Az uniós intézmények megállapodtak arról, hogy 2030-ig kötelezően 32 százalékról 42,5 százalékra növelik a megújuló energiaforrások részarányát a teljes energiafogyasztáson belül. Az atomenergiából előállított hidrogénhez olyan szigorú határértéket szabtak, hogy várhatóan csak Svédország tud majd élni a lehetőséggel.
Megállapodtak csütörtökre virradóra az uniós intézmények a megújuló energiaforrásokról szóló irányelv módosításáról, jogilag kötelezően EU-szinten 2030-ig a jelenleg érvényes 32 százalékról 42,5 százalékra növelve a megújuló energiaforrások részarányát a teljes energiafogyasztáson belül. Az Európai Parlament és a tagállamok nevében tárgyaló tanácsi elnökség által kötött alku a megújulók részarányára vonatkozó cél további két és fél százalékos emelését is előirányozza, ez azonban jogilag nem lesz kötelező a tagállamok számára.
A jogszabály és a megújuló célok kiigazítását az EU által jóváhagyott terv tette szükségessé, amelynek értelmében a közösség 2030-ig az 1990-es szinthez képest legalább 55 százalékkal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.
Új, ambiciózusabb célok a megújuló energiaforrások elterjedésére
„Íme, hogyan lehet sikere vinni az energetikai átállást. Ez a megújuló-irányelv nagy siker. Több megújuló energiát, nagyobb klímavédelmet és a megújulók gyorsabb elterjedését eredményezi majd Európában. Közelebb visz a párizsi klímavédelmi célokhoz és csökkenteni fogja másoktól való függőségünket” – méltatta a megállapodást Markus Pieper német néppárti képviselő, parlamenti főtárgyaló.
A módosított jogszabály – amelyet még mind a két intézménynek véglegesen jóvá kell hagynia – megnyitja az utat a megújuló energiaprojektek egyszerűsített és időben lerövidülő engedélyezésére is. Az új szabályok értelmében az illetékes tagállami hatóságoknak tizennyolc hónapon belül jóvá kell hagyniuk a megújulóenergiainfrastruktúra-beruházásokat, amennyiben a tagállamok által előre kijelölt „megújulóenergia-körzetekben” épülnek. Azonban az engedélyezési procedúra ezeken a területeken kívül sem vehet hosszabb időt igénybe 27 hónapnál.
A jogalkotók az általános célokon túl szektorspecifikus célokat is rögzítettek a megújulók részarányának növelésére, külön-külön a közlekedésben, az iparban, az épületeknél és a távfűtés és -hűtés esetében.
A közlekedésnél a tagállamok két lehetőség közül választhatnának. Az egyik egy 14 és fél százalékos csökkentést kötelezően előirányzó cél az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását illetően a megújulók használata révén. Ennek alternatívájaként a kormányoknak jogilag kötelezően vállalniuk kellene, hogy a közlekedési szektorban a végső energiafelhasználáson belül a megújulók részarányát legalább 29 százalékra növelik 2030-ig. Az egyelőre nem végleges megállapodás egy 5,5 százalékos kötelező célt is meghatároz a jellemzően nem élelmiszer-alapú fejlett bioüzemanyagok és a nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagok (alapvetően megújuló hidrogén- és hidrogénalapú szintetikus üzemanyagok) esetében a megújulók részarányára a közlekedésben.
Ehhez kapcsolódóan: Az európai tájkép részévé válhatnak a lítiumvölgyek
A nukleáris hidrogént sem zárja ki eleve az EU
Az iparnak évente 1,6 százalékkal kell majd növelnie a megújuló energiaforrások alkalmazását a gyártási folyamat során. Abban is egyetértettek, hogy az ipar által felhasznált hidrogén 42 százalékának 2030-ig, 2035-ig pedig a hatvan százalékának nem biológiai eredetű megújuló üzemanyagokból kell származnia.
A tagállamok ettől két esetben térhetnének el. Ha az általános uniós megújuló cél eléréséhez történő nemzeti hozzájárulásuk arányban van a vállalásukkal, és a hidrogén részaránya az adott tagállamban elfogyasztott fosszilis üzemanyagból 2030-ban nem több 23, 2035-ben pedig húsz százaléknál.
Ez a bonyolultnak látszó képlet elvileg megnyitja az utat a nukleáris energiából előállított „rózsaszínhidrogén” zöldhidrogénként történő elszámolása előtt, ahogy azt Franciaország és még kilenc uniós tagállam, köztük Magyarország követelte. Markus Pieper, a jogszabály német néppárti jelentéstevője szerint azonban a megállapodás olyan magas határértékeket szab meg, hogy a valóságban csak egyetlen tagállam, Svédország lehet képes a nukleáris hidrogén beszámítására. „Bármit tehetsz, ha bizonyítani tudod, hogy 2030-ra eléred a megújulók 42,5 százalékos részarányát. De ez a küszöb olyan magas, hogy a legtöbb tagállam nem fogja tudni elérni” – vélekedett sajtótájékoztatóján a német EP-képviselő, aki hozzátette, hogy Svédország már túlteljesítette az EU egésze számára 2030-ig megállapított megújulócélt.
A megállapodás része, hogy az épületek által felhasznált energiának 2030-ig legalább 49 százalékban megújuló energiának kell lennie. Ez azonban nem kötelező, csak indikatív cél. A fűtés és a hűtés esetében a tagállamoknak 2026-ig évente 0,8 százalékkal kell majd növelniük kötelező jelleggel a megújulók részarányát, 2026 és 2030 között pedig évi egy százalékkal.
A felülvizsgált irányelv a biomassza energia-előállítására történő felhasználásának fenntarthatósági kritériumait is tovább szigorítja.
