Egyre több orosz katonai egység szegül szembe a parancsokkal, és nem hajlandó harcolni az Ukrajna elleni háborúban, panaszkodva a rossz kiképzésre, az alapvető felszerelések hiányára és a sokak szerint értelmetlen – vagy öngyilkos – utasításokra.
Múlt héten jelent meg a videó a Telegramon és más orosz közösségi oldalakon: több mint kéttucatnyi maszkos és terepszínű gyakorlóruhába öltözött férfi csoportja áll egy havas mezőn, és segítségért könyörög.
„Mi vagyunk a 254. ezred 3. zászlóalja 7. századának 1., 3. és 4. szakaszának katonái. Kérjük, segítsenek nekünk rendezni a helyzetet – mondják a katonák. – A parancsnokunk azt a parancsot adta, hogy ne vonuljunk vissza a helyünkről. De a parancsnok nem biztosított fedezéket és támogatást. Csak géppuskáink voltak, az összes többi fegyverünk megsérült.”
„Most dezertálással vádolnak minket, mivel a századparancsnok azt mondja, hogy nem ő adta a parancsot – mondták. – Összefoglalva: a parancsnokság nem törődik velünk.”
A videó dátum nélküli, és nem derül ki belőle, hol készült, csak azt sugallja, hogy Ukrajnában vagy az orosz erők által az ukrajnai bevonuláshoz használt állomáshelyek közelében.
De a panasz és a katonák döntése, hogy nyilvánosságra hozzák, rávilágított azokra a folyamatos harctéri problémákra, amelyekkel az orosz parancsnokok által az Ukrajna elleni háborúra besorozott több tízezer újonnan mozgósított katona egy része szembesül.
Annak érdekében, hogy megfordítsa a széljárást az elakadt katonai offenzívában, és hogy Ukrajnát megadásra kényszerítse, a Kreml szeptemberben elrendelte háromszázezer ember, főként tartalékosok behívását. Az orosz hatóságok az azt megelőző hónapokban a szakértők által rejtett mozgósításnak nevezett tevékenységet folytattak, amelynek során magas fizetés felajánlásával toboroztak önkénteseket.
Oroszország nemzeti logisztikai és toborzási infrastruktúrája azonban nagyrészt felkészületlen volt a beáramló katonák kezelésére, akiket el kellett szállásolni, fel kellett ruházni, fel kellett szerelni és ki kellett képezni, mielőtt bevetésre küldték volna őket.
A katonák már a kelet-ukrajnai harcmezőkre való megérkezésük előtt panaszkodtak olyan dolgokra, mint a fizetés elmaradása, az elégtelen fejadag vagy a parancsnokok fegyelmezetlensége és szervezetlensége.
Meggyőzés a dezertálásról
A Vlagyimir Putyin elnök által szeptemberben aláírt törvény szigorítja a mozgósítás vagy háborús időszak alatti dezertálásért kiszabható büntetést. A törvénysértők akár tíz év börtönbüntetést is kaphatnak, míg a lelkiismereti okokból tiltakozók három évet kockáztatnak rács mögött. A törvény kriminalizálta az önkéntes megadást is, amely akár 15 évig terjedő büntetéssel sújtható.
Ez azonban nem tántorította el az egyre növekvő számú katonát, akik hajlandók a büntetőjogi felelősségre vonás terhét is vállalni.
Videó: „Rettenetes hideg, befagyott föld és harc.” A Szabad Európa tudósítója, Maryan Kushnir különleges riportja a szoledári frontvonalról. Az anyag elkészülése után az orosz erők azt állították, hogy elfoglalták a várost, de ezt független források nem erősítették meg.
„Úgyszólván csupasz seggel küldték őket a frontvonalra, hogy harcoljanak a tankok ellen géppuskával – mondta Aljona Szavocskina, akinek férje, Viktor egyike volt a videón szereplő katonáknak. – Alapfelszerelés, gránátok – nulla. Nem volt erősítésük. Semmi.”
A Jelenidő című műsornak adott interjúban Szavocskina, aki a nyugati Orjol régióban él, elmondta, hogy férje korábban, júliusban önként jelentkezett szolgálatra, és autóvezetői munkára osztották be. Amikor azonban a gyalogsághoz vezényelték, megszegte a szerződését, és hazatért.
