A teljes körű inváziója 2022. február 24-i megindítása után kezdett tárgyalásokon Oroszország olyan szerződést kívánt elfogadtatni, amelynek egyoldalú feltételei Ukrajna megadásával értek volna fel – derült ki a Szabad Európa orosz oknyomozó csoportja, a Szisztema által megszerzett tervezetből.
A javaslat alapján Ukrajna semleges nemzet maradt volna, apró és gyenge hadsereggel, amely nem vehetné igénybe a NATO-államok védelmét, és amelynek esélye sem lenne visszaszerezni az ellenőrzést az illegálisan elcsatolt Krím félsziget vagy a Donbász felett, ahol el kellett volna ismernie a Donyecki és a Luhanszki terület elszakadását, ideértve az ott még általa uralt jelentős területeket is.
Ez rávilágít arra, hogy milyen céljai voltak Vlagyimir Putyin orosz elnöknek Ukrajna lerohanásával. Ezek közül egyiket sem vonta vissza azóta sem, sőt számtalan alkalommal megerősítette.
Közben lassan immár harmadik éve tart a totális háború, és nem látszik a vége, ugyanakkor vannak arra utaló jelek, hogy jövőre vagy később béketárgyalásokra kerülhet sor.
Az ukrajnai helyzet rendezéséről és Ukrajna semlegességéről szóló szerződés című tervezet kelte 2022. március 7. Az orosz csapatok inváziója tizenegy nappal korábban indult meg, ezután négy nappal kezdtek tárgyalni a felek a rendezésről.
A tervezetet Moszkvában állították össze, és még aznap, a tárgyalások harmadik fordulóján átadták az ukrán delegációnak Belaruszban. Ez az első olyan ismert dokumentum, amely 2022. február 24. után lefektette Oroszország békefeltételeit.
A Szisztema ukrán forrásból szerezte meg az iratot, amelynek a hitelességét később egy orosz tisztségviselő is megerősítette.
A tárgyalások 2022. február 28-án kezdődtek, miközben az orosz erők területeket foglaltak el Ukrajna déli, keleti és északi részén, előrenyomulva Kijev közelében is. A személyes és online üléseket váltogató folyamat április végén halt el, ugyanis a felek nem tudtak közös nevezőre jutni számos fő kérdésben, ráadásul ekkor kerültek nyilvánosságra az orosz katonák által elkövetett bucsai mészárlás részletei.
„Nem semlegesség, hanem semlegesítés”
Az orosz javaslatban feltételeket szabtak Ukrajna semlegességére vonatkozóan, amelyeket Kijev akkor késznek is mutatkozott elfogadni. Eric Ciaramella, a Carnegie Nemzetközi Békealapítvány munkatársa szerint viszont az orosz államfő „valami radikálisabbra törekedett: nem semlegességre, hanem Ukrajna semlegesítésére független államként”. Leszögezte, hogy a Kreml célja már kezdettől fogva az volt, hogy „megsemmisítse Ukrajna önvédelmi képességét”.
„Egy ország lehet semleges, miközben nagyon erős hadsereggel rendelkezik, és képes az önvédelemre (…) De Oroszországnak itt nem ez volt a célja – vélekedett. – A dokumentum úgy volt felépítve, mintha Ukrajna lenne a harctéren legyőzött agresszor, ami természetesen nem tükrözi a valóságot. (…) Nehéz megmondani, hogy ez valódi tárgyalási kísérlet volt-e, ugyanis az efféle feltételek minden ukrán számára elfogadhatatlanok lennének. Ezek olyannyira semlegesítették volna Ukrajnát, hogy védtelenné vált volna.”
A tervezet ötvenezer főben maximalizálta volna az ukrán fegyveres erők létszámát, ez körülbelül ötöde a 2022-es számnak, illetve azt is tiltotta volna, hogy az ország 250 kilométernél nagyobb hatótávolságú rakétákat fejlesszen vagy telepítsen. Moszkva később más típusú fegyverekre is kiterjeszthette volna a korlátozást.
Emellett felszólítottak a Krím 2014-es annektálása óta elrendelt ukrán és nyugati szankciók feloldására, valamint Ukrajna kénytelen lett volna hivatalosan is elismerni a fekete-tengeri félszigetet Oroszország területének, Donyecket és Luhanszkot pedig függetlennek. Emellett a régiók újjáépítését is Kijevnek kellett volna finanszíroznia.
„Mélységesen téves logika”
A paktum rendkívül sebezhetővé tette volna Csonka-Ukrajnát, mivel az orosz erők a helyükön maradtak volna, Kijev pedig nem tudta volna megvédeni magát, és nyugati biztonsági támogatást sem kérhetett volna.
A tárgyalások későbbi szakaszaiból származó dokumentumok, köztük a The New York Times által idén közzétett, március 17-i és április 15-i tervezet azt mutatja, hogy a felek az egyeztetés előrehaladtával – és az orosz egységek északi visszaverésével párhuzamosan – több kérdésben közeledtek egymáshoz.
A Krím félsziget státuszát például későbbi tárgyalásokra hagyták volna, és a nyelveket érintő jogszabályi változtatásokra vonatkozó orosz követelések, illetve a kényes történelmi viták is háttérbe szorultak. Az volt volt a tárgyalások központi kérdése, hogy olyan biztonsági garanciákat találjanak Ukrajna számára, amelyek a nyugati országokat is magukban foglalják. Ennek mikéntjéről igen éles egyet nem értés volt.
Ciaramella ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az alapvető dolgokat illetően nem sok minden változott. „A néhány héttel később Isztambulban és a virtuális üléseken megvitatott változatok még mindig azon a mélységesen téves orosz logikán alapultak, amely az eredeti szöveget áthatotta. (…) A szerződés aláírása áprilisi, végleges formája értelmében pusztán az ukrán kapituláció enyhébb változata lett volna” – tette hozzá.
A későbbi tervezetek is tartalmazták Oroszország néhány kulcsfontosságú követelését, például Ukrajna jövőbeli NATO-tagságának tilalmát, amit Kijev és az észak-atlanti szövetség is elutasított. A NATO több alkalommal leszögezte, hogy Ukrajna előbb-utóbb csatlakozni fog, Volodimir Zelenszkij ukrán államfő pedig győzelmi terve részeként hazája gyors meghívására szólította fel a nyugati katonai szervezetet.
Oroszország ráadásul 2022. március 7. óta további feltételekkel nehezítette a békekötést, mivel Putyin még az év szeptemberében Oroszország elidegeníthetetlen részének nyilvánított öt ukrajnai területet: a Krím félszigetet, illetve a Donyecki, a Luhanszki, a Herszoni és a Zaporizzsjai területet. Nyilatkozata e területek azon részeire is kiterjed, amelyek máig ukrán ellenőrzés alatt állnak. Az orosz elnök szerint bármifajta béketárgyalásnak előfeltétele ennek elfogadása.
