Az Ukrajnában zajló háború kapcsán egyre többször kerül elő különböző nyugati rakétarendszerek neve, mint az ATACMS, a Storm Shadow, a HIMARS, a GLSDB vagy a Taurus. Ebben a cikkben leegyszerűsítve végigvesszük, mik is ezek a kódnevek, hogyan érdemes elképzelni a fegyvereket, és mennyiben állnak egyáltalán rendelkezésre.
Ukrajna sokáig hiába kért az USA-tól nagy hatótávolságú ATACMS rakétákat. Amikor októberre végül kaptak néhányat, az első bevetésen nagyobb veszteséget okoztak az orosz légierőnek egy nap alatt, mint a második világháború óta bármi.
Még az ukránok sem számoltak ilyen hatékonysággal: az új rakétákkal néhány óra alatt többet semmisítettek meg például a legmodernebb orosz Ka–52 Alligator helikopterből, mint amennyit Oroszország eddig egy év alatt gyártani tudott.
A rakétatámadás után égő bergyanszki reptér csalódott oroszok kommentárja mellett 2023. október 17-én
Ettől még az ATACMS és a többi high tech nyugati rakéta sem számít mindent vivő csodafegyvernek, de érdemben lerövidíthetik a szomszédunkban zajló háborút, ha az ukránok nem csak mutatóba kapnak belőlük.
Melyik nyugati fegyverrendszer mire lehet jó?
Kissé távolabbról indítva a modern hadviselés alapvető jellemzője a mindent elsöprő tűzerő, ami azt is magával hozza, hogy nem szabad ott lenni, ahova az ellenség lőhet: folyton el kell bújni, olyan távolról lőni rájuk, hogy ne tudjanak visszalőni.
Itt jönnek a képbe az irányítási és logisztikai központok. Ezek akkor hatékonyabbak, ha minél nagyobbak, és közelebb vannak a fronthoz. Egy helyi parancsnokság, lőszerraktár vagy fontos vasúti híd nem tud elszaladni.
Ezért az ukránoknak és az oroszoknak is olyan távolra kell tervezni ezeket a fronttól, ahol az ellenséges tüzérség nem fogja darabokra szedni. A nagy hatótávolságú tüzérség elsősorban ebben tud segíteni; az eredményeit láthatta az egész világ.
Ágyútól és lőszertől is függően, de leegyszerűsítve a mindkét fél által legtöbbet használt, 155 mm-es, hagyományos ágyúk hozzávetőleg 24 kilométerre tudnak ellőni egy nagyjából nyolcszáz dollárba kerülő, tíz kilogramm robbanószert célba juttató töltetet.
Ukrajnába tavaly júniustól kezdtek el megérkezni az amerikai HIMARS rakétavetők. Ezek már hetven-nyolcvan kilométerre is ellőtték a sztenderdebb M31-es, GPS vezérelte precíziós rakétájukat. Utóbbiak darabonként 168 ezer dollárba kerülhettek, a 91 kilogrammos robbanófej 23 kilogrammnyi robbanóanyagot szállít.
A HIMARS-ok első látványos eredménye például Herszon városának felszabadítása volt. Itt az ukrán tüzérség olyan pontosan és távol tudta bombázni az orosz utánpótlást, hogy az orosz hadsereg végül kimenekült az elfoglalt városból.
Az orosz haderőnek végül úgy kellett alkalmazkodnia az új körülményhez, hogy a front többi részén több helyen is hátrébb vonta vagy kisebb egységekbe osztotta szét korábbi fő központjait. Azért nem mindenhol, mivel az ukránoknak nagyjából csak két tucat HIMARS rakétaindító járművet szállíthattak le nyugati szövetségeseik, ismeretlen mennyiségű lőszerrel.
Az ukránok nagy reményeket fűztek tavaly nyáron a HIMARS-rendszerekhez, nem is hiába
„Jelenleg nem tudjuk elérni a nyolcvan kilométernél távolabb lévő orosz katonai létesítményeket – mondta Olekszandr Muszijenko ukrán katonai elemző idén február elején. – Ha gyakorlatilag egészen az orosz határig vagy a megszállt Krím félszigetig képesek leszünk elérni őket, az természetesen csökkenti az orosz erők támadási potenciálját.”
Ezután érkeztek meg idén tavasszal a brit Storm Shadow rakéták (hivatalosan robotrepülők), illetve francia verzióik SCALP néven. Ezek hatótávolsága nagyjából 250 kilométer, egyből durván háromszorosára növelve az ukrán lőtávot.
A Storm Shadow/SCALP emellett fejlett lopakodási és zavarás elleni megoldásokkal rendelkezik, és pár méteres pontossággal tud rárepülni a célra. Majdnem féltonnás, többfázisú robbanófeje kifejezetten megerősített célpontok ellen hatékony, több méter vastag betonon is át tud hatolni.
Az ukrán hadsereg Storm Shadow/SCALP rakétákkal tette használhatatlanná november 4-én a kercsi hajógyárban az egyik legmodernebb, épülő orosz hadihajót, a Karakurt osztályú Aszkoldot
A 250 kilométeres hatótávot persze még a földről indított rakétáknál sem közvetlenül a frontvonaltól érdemes méricskélni, de ennél a fegyvernél különösen nem, hiszen csak legfejlettebb vadászrepülőikről tudják elindítani.
