Nemzetközi szerződések, uniós dokumentumok és nem utolsósorban az érintett harmadik országok mondanak ellent annak az ötletnek, hogy a menedékkérelmeket az EU-n kívül bírálják el. A témáról az Európai Parlamentben is tartottak egy heves vitát, ahol a a szélsőjobboldal képviselte azt az álláspontot, hogy legyenek nagy táborok Afrikában, ahol döntenek a kérelmezők sorsáról. Mindeközben felsejlett a muszlim fenyegetés is.
2016 őszén mondta azt Orbán Viktor egy bécsi konferencián, hogy egy nagy menekülttábort kellene nyitni Líbiában a menekültválság kezelésére. Azt is mondta, hogy a líbiai kormánytól kellene kérni egy tengerparti területet, amelyet európai fegyveresekkel vennének körbe. A javaslat kiverte a nemzetközi biztosítékot, tekintettel arra, hogy ez a megoldás a nemzetközi jogot és Líbia állami szuverenitását is sértené, arról nem beszélve, hogy akkoriban nem egy, hanem három kormánya is volt a Moammer Kadhafi uralmának megdöntését követően káoszba süllyedt országnak. Az Európai Bizottság akkor határozott nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy terveznek-e ilyen tábort nyitni.
Az orbáni javaslat mégsem veszett el a történelem süllyesztőjében, olyannyira, hogy hasonló megoldások már európai országokat is foglalkoztatnak, sőt konkrét törvények, szerződések is készültek. Ismerünk hasonló gyakorlatot a világ más tájairól, ezeket az utolsó bekezdésben foglaljuk össze. A téma az európai szélsőjobboldal előszeretettel hangoztatott ötletévé lépett elő, bár ezzel összefüggésben Orbán Viktor nevét már nem idézik, a Fidesz viszont örömmel támogat minden hasonló nyilatkozatot. Legújabban az Európai Parlament is napirendjére tűzte a vitát, amely során csak az vált biztossá, hogy a kezdeményezés biztosan nem menne át az uniós törvényhozáson, de a populista pártok körében nem csökkent a gondolat népszerűsége.
Ehhez kapcsolódóan: Legálisan az EU-ba: új utak nyílnak a bevándorlók előtt
Ruanda, világfájdalom, zsarolás
A mostani parlamenti vita kezdeményezője Jean-Paul Garraud, a francia Le Pen-féle Nemzeti Front képviselője, aki az EP-ben az Identitás és Demokrácia képviselőcsoport tagja. „950 ezer menedékkérőt regisztráltak tavaly, idén még több lesz, mit akarunk?” – tette fel a kérdést Garraud beszéde elején. Élesen bírálta azokat, akik demográfiai okok miatt támogatják a bevándorlást, mert ez azt jelenti, hogy „az embercsempészek kezébe hajtják a kétségbeesetteket”. A képviselő kijelentette, hogy a menedékkérők befogadóközpontjait Ruandában kellene kialakítani, szerinte az európai népek is egyetértenek ezzel, és a jövő évi európai választások előtt több ország is elfogadná a paktumot. Jean-Paul Garraud úgy véli, hogy a jelenlegi helyzettel politikai döntések miatt néz szembe az EU, ezért vissza kell menni a döntésekhez, és felül kell bírálni. Azt is mondta, hogy nem lehet „a világ összes fájdalmát befogadni a társadalmaink kárára”.
A soros svéd elnökség nevében Jessika Roswall miniszter azt mondta, hogy a terület kezelése rendkívül bonyolult, sorolta is, hogy mi tartozik ide: nemzetközi védelem a jogosultaknak, hatékony visszatérítés, küzdelem az embercsempészek ellen, együttműködés a tranzit- és származási országokkal, az okok kezelése, legális migrációs útvonalak biztosítása
Roswall kitért a kezdeményezésre is. Elmondta, hogy a kiszervezésről szóló vita nem új, 2019-ben megvizsgálta az Európai Bizottság, hogy milyen lehetőségek vannak, a harmadik országok azonban nem támogatták. Utóbbit támasztotta alá a brüsszeli testület nevében Janusz Wojciechowski mezőgazdasági biztos. (Emiatt aztán el is hangzottak megjegyzések, mondván, mit keres ott egy agrárszakember.) Mindenesetre a bizottság lengyel tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy a nemzetközi védelem megadása a rászorulóknak nemzetközi kötelezettség, amelyet szerződések írnak elő. Ez azonban csak a határon vagy a tagállam területén beadott kérelmekre vonatkozik, a kiszervezettekre nem, mert ilyet a jog nem ismer, de emiatt ez a megoldás nem egyeztethető össze a nemzetközi kötelezettségekkel. A biztos megemlítette, hogy vannak eszközök a kezükben, amellyel az érintett országok rávehetők, hogy fogadják vissza azon polgáraikat, akiknek nincs joguk az EU területén maradni. Ezek az eszközök diplomáciai, kereskedelmi, vízumpolitikai lehetőségek, amit akár zsarolásnak is hívhatunk, de a biztos így fogalmazott: „Ha nem működik együtt a partnerország, akkor felülvizsgálhatjuk a szerepét a kereskedelempolitikában.”
