A rendszerváltás óta szó szerint megszámlálhatatlanul sok pénzt költöttek a kormányok a szegények felzárkóztatására, de azt, hogy ebből mennyi jutott el oda, ahova valóban szánták, senki sem tudja. A nyíregyházi önkormányzat éppen az ellenkezőjét csinálta annak, mint amire az unió pénzt adott volna: a deszegregációs programból szegregációs programot. Amikor kiderült, az unió nem is támogatta tovább a csaknem kétmilliárdos projektet. A Magyar Államkincstár viszont elárulta: így valójában a magyar adófizetőknek kellett a zsebükbe nyúlniuk, amiért a városvezetés a kis cigánytelepből még nagyobbat csinált.
Ez a cikk tényfeltáró videós műsorunk, a Szabadon leirata alapján készült.
Az itteniek csak Csikágónak hívják Nyíregyháza tizenegy emeletes panelét, az Ungvár sétány 1.-et. Viszonylag könnyű bekerülni az önkormányzati, húsz négyzetméteres bérlakásokba.
„Itt több a cigány, mint a magyar, ez az egész épület szegregált”
– mondja egy asszony a tizenegy emeletes liftje előtt.
A Csikágó
Ha valaki beköltözik a Csikágóba, mélyen a zsebébe kell nyúlnia ahhoz, hogy kikerüljön onnan. De hiába mély a zseb, ha üres. Az egyik, neve elhallgatását kérő lakó azt mondja: lakhatási csapdába kerültek.
„Itt ragadtunk ebben a helyzetben, és ebből nem tudunk szabadulni, csak akkor, ha albérletbe megyünk, arra meg nincs pénzünk, vagy csak úgy szabadulok innen, ha meghalok”
– magyarázza az idős asszony.
Veres Györgynek még meg sem kellett ahhoz halnia, hogy kiszabaduljon Nyíregyháza pokoli tornyából, ahol egyre gyakrabbak a tűzesetek is. A férfit éppen akkor rakták utcára, amikor megérkeztem a Csikágó épülete előtti sétányra. Veres Györgynek részlegesen lebénult mindkét lába. Tizenöt évet élt az önkormányzati bérlakásban. Mire hazaért a kórházi kezelésről, az önkormányzat emberei zárat cseréltek nála. Azt mondja: neki már fel is út, le is út, a nyugdíjából nem futotta egyszerre ennivalóra és lakbérre, ezért inkább az ételt választotta. Ráadásul korábbról van egy hiteltartozása is, amelyet folyamatosan fizetnie kell.
„Három éve vagyok sztrókos, azóta nem tudok dolgozni, ötven százalékát fogják a nyugdíjnak. Azóta is hatvanezer forintot kapok. Annyi még a megélhetésre is kevés. Nem tudom, hogy mit fogok csinálni, majd alszok itt kint, a padon”
– magyarázta kétségbeesve.
Veres György visszamenne a Csikágóba, Rácz Zoltán pedig el innen. A két férfiban az a közös, hogy valójában egyiküknek sincs hova. Zoltán új lakó, nem régóta van itt. Előző házát elbontotta az önkormányzat, mondván: előremennek majd, nem hátra, sokkal jobb bérlakást adnak nekik.
„Ez nemcsak hogy átb*ás volt, hanem hatalmas nagy átb*ás volt, igaz, ez csúnya egy szó, de sajnos ezt kell hogy mondjuk, mert tényleg így van, hogy nagyon-nagyon átb*ak. Nemcsak engem, hanem még rajtam kívül legalább kétszáz embert”
– meséli felháborodva Rácz Zoltán.
Bár Nyíregyházának megvolt a sansza és utófinanszírozásban az uniós pénze is arra, hogy a város szegényeit felzárkóztassák, ez azonban nem sikerült a városvezetésnek. Ráadásul még az unió is inkább visszavonta a városnak ígért pénzt, amely csaknem kétmilliárd forintra rúgott.
Kamuprogramok, lehúzások
Két évvel ezelőtt a nyíregyházi önkormányzat 121 millióból dózeroltatott; a földdel tették egyenlővé a nyíregyházi Keleti gettót. Elbontottak 27 házat, jobb lakhatási körülményeket ígérve az itt tengődőknek, akik odáig is bérleti díjat fizettek a sokszor komfort nélküli lakásokért. Csak hát nem minden úgy sült el, ahogy a politikusok ígérték. Sokkal inkább fordítva.
„Akkor az 1700 milliós deszegrációs programból szegregációs program lett” – magyarázza Glonczi László. A Hátrányos Helyzetű Családok Országos Egyesületének elnöke azt mondja: 2019 elején kezdte felújítani az önkormányzat a nyíregyházi Huszártelepen, becenevén a Guszeven a sárga házakat. Az egyesület elnöke már akkor sejtette, hogy hiába az uniós pénz, paripa, fegyver, valami mégsem stimmel. Sejtése egy év múlva be is igazolódott.
