Még válsághelyzetekben sem lesz kötelező a menedékkérők és migránsok tagállamok közötti elosztása, ami kiváltható lesz pénzügyi hozzájárulással. A tagállamoknak összesen harmincezer férőhelyet kell majd biztosítaniuk előre meghatározott nemzeti kvóták alapján a határrendészeti eljárás céljából. A tanács és az Európai Parlament megállapodott a migrációs paktumról.
Három és fél évvel a javaslat előterjesztése után az uniós intézmények politikai megállapodást kötöttek a tizennégy különböző jogszabályból álló migrációs paktumról. Miközben az alku részesei történelmi megállapodást emlegetnek, emberi jogi szervezetek és egy-két parlamenti pártcsoport is az emberi jogok aláásásáról beszél, és működésképtelennek nevezi a paktumot.
Máris bírálatok kereszttüzében az új migrációs szabályok
„A mostani megállapodások a migráció kezelésének elavult eszméit vésik kőbe, és nem veszik figyelembe az EU szárazföldi és tengeri határain kialakult realitásokat. Ez alá fogja ásni a menedékjogot, a nemzetközi jogot és az emberi jogokat” – fogalmazott Philippe Lamberts, az európai zöldek parlamenti pártcsoportjának társelnöke. A zöldek és az Egyesült Baloldal ellenzi a tanáccsal maratoni tárgyalások után kötött alkut, amelyet ugyanakkor az Európai Néppárt, a szocialisták, a Renew és az Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) egy része is támogat.
„A megállapodás nagy európai siker. Győzelem a migránsok és a migrációs hullámnak kitett helyi közösségek számára is” – adta egészen más olvasatát az alkunak Ylva Johansson, a migrációs politikáért felelős uniós biztos, aki szerint az új szabályok éppen hogy lerövidítik majd azt az időt, amelyet a menedékkérők teljes bizonytalanságban töltenek a jelenlegi helyzetben.
Margarítisz Szkínász, az eredeti javaslatot Johanssonnal jegyző bizottsági alelnök ugyanakkor elismerte, hogy az új közös menekültügyi és migrációs szabályrendszernek még ki kell állnia a gyakorlatban is a próbát. Az új rendszer egyes elemei a jövő kora tavaszi végleges elfogadást követően azonnal életbe lépnek majd, míg más elemei csak két évvel később.
Kötelező szolidaritás, de nem kötelező menekültkvóta
A migrációs paktum nyélbe ütésének egyik fő vesztese az a magyar kormány, amely kezdettől fogva ellenezte a javaslatokat, de a tanácsi álláspont megszavazásakor néhány más tagállammal együtt kisebbségben maradt. Budapest egyik fő kifogása az, hogy az éves szinten az EU egészére megállapított, legalább harmincezres áthelyezési kvóta – amely a külső határokon fekvő és fő belépési pontnak számító tagállamok válláról lenne hivatott levenni a terhet – visszatartó erő helyett húzóhatást fejt majd ki az illegális migrációra.
A tanács és a parlament által kitárgyalt politikai alku értelmében papíron egy szolidaritási poolt hoznak létre minden évben, amihez minden egyes tagállamnak (kötelező szolidaritás) a rászoruló országból menedékkérők áthelyezésével és/vagy pénzügyileg hozzá kell majd járulnia. Az egyes tagállami hozzájárulások mértékét 50-50 százalékban a népesség száma és a GDP mértéke alapján számolják ki.
A tagállamok ugyanakkor szabadon megválaszthatják majd, miképp róják le a szolidaritásukat, azaz nem lesz kötelező elosztás vagy – ahogy a magyar köztudatba bevonult – kötelező menekültkvóta.
A migrációs nyomás alá kerülő tagállamok a tanács és a bizottság felé hivatalosan jelezhetik, hogy igénybe kívánják venni a szolidaritási poolt, és e célból kérik a saját hozzájárulásuk részleges vagy teljes elengedését. Éves szinten legalább harmincezer menedékkérőt osztanak majd el áthelyezés formájában a tagállamok között, a pénzügyi hozzájárulás összege pedig évente hatszázmillió euró lesz. A korábbi javaslatokban kétezer euró fejpénzzel számoltak minden egyes át nem vett menedékkérő után.
Ha nem jön össze elegendő felajánlás az áthelyezésekre, a kedvezményezett tagállam megkérheti uniós partnereit, hogy vegyék át azoknak a náluk tartózkodó személyeknek a nemzetközi védelem elismerésére benyújtott kérelmének vizsgálatát, akiket elvileg vissza kellene küldeniük a kedvezményezett tagállamba. Tehát ebben az esetben sem lenne kötelező az elosztás.