Október 24-én a Kreml mozgósítási parancsa alapján behívták, és eredetileg a belarusz határhoz közeli Szmolenszkbe küldték. Néhány további áthelyezés után december 31-én az egységét az ukrajnai Luhanszki területre, a frontvonalhoz küldték.
Azt mondta, hogy férje egysége rosszul felszerelt és alultáplált. Elmondása szerint a rokonok látják el őket élelmiszerrel.
„De most azzal fenyegetőznek, hogy még ettől is megfosztják őket” – mondta.
A katonák nyilvános felhívásáról a jaroszlavli regionális kormány (ahol az egység hivatalos állomáshelye található) azt mondta, hogy vizsgálja.
A katonák hozzátartozói azt is elmondták, hogy hivatalos panaszt kívánnak tenni a moszkvai katonai ügyészségen
Mi vagyunk mi, ágyútöltelékek?
Nem ismertek adatok arról, hogy hány orosz katona dezertált az invázió tavaly februári kezdete óta. Legalább három dezertőrről tudnak, akik ellen az orosz bíróságok eljárást indítottak.
Az Institute for the Study of War nevű, a háború menetét rendszeres hadijelentésekkel és elemzésekkel nyomon kísérő amerikai agytröszt novemberben közzétett, orosz médiajelentéseken alapuló jelentésében azt állította, hogy több száz katona dezertált, és legalább hét helyen bujkálnak az ukrajnai Donyecki és Luhanszki területen.
„Az orosz erők morálja és pszichológiai állapota a Luhanszki és Donyecki területen rendkívül alacsony – közölte az intézet. – A harctéren elszenvedett jelentős veszteségek, a megfelelő kiképzés nélküli mozgósítás a frontvonalra és a rossz ellátottság dezertálási esetekhez vezetett.”
Viktória, a videón szereplő másik katona felesége elmondta, hogy férjét, Ivánt minimális vagy semmilyen felkészülés nélkül küldték a frontra.
Az asszony elmondta, hogy miután október 23-án megkapta a parancsot, hogy jelentkezzen szolgálatra, gyorsan elkezdték megvenni a személyes felszerelését: ruházatot, elsősegélycsomagot, sapkákat. A toborzóirodában kapta meg a hálózsákot és az egyenruhát.
Iván egységét először Szmolenszkbe küldték, ahol alapkiképzésen és fegyveres kiképzésen vettek részt – mondta Viktória, aki kérte, hogy ne használjuk a vezetéknevét.
Miután egy sor helyszínre vezényelték őket, december 31-én kaptak fegyvert, amikor a Voronyezsi területen, az ukrán határ közelében tartózkodtak, majd a frontra küldték őket – mondta.
„Ukrajnába vitték őket, ott már nem volt kiképzés. Semmi – mondta. – Olyan új fegyvereket kaptak, amelyeket még soha nem tartottak a kezükben. Talán három napig ültek ott, aztán azonnal a frontra küldték őket.”
Iván elmondta, hogy a parancsnokok utasították őket, hogy indítsanak támadást, de az ukrán tüzérség tüzet zúdított rájuk, és hét kilométert futottak.
„Nincs semmink, amivel védekezhetnénk, nincs felszerelésünk, semmi, csak a fegyver a kezünkben” – idézte a férfi szavait.
Ezután, mondta Viktória, az egység elkezdte megtagadni a parancsot, hogy visszatérjen a frontvonalra.
„Ezért dezertálással akarják megvádolni őket. Ők pedig azt mondják: Nincs mivel harcolnunk. Miért menjünk harckocsik ellen géppuskával?” – mondta.
„Elég sokan vannak, és úgy tűnik, hogy összetartanak” mint egy egység – mondta. „De most megpróbálják szétválasztani őket, hogy ne tudjanak ellenállni.”
Miután kivezették őket, az egység közölte a parancsnokaival: „Nem megyünk tovább. Semmi értelme, hogy ilyen fegyverekkel harcoljunk a tankok ellen. Mi vagyunk mi, ágyútöltelékek?”
A parancsnok ezután szidalmazta és megfenyegette őket – mondta el a férje. „Vegyétek le a golyóálló mellényeket, adjátok át a fegyvereiteket, menjetek vissza Oroszországba. Ha odaértek, jól van, ha nem értek oda, akkor eltűntetek a harctéren.”
