A Tisza kacskaringós kanyarulatában még navigációval is könnyű eltévedni. Errefelé a templomtorony az iránymutató. Bár az utóbbi harminc évben nem hittek itt semmiben az emberek. Istenben biztos nem, legfeljebb magukban. És a templom tornya is csak arra volt jó, hogy tájékozódjanak a határban. Csépán azt a plébános keresem, aki két éve került ide és visszaadta az emberek hitét.
Amíg valaki éhes vagy fázik, addig nem beszélhetünk vele örök életről, hogy majd mi lesz halál után, hát kit érdekel? Engem se érdekelne.”
- Antal András diakónus mondja ezt miután félóra keresés után rátalálok egy házban, amit a polgármester adott neki kölcsön. A ház puritánul van berendezve. Odabent méteres feszület. Kávét főz, mézet rak bele. Azt sem engedi, hogy magázzam. Vasárnap van. Nyár elején még ilyenkor a csépai templomban tartott liturgiát. Aztán a váci egyházmegye püspök felhívta és közölte vele: nincs szükség a munkájára.
“Én vagyok az első munkanélküli szerpap. Bementem a munkanélküli hivatalba is, ahol kiakadtak azon, hogy egy diakónus állást keres. Azt mondták ilyet még nem láttak és, hogy ne számítsak semmi jóra. Azóta munkanélküli segélyből élek” - mondta a férfi, aki azóta sem kapott magyarázatot arra, miért mentették fel a szolgálata alól.
Antal András két éve került az egyházkerület legtávolabbi pontjára. Csépa, Tiszasas, Szelevény és Tiszaug lelkiszolgálatával bízták meg. Nem volt könnyű dolga. Akkoriban 5-10 ember járt a templomba, de a közvetlensége miatt hamar rájöttek az emberek: közülük való ő is.
„Nem voltak temetések, csak polgári temetés. Esküvő egyáltalán nem volt. Templomot építettem a romákkal, a szegényekkel, a közmunkásokkal. Tonnaszámra osztottuk az élelmiszert, a tűzifát és elkezdtünk együtt élni az emberekkel. Több százezer forintot fizettem ki a vízszámlákra, villanyokat köttettem vissza" – magyarázza a diakónus, aki szerint a szerpapi szolgálatán kívül neki ez a dolga.
Ki a diakónus?
Rontotta az egyház bizniszét
A diakónus két évig szolgált a Tiszazugban, ahol a rábízott négy településen élő hívektől nem kért semmilyen szolgáltatásért pénzt. Pedig temetett, keresztelt, házat szentelt. Antal András szerint ő csak a Szentatya iránymutatásait követte. Mint mondja: részt kell venni az emberek életében. Nála nem volt perselyezés, eltörölte az egyházadót is, ráadásul úgy adományozott a tiszazugi szegényeknek, hogy amit neki adott, azt előbb összekoldulta külföldön.
A munkanélküli diakónus úgy gondolja, hogy az egyház folyamatosan, százezresével veszíti el a híveit Nyugaton és Magyarországon is sokan ábrándulnak ki belőle. Szerinte azért, mert hiteltelenek, ez pedig a pénz miatt van.
„A magyar egyháznak van egy struktúrája, van egy vezetése, egy kialakult folyamata, inkább vagyunk hivatalnokok, mint lelkipásztorok, ez látszik. A kormánytól dől a pénz és inkább egy pénzzel működtetett rendszert tartunk fent, nem pedig egy lelki közösséget.”
A tiszazugi Don Matteot a koronavírus sem állította meg
A koronavírus első hulláma alatti kijárási korlátozáskor sem hagyta cserben a szerpap a híveit. A templomokat is bezárták. De így is megoldotta a liturgiákat.
„Beraktam a terepjárómba – amit ajándékba kaptam egy német pap barátomtól – egy egy méter magas Krisztus-szobrot. Kimentem az emberek közé. A hangszórót kihangosítottam, szépen feldíszítettem az autót, és minden, ami a templomban zajlott az gyakorlatilag az ég alatt történt most. A kocsiban volt élelmiszer is, ez sem titok, és aki kért, annak adtam„ - mesélte.
Máskor biciklire szerelte a hangszórókat és hat óra alatt körbetekerte a négy rábízott falut. Ahol pálinkával kínálták ott pálinkázott, ahol sörrel, ott sörözött, ahol meg grillezett sündisznóval, ott sündisznózott is. Bár a sünhúst – állítja – többször nem próbálná ki.
Ételosztás miatt házkutatás
Két évvel ezelőtt feljelentették a szerpapot, aki tartós élelmiszereket és több tonna húst is adományozott a környéken élő rászorulóknak. A rendőrség még házkutatást is tartott a csépai plébánián, miközben Antal András éppen Erdélyben volt. Az ügyet végül lezárták és azóta Nébih engedélyével oszt ennivalót az ügyön azóta már csak mosolygó Antal András.
A botrányoktól sem mentes diakónus most éppen szabadúszó. Ha hívják temetni megy, vagy éppen keresztelni. Miután kirúgta a váci egyház püspöke és bezárt a plébánia, szedte a sátorfáját és épp indult volna máshova szolgálni, de Csépa polgármestere azt kérte tőle, ha tud maradjon. Kapott ingyen egy házat is. Azóta fellélegeztek a falubeliek is, mert bár misét már nem celebrálhat szerpap, de ennél sokkal fontosabbnak tartják, hogy a közösség, amit épített megmaradjon, vele együtt.