A repülőről indítás egyrészt azt jelenti, hogy egy Storm Shadow kilövése több tíz kilométerrel a front mögött történik Ukrajnában, különben az ellenséges légvédelem kilőheti magát a repülőt.
Külön nehezítés, hogy az Ukrajnának ígért, negyvenéves, leselejtezés előtt álló F–16AM vadászbombázók valószínűleg túl idősek lesznek ahhoz, hogy egyáltalán el tudják indítani ezeket.
A témához kapcsolódik: Orbán Viktor ellenségének jelölte ki Zelenszkijt, a kormánypropaganda Putyin dezinformációs fegyverét próbálja erősíteni a magyarok ellen
A Storm Shadow/SCALP hátránya még az ára; 2,5 millió dollárba kerül, nehéz legyártani, és viszonylag alacsonyak a készletek is az Egyesült Királyságban és Franciaországban.
Nem tudni, hogy pontosan hányat kapott ezekből Ukrajna. Hozzávetőleg ötven darabot ígérhetett Franciaország kevesebb mint négyszáz darabos készletéből. Az Egyesült Királyságnak összesen hétszáz-ezer közötti darabja lehet.
Idén október közepére jutott hozzá Ukrajna egy másik, nagyobb hatótávolságú rakétatípushoz, a korábban az USA-tól hiába kért ATACMS-hez (Army Tactical Missile System).
Pontosabban e rakétatípus legrégebbi, több mint harmincéves verziójából kaptak néhányat: az USA-ban leselejtezés vagy átalakítás előtt álló ATACMS M39 rakétatípusból.
Ez egy 165 kilométerre kilőhető, féltonnás ballisztikus rakéta, amely a cél felett 950 baseball-labda méretű repeszgránátot szór ki, mintegy 150 méteres sugárban letarolva mindent.
Így emberek, légvédelem vagy könnyen páncélozott járművek ellen használható csak, hidak vagy bunkerek ellen nem.
Egy ATACMS M39 által szitává lyuggatott orosz Kamaz teherautó idén ősszel
A hangsebesség háromszorosával képes repülni, tehát nagyjából öt perc alatt megtehet 165 kilométert, és képes bonyolultabb előre programozott manőverezésre is, így nagyon nehéz lelőni.
Komoly előnye még, hogy HIMARS-ból is el lehet indítani a földről. Ezzel nem csak gyorsabban lehet akcióba lépni, de az orosz sereg sem tudhatja, hogy épp milyen hatótávolságú rakéta lehet egy-egy HIMARS egységnél.
Nagyjából két tucat ATACMS M39-es
(más néven: Block I) rakétát kaphatott eddig Ukrajna, aminek döntő részét valószínűleg már el is használta. Nagyjából egymillió dollárba kerül egy ilyen eszköz darabja.
Az ATACMS rakétáinak újabb verziói mind háromszáz kilométeres hatótávolságúak. Az Egyesült Államoknak nagyjából 1500 hasonló ATACMS rakétája lehet még, amelyeknek egynegyede lehet bármilyen régebbi, kazettás jellegű megoldás.
Idén év végétől az amerikai hadsereg elkezdi lényegében teljesen kivezetni az ATACMS rakétákat egy olcsóbb, új generációs rakéta miatt. Ez esélyt, azaz felszabaduló készleteket jelenthet az ukrán honvédelemnek.
Az ukránoknak adott néhány tucat, harmincéves ATACMS rakéta mellé jó tudni, hogy a hasonló méretű, de jóval nagyobb hatótávolságú Kalibr rakétákból Oroszország havonta gyárthat le néhány tucatot a szankciók nehézsége mellett is.
Mások?
A tervek szerint emellett még idén elkezdenek érkezni az ukránokhoz a várakozások szerint könnyen előállítható, úgynevezett GLSDB-k is. Ennél a Boeing egyik olcsóbb, GPS-irányítású precíziós siklóbombáját (GBU–39) kombinálnák akár többféle meglévő, régebbi rakétatípussal.
A rakéta hajtóműve ugyanis csak a gyorsuláshoz kellene, utána leválna, a bomba pedig elsiklana akár 150 kilométerre földi indítás mellett is.
Nem tudni, hogy ebből mennyit kaphatna Ukrajna, viszont az ára elvileg lemehet akár negyvenezer dollárra, ha már teljesen leírt rakétákat tudnak felhasználni hozzá.
Egyelőre nem eldöntött viszont, hogy az ukránok kaphatnak-e valaha egy másik eszközből: Németország Taurus rakétáiból.
A Storm Shadow-hoz hasonló, de sok elemében szofisztikáltabb, ötszáz kilométeres hatótávolságú német rakétát elvileg célzottan a legmodernebb orosz légvédelem ellen fejlesztették ki. Ráadásul speciális robbanószerkezete különösen alkalmas lehetne például távoli hidak ellen, miközben egységára kevesebb mint a fele a Storm Shadow-énak.
A sokszor a rakétacsapásokhoz hasonló célokra bevetett drónokról ebben a cikkben nem volt szó. Ezekről korábban írtunk részletesebben, alább olvashatja.
