Az ukrán katonai hírszerzés március 24-én jelentette, hogy az országban tartózkodó orosz megszálló csapatok olyan könyveket és egyéb anyagokat koboznak el, amelyeket az orosz kormány szélsőségesnek minősít – ezek elsősorban az ukrajnai Majdan-forradalomról, az Oroszország által támogatott szeparatisták elleni háborúról, valamint a függetlenségi küzdelemről szólnak.
„A megszállóknak egy egész listájuk van olyan nevekről, amelyeket nem lehet említeni a könyvek címében” – írta a szolgálat, felsorolva olyan személyiségeket, mint Ivan Mazepa XVII. századi kozák vezér, Szimon Petljura, a két világháború közötti ukrán függetlenségi vezető, valamint az ellentmondásosan megítélt Sztepan Bandera és harcostársa, Roman Suhevics szélsőjobboldali ukrán nacionalista vezető, náci kollaboráns és mások. (Suhevics a két háború között terrortámadásokat szervezett lengyel hivatalnokok ellen, a II. világháborúban a német Schutzmannschaft 201 rendőrhadtest tisztje volt, amely több tízezer lengyelt, belaruszt és zsidót ölt meg.)
Az ukrajnai orosz invázió talán minden eddigi háborúval szemben a történelmet állította a frontvonalba – Vlagyimir Putyin orosz elnök személyesen tartott előadást a nemzetnek arról, hogy Ukrajna állítólag hogyan jött létre, és szerinte miért nincs joga a létezéshez. Az elmúlt években Oroszország hevesen ellenállt azoknak a törekvéseknek, amelyek a szovjet korszak elnyomó lépéseire igyekeztek fényt deríteni, és megnevezni azokat a biztonsági ügynököket, akik több millió szovjet állampolgárt öltek meg Joszif Sztálin diktátor és más vezetők idején.
Ugyanakkor Ukrajna – amióta a 2013–14-es Majdan-tüntetések elűzték az Oroszország által támogatott Viktor Janukovics elnököt az országból – felnyitotta a szovjet archívumokat, és részletes információk sokaságát hozta nyilvánosságra a múltról.
„Az a tény, hogy Putyin az invázió előtti beszédében dekommunizációt emlegetett, megerősíti, hogy Oroszország nagyon fél, és igyekszik elkerülni, hogy Ukrajnához hasonlóan átértékelje a szovjet múltat – mondta Andrij Kohut, az ukrán SZBU biztonsági ügynökség történelmi archívumának igazgatója. – Amíg az emberek nem értik meg, hogy mi volt a szovjethatalom az egész volt Szovjetunióban, addig folyamatosan támadással fenyegetnek minket azok, akik a történelmi mítoszokat akarják felhasználni a birodalom felélesztésére.”
A könyvek elkobzásáról szóló katonai-hírszerzési jelentésben konkrétan említett egyik kötet a 2019-ben kiadott Vaszil Sztusz esete. Ez egy másként gondolkodó ukrán költőről szól, akit a szovjet kormányzat alatt üldöztek. Az ügyével kapcsolatos akták titkosítását nemrég oldották fel. Sztusz 1985-ben halt meg egy szovjet fogolytáborban.
Történelem, politika, bírósági per
A könyv azért került a címlapokra Ukrajnában, mert Viktor Medvedcsuk Kreml-barát politikus beperelte a szerzőt, Vakhtang Kipian történészt. (Medvedcsuk Pártja, az Ellenzéki Platform az Életért 44 képviselővel rendelkezett az ukrán parlamentben. Míg az oligarcha-pártvezért hazaárulással vádolták meg a hatóságok, Zelenszkij elnök tíz másik ellenzéki csoportosulással együtt törvényen kívül helyezte a formációt. Medvedcsuk lányának Putyin orosz elnök a keresztapja, és korábban a tervezett orosz bábkormány potenciális vezetőjeként emlegették.)
A Vaszil Sztusz esete című könyv szerint Medvedcsuk Sztusz ügyvédje volt, de valójában aláásta a költő védelmét és elősegítette az elítélését. Medvedcsuk kezdetben nyerésre állt a perben, de az ítéletet egy fellebbezés nyomán hatályon kívül helyezték.
Az orosz inváziót követően az ukrán hatóságok szerint Medvedcsuk elmenekült az országból.
Történészek mundérban
Míg a Kreml-barátnak tartott politikus elmenekült a házi őrizet elől, Kipian február 24-én jelentkezett a 112. területvédelmi dandárba, és segített Kijev védelmében. A háború első napjaiban szabadidejének nagy részét azzal töltötte, hogy az ukrán diaszpóra és a szamizdatkiadványok személyes archívumát – gyűjteménye nagyobb volt, mint az ukrán állami könyvtáraké – biztonságba helyezte.
Kipian messze nem az egyetlen ukrán történész, aki félretette kutatásait, hogy fegyvert fogjon. Ivan Patriliak, a Kijevi Nemzeti Egyetem történész dékánja, Makszim Osztapenko, a horticjai nemzeti történelmi emlékmű főigazgatója, Vjacseszlav Zajcev, a horticjai természetvédelmi terület régésze és Volodimir Bircsak, az SZBU archívumának korábbi igazgatóhelyettese, a szovjet titkosszolgálatok történetének szakértője mind csatlakozott az ország védelmi erőihez.
