A kivándorlást jellegéből fakadóan nehéz jól mérni. Annyira nehéz, hogy azt sem lehet egyértelmű megítélni, hogy több magyar vándorol-e ki, mint ahány visszajön. Az egyik fontos ágazatban, az egészségügyben mintha lenne plusz fogódzkodó, de jelenleg ott is csak az eredményekből sejthetjük, hogy milyen lehet mérleg.
Magyarország népessége évtizedek óta csökken: a népesség folyamatosan öregszik, nem nagyon akarnak itt letelepedni a külföldiek, és az itt születettek is évente tízezrével hagyhatják el az országot.
De míg mondjuk a halálozásokat elég megbízhatóan lehet követni, a kivándorlásról inkább csak jobb-rosszabb becslések állnak rendelkezésre.
Nehéz jól mérni
Leginkább azért, mert amíg nincs az embereken nyomkövető, addig nehéz lesz megmondani valakiről, hogy melyik országban él. Már csak azért is, mert sokan szabálytalanul élnek külföldön, és ezt érthető okokból nem szeretnék reklámozni.
Szemléletes példa, hogy míg becslések szerint kétszázezer felett lehet az Egyesült Királyságban élő magyar állampolgárok száma, addig 2018-ban még csak 77 ezerről tudott a brit statisztikai hivatal, ami 2021-re felment 118 ezerre. Ezt a 41 ezer fős ottani hivatalos növekedést magyar KSH a harmadának, 14 ezresnek észlelte egyébként, miközben a brexit miatt tavaly szeptemberig 167 ezer magyar kért letelepedési engedélyt az országban – a „második legnagyobb magyar városként” emlegetett Londonban csak kevesebb mint ötvenezer kérelmet adtak be.
Általánosságban viszont aligha lövünk mellé azzal a kijelentéssel, hogy a 2010-es évek elejétől nagyon felpörgött a magyarok kivándorlása, de a folyamatosan gyorsuló ütem az évtized végére már valószínűleg nem volt igaz.
Ha egyre többen hagyták el Magyarországot, valószínűleg egyre többnek kellene visszajönnie is. A próbálkozók egy része ugyanis kudarcot vall, vagy épp eleve határozott időre tervezett. De olyanokra is lehet gondolni, hogy a járvány miatt egész iparágak omlottak össze, vagy rengeteg munkavállalónak megengedték, hogy egy olcsóbb országból végezzen tartósan távmunkát.
Az Eurostat adatai alapján láthatjuk, hogy mindezzel együtt is folyamatosan nőhetett a 27 jelenlegi uniós országban tartósan élő magyar állampolgárok száma. Ez egyébként ellentmondani látszik például a KSH adatainak, amely saját adatai alapján régóta azt jelenti, mintha kicsit több magyar térne tartósan vissza, mint ahány kivándorol.
Az uniós adatok alapján hazai népességbeli arányukhoz képest inkább a legképzettebb magyarok vándoroltak ki az elmúlt időszakban más EU-s országba, legtöbben viszont a középfokú végzettségűek.
Egy kitüntetett iparág: az egészségügy
Az elvándorláson belül is extra figyelmet szokott kapni az orvosok és az ápolók elvándorlása, hiszen egyre komolyabb hiány van belőlük Magyarországon.
Ez nem független a társadalom elöregedésétől sem, de az egészségügy rohamos fejlődésével járó specializáció is egyre több szakembert kíván meg az iparágban, és egyre drágább is korszerűen kitanítani őket.
Ehhez kapcsolódóan: Hol és miért kezdtek el leállni a kórházi osztályok a járvány után?
Az EU keleti és déli végein a problémát súlyosbítja, hogy a munkaerő szabad áramlása folytán elég könnyen tudnak országot váltani a dolgozók.
Nyugat-Európában jellemzően sokkal jobbak munkakörülmények és a bérek, szakmai karrierlehetőségek várják a egészségügyi szakembereket, lényegében nem létező iparági munkanélküliség mellett.
Ehhez kapcsolódóan: Milyen okok miatt kívánkoztak külföldre a fiatal magyar orvosok saját bevallásuk szerint?
Az EU-ban az erősebben szabályozott képesítésű szakmák között jó ideje az orvosok és az ápolók belső migrációja a legjelentősebb. A magyar migráns orvosok és ápolók száma is kiugró e csoportokon belül.
Hozzá kell tenni, hogy az Európai Unió csak a kiadott orvosi engedélyeket figyeli, noha a végzett orvosok jelentős része nem praktizál.
Vagy az egészségügy más területein helyezkedik el, vagy felhagy a szakmájával. Ehhez hasonlóan az ápolóknak és szakdolgozóknak sem kell feltétlenül elismertetniük végzettségüket országváltás után. Még több problémát szül, hogy nem is feltétlenül megy végül minden olyan szakember külföldre, aki korábban kérte diplomája elismertetését.
Magyarországon is dolgoznak külföldön végzett orvosok, de ez túlnyomórészt az erdélyi és ukrajnai magyar szakemberek átcsábítását jelentette az elmúlt időkben.
Korábban voltak sokkal alaposabb mérések is a magyar orvosok tényleges elvándorlásáról Varga Júlia és a KRTK részletes, de nem nyilvános hazai adatbázisa jóvoltából. Ezek alapján az elmúlt évtizedekben főleg a negyvenévesnél fiatalabb orvosok mentek külföldre.
A fiatalabbak közül is elősorban azok, akik legálisan kevesebbet kerestek a hasonló korú orvosokhoz képest. Az idősebbeknél épp fordítva, náluk a hasonló korú orvosoknál magasabb magyarországi fizetésűeket csábította a külföldi élet.
Visszatérve az elérhető uniós nyilvántartásra: nagy vonalakban az is segítheti az érdeklődők tájékozódását. Ez alapján a magyar orvosok főleg az Egyesült Királyság, Németország és Norvégia felé vették az irányt az elmúlt évtizedekben.
Hasonló látható az ápolóknál is, náluk is ez a három volt a fő célország.
Itt érdemes megjegyezni, hogy bár az orvosokról általában részletesebb adatok állnak rendelkezésre, és jóval nagyobb a lobbierejük is, Magyarországon a képzett ápolók hiánya sokkal súlyosabb gondot jelent, mint az orvoshiány.
Képzett ápolókból már a járvány előtt is súlyos, tízezres nagyságrendű volt a hiány az országban, miközben mára a legtöbb ellátási terület szakképzett csapatok folyamatos együttműködését kívánja meg, ami azt jelenti, hogy elég néhány speciális tudású embernek kiesnie például egy osztály munkájából, az egész ellátás leállhat.
Az állami egészségügy közben újabb átalakítási hullám előtt áll, de az eddig megismerhető tervvel finoman szólva sem sikerült vonzóbb ajánlatot adni az iparági dolgozóknak. Erről alább olvashat bővebben.
