A sakk világának legismertebb rivalizálása Veszelin Topalov bolgár és Vlagyimir Kramnyik orosz sakkozó ellentéte. A két nagymester 2006-os „toiletgate” néven elhíresült világbajnoki összecsapásuk óta nem hajlandó kezet fogni. A történetről most könyvet írt a Topalovot elkísérő bolgár riporter.
A repülő épp a leszálláshoz készülődött Elisztában, az oroszországi Kalmük Köztársaság fővárosában. Zsivko Gincsev bolgár újságíró kinézett az ablakon és azon merengett: miért hívják itt a sivatagot sztyeppének, és hogy milyen keveset tud erről a helyről. Ekkor még nem tudta, hogy öt nappal később egy egész könyvre való kalandot él át.
2006-ot írtunk. Gincsev a világbajnok Veszelin Topalov bolgár sakkozó csapatában utazott, ő felelt a média-kapcsolatokért.
„Veszko azért utazott Elisztába, hogy megvédje a címét, orosz kihívójával Vlagyimir Kramnyikkal szemben” – emlékszik vissza a riporter.
A Gincsevvel való találkozó apropója a Vezércsel című, Netflix-sorozat, amely azoknak a körében is népszerű lett, aki számára ismeretlen a sakk. (Anya Taylor-Joy, a sorozat sztárja vidám beszélgetést folytatott Polgár Judit nagymesterrel, amit posztoltak a Twitterre.)
Zsivko Gincsevvel annál a reklámügynökségnél találkoztunk, ahol most dolgozik. Az asztalon egy sakktábla és könyve, a Toalettháború – Topalov és Kramnyik csatájának krónikája.
„Még a meccs előtt felmerült, hogy esetleg egy semleges helyszínen rendezzék-e meg a tornát. Az oroszok végül a FIDE, a Nemzetközi Sakkszövetségen belül befolyásuknak köszönhetően elérték, hogy náluk tartsák meg az eseményt. Topalov pedig készen állt, hogy bárhová elutazzon, hogy megvédje a címét” – emlékezik vissza Gincsev.
Furcsa események a tornán
A FIDE elnöke akkoriban Kirszan Iljumzsinov, a Kalmük Köztársaság elnöke volt. Az érkezés utáni napokban a bolgár csapat többször is tárgyalt a sakkszövetséggel, mert gyanús dolgokra figyeltek fel a torna során.
Az összecsapás azzal kezdődött, hogy Topalov váratlanul elvesztett két játszmát. „A második különösen furcsa volt. 2-0 az öltözők javára” – mesélte az újságíró. Arra utalt, hogy észrevette, az orosz sakkozó túl gyakran járt ki a vécére. Erre joga volt, mivel mindkét játékosnak volt egy öltözője a kulisszák mögött.
„Visszavonulhattak az öltözőbe, kávézhattak vagy pihenhettek minden lépés után. Mindkét öltözőben volt vécé is. A harmadik meccs idején csapatunk tagjai észrevették, hogy Kramnyik elég gyakran ment az öltözőjébe”.
Mint kiderült, a vécébe különböző embereknek is bejárásuk volt, Kramnyik toalettjének ablakai pedig nyitva voltak. Topalov menedzsere, Szilvio Danailov ezek után levéllel fordult a szervezőbizottsághoz:
„Nem elégít ki bennünket az öltözők felügyelete. A mi képviselőinket nem hívták meg hogy szemlét tarthassanak”. Emellett kérte, osszák meg vele az öltözőkbe való belépést rögzítő térfigyelő kamerák felvételeit. A szervezők azonban nem méltatták válaszra.
A bolgárok körében így egyre erősebb lett a gyanú, hogy az orosz játékos számítógépes vagy más segítséget vett igénybe a pihenő alatt.
„Nem értem, mitől fél” – mondta Danailov.
Topalov ellenfele 3:1-re vezetett, és egyre gyakrabban látogatta a mellékhelyiséget. A bolgár csapat újabb levelet írt a sakkszövetség bizottságának, és ismét kérte, mutassák be nekik a biztonsági kamerák felvételeit, különben Topalov nem folytatja a tornát.
„Ez egy véres hadüzenet volt a néhány nappal később kirobbant háború előtt” – fogalmazott Gincsev.
Hányszor ment Kramnyik vécére?
„Megkaptuk a felvételeket és két éjszakán át néztük azokat. Láttuk, hogy Kramnyik szinte alig volt a szobában és több időt töltött a toaletten”.
Az orosz játékos elkezdett minden lépés után kijárkálni. Átlagban minden este 25-ször ment be az öltözőbe és több, mint 50-szer a vécébe, az egyetlen helyre, ahol nem volt kamera. Topalov közben jobbára a sakktábla előtt ült, és csak nyolcszor ment ki a vécére.
