Az Európai Bizottság javaslata alapján a tagállamok jóváhagyták az első rovart, amely emberi táplálékként is forgalomba hozható. Ez a szárított sárga lisztbogár, amely eddig halaknak vagy teknősöknek a tápláléka volt, mostantól azonban élelmiszerboltokban is találkozhatunk vele. Az európai ember egyelőre idegenkedik ettől a lehetőségtől, holott környezetvédelmi és közgazdasági szempontok is alátámasztják a rovarélelmiszerek létjogosultságát.
Az uniós tagállamok még soha nem hoztak hasonló döntést, ez sem volt egyhangú, mert például Magyarország ellenezte, de erről később. Ezt az új élelmiszert egészben, szárított rovarként snackek formájában vagy élelmiszer-összetevőként, számos élelmiszertermékben kívánják felhasználni. De azoknak is igazuk van, akik erre azt mondják, hogy már találkozott rovarral az élelmiszerpiacon. Finnországban már 2017 óta árulnak rovarkenyeret, amely sokkal táplálóbb, mint a hagyományos, sőt e sorok írója is evett öt évvel ezelőtt sült szöcskét egy brüsszeli fesztiválon.
Rovarok a jogi útvesztőben
A látszólagos ellentmondás oka az ellentmondásos jogi szabályozásban keresendő. Nem volt ugyanis egyértelmű a tagállamok számára, hogy az egész rovarok úgynevezett új élelmiszernek számítanak-e, vagyis az erre vonatkozó törvény hatálya alá tartoznak-e. Az Európai Bizottság tavalyi ítélete erre a kérdésre nemleges választ adott, időközben azonban elkészült egy új jogszabály, amely kifejezetten arról szól, hogy az egész rovaroknak is kell uniós forgalombahozatali engedély. Ennek értelmében lehetséges az is, hogy a már forgalmazott termékeket továbbra is árusítják, miközben már folyik uniós tudományos értékelésük.
A technológia fejlődésével jelentősen lerövidül egy-egy új termék előállítási szakasza, ehhez alkalmazkodik az európai eljárásrend is. Jelenleg a korábbihoz képest feleannyi idő alatt juthat el egy innovatív élelmiszer az EU-s piacra. Olyan termékekről van szó, mint a rovarok, algák, új növényi fehérjék, vagy a harmadik országokból származó hagyományos élelmiszerek. Alapelv, hogy az új élelmiszereknek biztonságosaknak kell lenniük a fogyasztók számára, és megfelelően fel kell őket címkézni, hogy ne lehessenek megtévesztők.
Allergiások vigyázzanak
Az természetesen mindenki egyéni döntése, hogy akar-e rovart enni. A rovarok alternatív fehérjeforrásként való használata nem új keletű, és a világ számos részén rendszeresen fogyasztják a rovarokat. Az engedélyezési folyamat során az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság arra a következtetésre jutott ugyanakkor, hogy a sárga lisztféreg fogyasztása allergiás reakciókhoz vezethet. Különösen azok körében, akik a rákfélékre vagy a poratkákra allergiások. Ezen túl a takarmányból származó allergének (pl. glutén) is az elfogyasztott rovarokba kerülhetnek.
A sárga lisztbogárnak hamarosan követői lehetnek. Jelenleg 11 olyan kérelem van az illetékes európai hatóságnál, amelyben rovart szeretnének élelmiszernek nyilváníttatni. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete (FAO) szerint a rovarok, mint élelmiszerek különösen fontos témaként jelennek meg a 21. században. Az állati fehérje növekvő költségei, a környezeti nyomás, a népesség növekedése és a középosztály körében növekvő igény a fehérje iránt mind oda vezet, hogy alternatív forrásokat is be kell vonni az élelmiszer-ellátásba, a hagyományos állati eredetű ételek mellé. A FAO azt is jelezte, hogy a rovarok rendkívül tápláló és egészséges táplálékforrásnak számítanak, magas zsír-, fehérje-, vitamin-, rost- és ásványianyag-tartalommal. Ezért ezek alternatív fehérjeforrások, amelyek megkönnyítik az egészséges és fenntartható étrend felé történő elmozdulást – vélik a szakemberek.
Az élelmezési célú rovarok nevelésének környezeti előnyei a rovarok magas takarmány-átalakítási hatékonyságán, kevesebb üvegházhatásúgáz-kibocsátáson, kevesebb víz- és szántóföld-felhasználáson, valamint a rovaralapú biokonverzió (a szerves anyagok átalakulása) piacképes megoldásán alapulnak – az élelmiszer-pazarlás csökkentése érdekében.
Magyar különvélemény
Magyarország számára azonban nem volt meggyőző a FAO véleménye. Ez azért furcsa, mert amikor a szintén az ENSZ-hez tartozó WHO a kínai Sinopharm-oltást felvette vészhelyzeti alkalmazhatósági listájára, a magyar kormány ezt mindent eldöntő körülménynek nevezte, mert a világ legjobb tudósai ott dolgoznak. A sárga lisztbogárra vonatkozó uniós döntést azonban Magyarország ellenezte. A Magyar Nemzethez a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) juttatta el a kormány álláspontját, amely szerint „nincs olyan mértékű fehérjehiány Európában, amely indokolná a rovarfehérjék étkezési célú felhasználását. Ráadásul a kontinensen hagyománya sincs ezen fehérjeforrások fogyasztásának.”
Pedig vannak már magyarországi kutatások is. Balogh Péter, a Debreceni Egyetem kutatója Egy alternatív fehérjeforrás értékelése: a rovarfogyasztás kihívásai és lehetőségei című tanulmányában azt írja, hogy az alapértelmezett táplálékrovarnak tekinthető tücsökfélék 2,1 kilogramm takarmányt használnak fel 1 kilogrammnyi élőhús előállításához, a baromfiak esetében ugyanehhez 4, a sertéseknél 6, a szarvasmarháknál 18 kilogrammnyi takarmány kell. A tanulmányban egy felmérés eredményeit is publikálta a szerző. Az erre vonatkozó kérdőívet kitöltők szerint a legfőbb akadályok, amiért a rovarfogyasztás nem terjedt el a nyugati országokban, a következők: kulturális különbségek, a rovarokat kár- és kórokozással azonosítjuk, európai szemlélettel ez egy primitív étkezési forma. Ezek a megállapítások alátámasztják a szakirodalmak által meghatározott legnagyobb gátat az innováció széles körű bevezetésében: a nyugati ízlésvilágot. Ennek ellenére a válaszadók kétharmada kipróbálna egy rovarközpontú ételt. És ön?
