt gyerek húzta meg magát az alagsorban.”
„Orosz katonák hozták őket hozzánk – mondta, felidézve, hogy a gyerekek katonai teherautókon érkeztek. – Megijedtek, mert azt hitték, hogy Oroszországba viszik őket.”
Nincs visszatérés?
Az új gyermekek három hónapig maradtak az árvaházban, a megszálló hatóságok rendszeresen ellenőrizték őket. Szahadiak nem merte elrejteni őket, mert egy keresés valószínűleg a többi gyerek felfedezéséhez vezetett volna.
„Amikor az oroszok október 19-én megkezdték a menekülést a Herszoni területről, jöttek és elvitték a gyerekeket – mesélte. Elmondása szerint a gyerekeket először a megszállt Krím félszigetre, majd az oroszországi Anapa városába vitték.
Miután az oroszok kivonultak Herszon városából és a régió más részeiből, köztük Sztepanivkából, a Sahajdak árvaház lakóit végül a szomszédos Mikolajivi területre evakuálták.
A város északnyugati szélén fekvő Sztepanivkát továbbra is rendszeresen lövik. Az árvaház épületét december 11-én, egy hónappal azután, hogy Ukrajna visszaszerezte az ellenőrzést Herszon felett, orosz tűzvész rongálta meg – mondta Szahadiak.
„Nem tudunk visszatérni a központunkba – mondta –, mert Herszont mindennap lövik és lövik.”