„Felmerült nálunk a kérdés: mivel foglalkozik, volt-e lehetősége, hogy tippeket kapjon, fennállt-e a lehetősége, hogy ne fair módon játsszon?” – meséli Gricsev.
A testület válasza az volt, hogy bár „gyakoriak a látogatások, és hogy ez nem szokványos, mindez nem elegendő következtetések levonásához”.
15:55 – Kramnyik bemegy a vécére
15:56 – Kramnyik kijön a vécéről
15:57 - Kramnyik bemegy a vécére
15:59 - Kramnyik kijön a vécéről
16:03 - Kramnyik bemegy a vécére
Egy részlet a bolgárok által megvizsgált biztonsági kamerás felvétel alapján készült leírásból, amit a bolgárok átadtak az óvási bizottságnak.
Végül az lett a döntés, hogy a két játékos öltözőjét lezárják, és egy közös toalettet kell használniuk. Kramnyik és csapata ez ellen levélben tiltakozott, és azt hozta fel magyarázatként, hogy a játékos szeret járkálni, és hogy abban a szobában nincs elég hely. „Úgy tűnik, divatos ez a fajta levelezési stílus” – írja könyvében Zsivko Gincsev. Topalov pedig nyíltan csalással vádolta meg ellenfelét.
A Topalov-csapat egy statisztikát is benyújtott, amiben azt vették számba, hogy Kramnyik milyen gyakran lépte meg az adott helyzetben a Fritz nevű sakkprogram által javasolt lépést – és ezzel is arra utaltak, hogy a gyakori toalettvizitek oka az volt, hogy így tudott csalni.
Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél
Vlagyimir Kramnyik nem jelent meg a következő játszmára. „Veszko a hivatalos előírások szerinti ideig várta, majd hivatalosan neki ítélték a meccset”.
Kramnyik közben óvást emelt a le nem játszott ötödik forduló miatt. 2006. október 13-án végül aktualitását vesztette a vitatott játszma eredménye. A „toalettgate” közepette lecserélték a szervezőbizottságot, és Kramnyiknak engedélyezték, hogy ismét használja a vécét. Bár ekkora Topalov feljött és 6-6-os döntetlenre álltak, Kramnyik 2,5:1,5-re megnyerte a „rapid” rájátszást. Így Topalov nem tudta megvédeni világbajnoki címét.
A történet itt azonban nem ért véget. A bolgárok kételyei csak tovább erősödtek, mert végül sikerült bejutniuk az öltözőbe és a vécébe. És ott, a mennyezet egyik sarkában felfedeztek egy hálózati kábelt.
„A meccs idején erről nem beszéltünk. Nem hoztuk nyilvánosságra, mert fennállt a fenyegetés, hogy leállítják a mérkőzést. Csak hazatérésünk után tettük meg a bejelentést, és adtuk ki a fényképeket” – meséli Gincsev.
Aznap, amikor Veszelin Topalov és csapata hazaindult volna, törölték az összes, Kalmükföldről Moszkvába tartó járatot. Végül a bolgár elnök segítségével jutottak haza Szófiába, miután az államfő egy különgépet küldött értük. De az elutazás előtt a szokásosnál alaposabb vámellenőrzésnek vetették alá őket.
Zsivko Gincsev egy sor élménnyel és „hatalmas mennyiségű dokumentummal” tért haza az „isten háta mögötti Elisztában” játszott sakkmeccsről, amelynek nyomán megírta könyvét, a Toalettháborút.
Nem fogtak kezet többé
Kramnyik és Topalov karrierjük fennmaradó részében nem volt hajlandó kezet fogni egymással.
Bár Topalovék csalással vádolták Kramnyikot, nem született olyan döntés, ami megerősítette volna a vádat. A világbajnoki meccs hatalmas visszhangot keltett, és sokan írtak levelet a Chessbase-be és más sakkmagazinokba.
Érdekes módon a sakkvilág több elismert személyisége, John Nunn, Bessel Kok és Yasser Seirawan Kramnyik oldalára állt.
Topalov egy 2006-ban, az ABC spanyol lapnak adott interjúban állította azt, hogy Kramnyik számítógép segítségével csalt – erre utaltak szerinte a felfedezett kábelek. Arról is beszélt, hogy fenyegetéseket kapott, és fizikai veszélyben érezte magát a meccsen.
Kramnyik az interjú után úgy reagált, hogy azt mondta „nekem ő mint ember, nem létezik”. 2014-ben egy norvégiai meccs előtt úgy ültek a sakktáblánál, hogy egymásra sem néztek.
A két játékos 2016-ban Londonban is játszott egy meccset, de akkor is elmaradt a kézfogás. Kramnyik a maga részéről ezt azzal indokolta, hogy „az elvek embere és nem hisz a hamis kézfogásokban... akkor változtatnék a hozzáállásomon, ha nyilvánosan bocsánatot kérne.”
Ivajlo Vezenkov írása
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!
