A német kancellárt erős aggodalommal tölti el a francia választás második fordulójának kimenetele.
Olaf Scholz, aki általában nem kommentálja más európai országok belpolitikáját, az utóbbi hetek során többször is aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés (RN) megszerezheti az abszolút többséget a szomszédos Franciaországban tartott választáson, ami lehetővé tenné a kormányalakítást.
A határozottan Európa-párti német kancellár nemrég még azt is elárulta, hogy a választás közeledtével napi rendszerességgel váltanak SMS-eket Emmanuel Macron francia elnökkel.
„Beszélünk a helyzetről, amely elég lehangoló – mondta. – Mindenesetre drukkolok, hogy a franciáknak, akiket szeretek és igen nagyra becsülök, az országnak, amely oly sokat jelent számomra, sikerüljön megakadályoznia egy jobboldali populista párt által vezetett kormány hatalomra jutását” – tette hozzá.
Ehhez kapcsolódóan: A francia miniszterelnök szerint elkerülhető a szélsőjobboldali többség
Scholz aggodalmai megalapozottak lehetnek, mert ha Marine Le Penék kerülnek kormányra a választás e heti, második fordulója nyomán, az valószínűleg a német–francia kapcsolat megromlásával járhat, amit az egész Európai Unió megérezne a szakértők szerint.
Az előző havi európai parlamenti választáson a radikális jobboldal valamelyest megerősödött, ahogyan Németországban is megfigyelhető volt, igaz, jóval kisebb mértékben, mint Franciaországban.
Az EU két legnagyobb gazdaságának számító és a történelem folyamán egymással számos háborút vívó, azonban a második világháborút követően igen szoros viszonyt kialakító Franciaország és Németország együttműködése az integráció motorja.
A két ország számos diákcsereprogramot tart fenn, virágzanak a testvérvárosi együttműködések, a két kormány rendszeres egyeztetést folytat, közös fegyverbeszerzések vannak; a lista sokáig folytatható.
A Nemzeti Tömörülés azonban elemzők szerint évtizedek után szakítana ezzel a közeli partnerséggel.
Noha jelenleg és a múltban is voltak bizonyos kérdésekben nézeteltérések Berlin és Párizs között, a két fél általában próbálja összehangolni az álláspontját az EU-s és a külpolitikai ügyekben.
„A német–francia kapcsolat valójában egyedülálló a nemzetközi politikában az együttműködést és az intenzitást illetően” – emelte ki Ronja Kempin, a Német Nemzetközi és Biztonságpolitikai Intézet munkatársa.
Rámutatott: ezért nem meglepő, hogy Berlinben most sokan különösen idegesek amiatt, hogy „egy Németországgal rendkívül kritikus, sőt talán ellenséges párt” kaphat parlamenti többséget Franciaországban.
Jordan Bardella, az RN elnöke és miniszterelnök-jelöltje júniusban reményét fejezte ki, hogy lehetősége lesz tárgyalni a német kancellárral, de azt is sietett leszögezni, hogy meg fogja védeni hazája érdekeit, Olaf Scholzot pedig politikai riválisának tekinti.
A francia–német viszony elmérgesedése az egész EU-t érintené.
Az Európai Unió legnépesebb és legnagyobb gazdasággal rendelkező tagállama egyes országok szerint túl nagy hatalommal rendelkezik a közösségben. Különösképp populista politikusok próbálják szítani az ezzel kapcsolatos haragot kontinensszerte.
Amennyiben egy jövőbeli szélsőjobboldali francia kormány is csatlakozna a nacionalista táborhoz, az Jacob Ross szakértő szerint hatással lenne az egész EU működésére, több közös projekt leállhatna.
Ehhez kapcsolódóan: A francia választók jelentős előnyhöz juttatták a szélsőjobboldalt az első fordulóban
Ilyen lehet például a blokk bővítése, amit Scholz pártol. „A Nemzeti Tömörülés biztos nem támogatná az EU gyors nyugat-balkáni kiterjesztését, ahogy Ukrajna vagy Georgia tagságát sem” – fogalmazott.
A borús kilátások ellenére sokan úgy vélik, hogy a német–francia kapcsolatok túl szorosak már ahhoz, hogy összeomoljanak.
Bár az elnöki tisztséget 2027-ig betöltő Macron kénytelen lenne egy szélsőjobboldali miniszterelnökkel dolgozni, az alkotmány alapján még mindig komoly hatáskörökkel rendelkezne a külpolitika, az európai ügyek és a védelem terén.
Martin Schulz, az Európai Parlament egykori elnöke szerint a kapcsolat olyan szoros, hogy még egy populista kormány sem tudná kisiklatni. „A két ország túlságosan összefonódott ehhez – gazdaságilag, a monetáris politikában, társadalmilag és kulturálisan is” – húzta alá.
„Ennyi évtized együttműködés után senki nem tudja egyik napról a másikra átállítani és felbontani ezt a kapcsolatot. Franciaországban az emberek többsége is érdekelt a közeli viszonyban Németországgal” – tette hozzá.
„A francia–német kapcsolatok folytatódni fognak, a kérdés csupán az, hogy milyen formában” – összegzett.