„Pont az ellenkezőjét valósította meg a város, a szegregációt erősítette, tehát nem csökkentette a lakossági szegregációt, hanem inkább megtriplázta”
– meséli.
A Guszeven három-négyszáz ember élt az önkormányzat deszegregációs programja előtt, a félrecsúszott uniós program után viszont már kétezren tengődnek errefelé.
„A pályázat végrehajtásával volt a gond, hiszen nem is azt valósították meg, amire pályáztak. Volt 1,7 milliárdjuk arra, hogy végbemenjen egy integrációs folyamat, illetve a város vezetése egy deszegregációs folyamatot hajtson végre a pénzből. Vagyis a Keleti lakótelepről az embereket el kellett volna költöztetni. Többségüket a belváros különböző integrált övezetébe kellett volna rakni, de nem ezt csinálták”
– magyarázza Glonczi László.
A város által elnyert uniós program két elemből állt. Az egyik a telepfelszámolási, a másik pedig az úgynevezett Közösen a kiútért program volt. Babosi György, a Momentum nyíregyházi önkormányzati képviselője szerint nem minden forint oda került, ahova szánták.
„Végignéztem, hogy mire költötték el a pénzeket. Például ötszázezer forintot kifizettek arra, hogy a női labdarúgócsapat elmenjen, és játsszon kicsit a telepi gyerekekkel.”
Babosi György szerint a hétszázmilliós projekt elemei között voltak kamuprogramok és gyanús kifizetések is. A helyi politikus úgy látja: ez is gond, de a teljes programhoz képest csupán elenyésző.
„Pont ez a probléma, hogy az egy évtizedek óta kialakult szegregátum. Nagyon sokan vannak, akik ki szeretnének és nagy valószínűséggel ki is tudnának törni ebből az életközösségből vagy ebből az állapotból. Most ezzel elvettük tőlük ezt a lehetőséget, hogy betelepítették őket ide, a Huszártelepre”
– mondta el.
A meglopott társadalom
Az, hogy ki vett el, mit és kitől, az OLAF szerint sem volt kérdés a program zárásakor. Az 1 Magyarország Kezdeményezés társalapítója szerint a legszegényebbekre szánt pénzek elkummantásával nem csak a nincsteleneket lopták meg.
„A teljes társadalmat lopták meg és lopják meg folyamatosan, ezt felmérések is bizonyítják. Magyarországon nagyon erős a korrupció. Ki szeretném emelni, hogy nemcsak a roma tematikájú pénzelosztó rendszerekben, hanem úgy összességében a gazdasági szektorban, civil szektorban, az önkormányzati szektorban, úgy az uniós, mint az állami pénzek kapcsán. Ezzel nemcsak a cigányság veszít, hanem a teljes társadalom, a magyar társadalom, mert egy országban élünk”
– mondja Rácz Béla.
A nyíregyházi fideszes városvezetést – úgy tűnik – ez érdekelte a legkevésbé. Mint ahogy Glonczi László szerint az sem zavarja őket, hogy a nagy cigánytelep miatt a közeli Sója Miklós görögkatolikus iskola is szegregált lett.
Csikágóba is jutott bőven a Keleti gettóból áttelepítettekből. Az itt élők szerint a paneltömb már a város nagy projektje előtt is cigánytelep volt, egy biztonsági őrökkel jól őrzött cigánytelep.
Kényes dolog errefelé a kamera, az itt lakók sem szeretik. Félnek, hogy ha rosszat mondanak, ugrik a bérleti szerződésük vagy a munkájuk.
„Tiszta hányadék az egész. Mindig vendégként jövök ide, mert sajnos itt van az unokám. De én egy napot nem tudnék itt tölteni”
– mondja az egyik asszony, aki csak az unokájához jár látogatóba, de szerinte vigyázni kell, balesetek bármikor érhetik az embert.
„Nem lehet kinézni az ablakon, mert félek, hogy mikor dobnak a fejemre valamit. Repült már innen ki számítógép meg ember is a másodikról meg a nyolcadikról. Hát miért is ne? Repült már ismerősöm is a nyolcról, hál’ istennek nem történt baja, de sajnos előfordul, meg az is, hogy egymást kidobják”
– meséli indulatosan.
Inkább a parkoló, mint a bérlakás
Az alig több mint húsz négyzetméteres panelbérlakásokkal – akivel csak beszéltünk – mindenkinek baja van. Leginkább az, hogy kicsi, és hiába könyörögnek évek óta nagyobbért, nem kapnak.
„Két gyereket neveltem itt fel. Az egyik kilencéves volt, a másik négy, amikor ideköltöztünk, már unokám van, férjhez ment. A másik tizenkilenc. Még ennyi esélyem sem volt arra, hogy nagyobbat adjanak, mert ha öt forint tartozásom volt, nem kerültem fel a névjegyzékre a minőségi cserére”
– mondja egy neve elhallgatását kérő nő.