Volodimir Vjatrovics parlamenti képviselő, az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézetének volt igazgatója, aki az ország dekommunizációról és a szovjet levéltárak megnyitásáról szóló törvények egyik fő szerzője volt, a törvényhozás és a területvédelmi egység között osztja meg idejét.
Bircsak, aki a 105. területvédelmi dandárban szolgál szülőhelyén, Ternopilban, egy Telegram-csatornát működtet, amelyen a feloldott levéltárak érdekes leleteit szokták bemutatni. Jelenleg a frontról érkező híreket és a háborúban elszenvedett orosz katonai veszteségekről szóló adatokat közöl.
„Olyan dolgokért harcolunk, amelyek nagyon feldühítik Putyint – mondta Bircsak a Szabad Európa ukrán szolgálatának. – Amiben részt vettem, azok reformok voltak, beleértve a dekommunizációt, a nyílt levéltárak, a vérszomjas kommunista vezetők neveit elvető helynevek (…) a második világháború igaz története.”
Oroszországnak az ukrán történelem elleni támadása többről szól, mint Putyin cikkei és beszédei. Miközben a kormány narratívája tele van olyan utalásokkal, hogy Ukrajna „dicsőíti a náci kollaboránsokat és szimpatizánsokat”, Moszkva olyan személyek ellen lépett fel, akiknek semmi közük a szélsőjobboldalhoz vagy a második világháború időszakához.
Március 30-án az orosz Nyomozó Bizottság vezetője, Alekszandr Basztrkin vizsgálatot indított az ukrán iskolai tankönyvek ügyében, hogy kiderítsék, hogy „Oroszország és az orosz nyelv iránti gyűlöletre nevelik-e a gyerekeket” vagy „elferdítik-e a történelmet”. Sürgette a nyomozókat, hogy indítsanak büntetőeljárást.
A dél-ukrajnai Antonovka városában, Herszon régióban az orosz megszálló erők lerombolták Vjacseszlav Csornovil emlékművét. Ő a szovjet időkből ismert másként gondolkodó volt, aki kiemelkedő szerepet játszott Ukrajnának a Szovjetuniótól való függetlenedésében.
Az oroszországi Kazanyban – ahová az első világháború idején a cári kormány száműzte – nemrégiben lebontották Mihajlo Hrusevszkij ukrán történész és törvényhozó emlékművét.
Az orosz médiafigyelő ügynökség, a Roszkomnadzor szélsőségesnek minősítve betiltotta a szovjetellenes ukrán Rih mozgalom történetét, és azzal fenyegetőzött, hogy blokkolja az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia honlapját, mert nem volt hajlandó eltávolítani az elektronikus változatát.
Ukrán tisztviselők szerint a háború kezdete óta orosz támadások érték az állami levéltár épületeit Harkivban, Mikolaivban és Liszicsanszkban.
Az SZBU csernyihivi archívuma leégett, miután támadás érte, és az ukrajnai elnyomásokról szóló KGB-dokumentumok mintegy tizenkétezer mappája veszett oda – mondta a múlt hónapban Anatolij Hromov, Ukrajna főlevéltárosa a Time magazinnak.
„Ennek a háborúnak a célja az ukránok és az ukrán identitás elpusztítása” – írta Hromov Facebookon március 3-án.
„Tagadhatatlan, hogy Oroszország nemcsak az életünket, hanem a történelmi emlékezetünket is megpróbálja elvenni.”
A háború előtt Vladlen Marajev történész egy népszerű ukrán YouTube-csatornát vezetett Történelem mítoszok nélkül néven több mint háromszázezer feliratkozóval. A csatorna a háború kitörése után több hétre elsötétült, mert szinte a teljes stáb elment harcolni.
Március vége óta azonban Marajev egyszemélyes videókat készít, amelyek célja a háborúval és az ukrán történelemmel kapcsolatos orosz állítások cáfolása.
Hozzá hasonlóan Vlagyiszlav Jacsenko harkivi történész egy Történelmi webinárium nevű YouTube-csatornát üzemeltet, amelyen ukrán, lengyel, fehérorosz és litván történészek beszámolóit teszik közzé.
Arra a kérdésre, hogy a háború ellenére miért dolgozik tovább a csatornán, Jacsenko azt mondta: „Az élet megy tovább, és az identitást, beleértve a történelmet is meg kell őrizni.”
Március 7-én Jevhen Sztaszinevics kijevi irodalomkritikus Facebook-bejegyzésben írt a 79 éves Natalja Jakovenkóról, a Kijev-Mohila Akadémia történelem tanszékének vezetőjéről, az Ukrajna története című korszakalkotó, vázlatos könyv szerzőjéről. Jakovenko a háború kezdete óta lázasan fordítja Livius Róma története című művét.
„Más projektek miatt a levéltában kell dolgozni – idézte őt Sztaszinevics. – De az egészségem nem bírja.”
„Ilyenkor – jegyezte meg Sztaszinevics – ez a fenomenális történész aprólékosan fordítja Liviust. És ez így van rendjén.”
„Pontosan ezért küzdünk” – írta.