Azt Wojciechowski elismerte, hogy 2016 óta tavaly adták be a legtöbb menedékkérelmet. A közel egymilliós számot tovább növelte, hogy a háború miatt négymillió ukrán kért ideiglenes menedéket.
„A multikulti megbukott”
A vitában a spanyol szociáldemokrata Lopez Pedro Aguilar újabb fontos érvet említett meg, mégpedig azt, hogy az EU alapdokumentumának számító lisszaboni szerződés közös fellépést ír elő a migráció terén, vagyis a tagállami hatáskör már meghaladott álláspont. Sokan megjegyezték, hogy a megoldás az lenne, ha az EU végre elfogadná a menekültügyi és migrációs paktumot, amellyel kapcsolatban az Európai Parlament már kialakította álláspontját, a tagállamokra várnak. A paktum lényege az erős határvédelem, a menedékkérők elsődleges szűrése a határon, és a hatékony visszaküldési mechanizmus. A holland zöldpárti Tineke Strik figyelmeztetett, hogy jelenleg működő letelepítési mechanizmus nélkül a frontországok vállalják magukra a legnagyobb terhet, nem lehet magukra hagyni őket.
A vita nem nélkülözte az indulatokat, többször volt bekiabálás, ami miatt az elnök félbe is szakította a felszólalót, és figyelmeztette a hangoskodókat, hogy hagyják abba.
Az olasz kormánypárti Vincenzo Sofo is közös fellépésről beszélt, mert szerinte egy ország nem tudja meggyőzni az együttműködésről a harmadik országokat. Ugyanakkor szerinte a baloldal társadalmi bombát akar robbantani az EU-ban a migráció támogatásával, miközben láthatjuk, hogy sok migránst rabszolgaként tartanak, narancsot szednek fillérekért
Az észt konzervatív Jaak Madison (szintén az ID-frakció tagja) felidézte, hogy az emberi jogi szakbizottságban az EU belügyi biztosa azt mondta, azért kell a paktum, hogy legalizálják az Afrikából Európába áramló bevándorlást, mert a demográfiai gondok miatt kellenek a fiatalok. „Még sosem hallottam azt, hogy a demográfiát belül oldanánk meg, azzal, hogy legyen több gyerek. Miért harmadik országból akarjuk feltölteni a társadalmat, miért nem saját gyerekeket nemzünk? Ha a migráció ilyen ütemben zajlik Németországban, 2100-ra a lakosság fele, negyvenmillió nem német lesz” – sorolta.
Nála is keményebben fogalmazott a lengyel kormánypárt részéről Bernhard Zimniok.
Szerinte „ha így folytatjuk a migrációs politikát, rövid időn belül elárasztanak minket a migránsok, de a polgárok nem akarják, hogy Európa az iszlám hatása alá kerüljön, nem akarják, hogy a migránsok nemi erőszakot kövessenek el, a multikulti megbukott”. Ő is azt támogatja, hogy Európán kívül legyenek menekültügyi központok, és ott bírálják el a kérelmeket. „Azonnali bevándorlásstopot kell elrendelni, a kultúránktól idegen milliókat, akik illegálisan tartózkodnak az Európai Unióban, vissza kell toloncolni” – jelentette ki.
Végül idézzünk egy másik migrációellenes politikust, a finn Teuvo Hakkarainent, aki a következőképp összegezte álláspontját: „Minden ország oldja meg a saját problémáit.” (Színes adalék, hogy Hakkarainent hat évvel ezelőtt szexuális inzultus miatt 5440 eurós büntetésre ítélték, mert a parlament büféjében ittasan nyakon ragadta és arcon csókolta Veera Ruoho képviselőnőt, a 2000-es sidney-i olimpiai játékok női nehézsúlyú taekwondoverseny finn indulóját.)