Rácz Zoltánék egy negyven négyzetméteres önkormányzati házban éltek, mielőtt a városvezetés elbontatta. Végül a Csikágóban kötöttek ki.
„Hát, ez itt a konyharész, amit nem tudom, hogy annak lehet-e nevezni. Ez olyan kicsi, hogy amikor hazajövünk a melóból, csak felváltva tudunk vacsorázni, ebédelni. Vacsorázni így vacsorázunk, vagy pedig kint a folyosón”
– mutatja a lakását Rácz Zoltán, aki úgy látja, hogy azok kapnak nagyobb lakást, úgynevezett minőségi cserét, akiknek fehér a bőrük. Szerinte a romák labdába sem rúghatnak. Ő sem reménykedik abban, hogy kaphat ennél tágasabbat. Pedig a fia már nem is a lakásban alszik, mert nem fér el.
„A fiú nagyon sokszor lent alszik a parkolóban a kocsiban. Mi az asszonnyal itt alszunk ketten az ágyban, de ő már nem fér el sehol”
– mondja a férfi.
„Jóvanezígy”
Bár a városnak meg volt a lehetősége, hogy segítsen a helyi szegényeken, valójában mégsem tett semmit. Rácz Béla szerint azért, mert az integráció komplex dolog, sok esetben a települések vezetői nem tudják, hogyan kell egy ilyen programot végigvinni, vagy ha tudják, akkor is inkább mérlegelnek.
„Nem éri meg egy városvezetésnek a cigányságot integrációs programba bevonni, és ezt végigvinni, mert választáskor tuti, hogy veszíteni fog. Te is mérlegre teszed, hogy bukjál x pénzt, vagy inkább hatalmon maradj. Nem hülyék az emberek, mérlegelik, hogy mivel nagyobb a veszteség”
– mesélte tapasztalatait Rácz Béla, az 1 Magyarország Kezdeményezés társalapítója.
A Demokratikus Koalíció politikusa szerint a magyarországi cigányság lélekszámából fakadóan politikailag meghatározó erővé válhatna. Varga Ferenc azt mondja: a kormány célja éppen ezért az, hogy megossza a hazai romákat.
„Nem akarja ez a kormány megtenni, hogy ezek a lehetőségek nyitottak legyenek, mert neki jó lent és jó nyomorban tartani, mert minél butább, minél lentebb van az illető a társadalmi ranglétrán, annál könnyebb megszerezni a szavazatát. Nem is tudod ezeket az embereket hibáztatni, hiszen azt, aki máról holnapra él, aki azon gondolkozik, hogy holnap mit rakjak a gyermekem meg a családom elé az asztalra, azt nem fogja érdekelni, hogy négy év múlva ki lesz kormányon”
– fejtette ki.
A Csikágó kis önkormányzati bérlakásaiban papíron maximum négy ember lakhat. Beszéltünk olyan édesanyával, aki hivatalosan azért nem élhet együtt a férjével, mert a három gyerekük mellé az édesapa már nem fér el a 23 négyzetméteres lakásban.
A Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője is nemrég arra kereste a választ a parlamentben, hogy 2010 óta összesen mennyi pénzt költött a hátrányos helyzetűek felzárkóztatására a kormány.
„Az elmúlt tizenhárom évben a Fidesz és a hozzá köthető romák közösen szanaszét lopták a magyar cigányság felzárkóztatására szánt pénzeket. Csak akkor, kérdezem én, mire volt az elmúlt tizenhárom éves korlátlan hatalom és a zsákszámra öntött uniós pénz? Épp beszélgettünk arról, hogy vajon mennyi pénzt küldhetett az unió a magyar cigányság felzárkóztatására. Ha nem merik megmondani – mert nem merik megmondani –, hogy mennyi, akkor mennyi, hány ezer milliárd forint lehetett?”
A választ még Lakatos Oszkár, az Országos Roma Önkormányzat elnökhelyettese sem tudja. Azt viszont igen, hogy mi látszódik a fejlesztésekből.
„Ebből semmi nem látszik, és azért nem látszik, mert a magyarországi cigányság a pártoknak volt kiszolgáltatva. Az OCÖ-t meg az ORÖ-t arra használták, hogy az unióból, illetve állami pénzekből kamufejlesztéseket hajtsanak végre. Romatelepek felszámolása, ilyen vizsgák, szakképzések, léleksimogatás több száz millióért”
– mondja.
A nyíregyházi önkormányzat a mai napig nem árulta el, miből finanszírozta elfuserált deszegregációs programját. A Magyar Államkincstár válaszából viszont nemrég kiderült: a két programot nem az Európai Unió fizette.
Kizárásos alapon tehát a nyíregyházi önkormányzat a magyar adófizetők pénzét költötte arra, hogy nem zárkóztatta fel a helyi romákat.