Még válsághelyzetben sem, pedig az EP jogszabályi jelentésében még ez szerepelt. Amennyiben egy tagállam általa kezelhetetlen migrációs hullámmal szembesül, indoklással ellátott kérelmet kell benyújtania a bizottsághoz, amelynek két héten belül meg kell állapítania, hogy fennáll-e a krízishelyzet. A bizottság ezzel párhuzamosan javaslatokat terjeszt a tanács elé az ajánlott szolidaritási intézkedésekről és az esetleges derogációkról. A javaslat ajánlásokat is tartalmaz majd arra vonatkozóan, hogy szükséges-e az érkezőket olyan kategóriába sorolni, amely különleges védelmet és kedvező elbírálást biztosíthat számukra.
Az egyes tagállamok a menedékkérők áthelyezését, célzott pénzügyi támogatást vagy alternatív intézkedéseket is javasolhatnak a bizottságnak. Szerdai sajtótájékoztatóján Ylva Johansson egy kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy „még a válsághelyzeti javaslatban sem kötelező a menedékkérők elosztása. (…) De a végeredményt tekintve, még ha nem is lesz kötelező, lesz áthelyezés” – tette hozzá.
Migránsgettók vagy tranzitzóna?
A menekültügyi és migrációs paktum egy másik, a magyar kormány által különösen bírált eleme a menedékjogi eljárások új, uniószerte egységes szabályaira, továbbá az előszűrési rendszerre vonatkozik.
A megállapodással összhangban EU-szerte harmincezer férőhelyet kell majd biztosítani a tagállamokban a határrendészeti eljárások lebonyolítása céljából. Orbán Viktor ezeket a létesítményeket nevezi „migránsgettóknak”, holott számos hasonlóságot mutatnak a korábban a közös magyar–szerb határon éppen általa bevezetett tranzitzónákkal, amelyeket az Európai Bíróság ítéletével megsemmisített, azzal a különbséggel, hogy az azóta megszűnt magyar tranzitzónákban akár korlátlan ideig is őrizetben tarthatták a menedékkérőket.
Az új rendszerben a harmincezer férőhelyen belül minden egyes tagállam számára meghatároznak majd egy felső létszámhatárt, akiknek a kérelmeit a határrendészeti eljárásban el kell tudni majd bírálni. Ahogy korábban írtuk, magyar részről attól tartanak, hogy mivel az ország korábban rendszeresen nagy számokat jelentett le, a magyar kvóta lehet a legmagasabb. Ennek azonban nincs nyoma, legalábbis egyelőre a jogi szempontból még nem kész szövegben.
A szöveg értelmében az új szabályok hatálybalépésétől számított három év után az úgynevezett megfelelő kapacitás (harmincezer férőhely) fokozatosan emelkedni fog. Ha a menedékjogot kérelmezők száma meghaladja a maximális kapacitásokat, a kérelmezők a rendes eljárásba kerülnek át. Azt, hogy mekkora a megfelelő kapacitás, a bizottság fogja meghatározni két hónappal a szabályok hatálybalépése után. Ezt követően a tagállamoknak hat hónap áll a rendelkezésükre, hogy végrehajtsák a bizottság döntését.
Előszűrési rendszer és gyorsított menedékjogi eljárás
Az új szabályok értelmében a menedékjogi kérelmeket legalább hat hónapon belül el kell majd bírálni első olvasatban. Gyorsított, maximum tizenkét hétig tartó határeljárásokra is lehetőség nyílik az EU külső határainak közelében vagy a tranzitzónákban. Akiknek a kérelmét elutasítják, azoknak tizenkét héten belül el kell hagyniuk az EU területét.
A határrendészeti eljárást megelőzően előszűrést alkalmaznak alapvetően az illegálisan érkezők vagy a gyanús személyek esetében annak megállapítására, hogy egyáltalán esélyük lehet-e a nemzetközi védelem megszerzésére az EU-ban. Aki átmegy a maximum hét napig tartó előszűrésen vagy átvilágításon (ujjlenyomatok és egyéb vizsgálatok), az a határrendészeti eljárásba kerül. Az előszűrést követően azonnal ide kerülnek majd például a húszszázalékos elfogadási ráta alatti országból érkezők is, de az eljárás során mindvégig ingyenes jogi tanácsadás jár majd nekik.
Az EP követelésére a megállapodás tartalmazza, hogy a kísérő nélküli fiatalkorúakat nem lehet határrendészeti eljárásnak alávetni, kivéve, ha biztonsági kockázatot jelentenek.