Ehhez kapcsolódóan: Migrációs versenyfutás az idővel – magyar ellendrukkerekkel
Fideszes támogatás
A vitában egyetlen magyar szólalt fel, a Fidesz migrációügyi felelőse, Hidvégi Balázs, akinek mondandójában nem sok újdonság hangzott el. „Az Európai Unió elhibázott és engedékeny migrációs álláspontja helyett Európában olyan politikára van szükség, ami az erős határvédelemre, a visszaélések megakadályozására és a harmadik országok támogatásra épül” – jelentette ki Hidvégi, majd utalt a cikkünk elején felidézett „régi magyar javaslatra, hogy a menedékkérelmeket Európa területén kívül, harmadik országokban kell elbírálni, aminek megvalósításához csak politikai akaratra van szükség”. Viszont a képviselő nem említette Orbán Líbiával kapcsolatos, hét és fél évvel ezelőtti tervét, hanem arra hivatkozott, hogy „Dánia, az Egyesült Királyság és Olaszország – legutóbb pedig Németország – ez irányú kezdeményezései helyes irányba tett lépések”.
Hidvéghi Balázs hozzátette: bár Európának kétségkívül támogatnia kell a harmadik országokat, ez nem lehet feltétel nélküli. „A harmadik országoknak együtt kell működniük Európával: meg kell akadályozniuk az illegális migrációt és vissza kell fogadniuk az Európából kiutasított személyeket.”
Felemás a nemzetközi offshore menekültpolitika
Dánia 2021-ben törvényt fogadott el az offshore menekültügyi eljárásokról. Nemrégiben azonban Koppenhága felfüggesztette a tárgyalásokat Ruandával arról, hogy oda szállítanának migránsokat Európából, ugyanakkor arról is döntöttek, hogy a betelepítési kvótarendszer keretében évente kétszáz menekültet fogadnak Ruandából, elsősorban nőket és gyerekeket. A dán helyzet az EU-ban sajátos, mert csatlakozási szerződésük értelmében Dánia mentesül egyes uniós szabályozások, köztük a menekültügyi normák alól az úgynevezett opt-out miatt. A dán példa kapcsán az Európai Bizottság kijelentette, hogy a menekültek áthelyezése Európán kívülre a jelenlegi uniós szabályok szerint nem lehetséges.
Az EU-ból három éve kilépő Egyesült Királyság 160 millió eurót fizetett előre Ruandának. Tavaly Nagy-Britannia megállapodott arról, hogy több tízezer migránst és menedékkérőt küld Ruandába, bár az első tervezett kitoloncolási járatot az Emberi Jogok Európai Bíróságának utolsó pillanatban hozott végzése megakadályozta, jelenleg is folyik a jogi vita.
Pillanatnyilag egyetlen európai ország sem toloncol ki menedékkérőket Ruandába úgy, ahogy az Egyesült Királyság kormánya javasolja. Az uniós országok valóban finanszíroznak egy olyan, ENSZ által koordinált programot, amely menedékkérőket telepít át Líbiából Ruandába és Nigerbe – a líbiai helyzet miatt, a saját biztonságuk érdekében. Csak Nigerbe eddig háromezer személyt szállítottak el, akik Európába szerettek volna eljutni.
De a menedékkérők kiszervezésének talán legismertebb európai példája az EU és Törökország közötti megállapodás, amelyet 2015 őszén kötöttek meg. Ennek értelmében kétszer hárommilliárd eurót fordít az EU a törökországi menekülttáborok életkörülményeinek javítására. Cserébe a törökök vállalták a migrációs áramlat feltartóztatását, ennek ellenére nem szűnt meg, sőt gyakran éri a vád Törökországot, hogy szándékosan enged migránsokat Európa felé.
Világszerte ismert és gyakran hivatkozott eljárás az Ausztrália által alkalmazott „csendes-óceáni megoldás”, amelynek keretében már 2001-től megtagadták a menedékjogot a hajóval érkező migránsoktól, a térség szigetvilágába telepítik ki az érkezőket. Ezt a gyakorlatot 2008-ban felszámolták, de négy évvel később még szigorúbb keretek között élesztették újra. Végül a sorozatos jogsértések miatt 2021-től fokozatosan bezárták a táborokat, az ausztrál belügyminisztérium hivatalos adatai szerint 2023 március 31-én 41 személyt őriznek egy naurui létesítményben.
