A migráció ügyében az elmúlt pár évben látványosan együtt mozgott négy közép-európai ország, a V4-ek. Most viszont, amikor a magyarok és lengyelek az uniós költségvetés megvétózásával fenyegetőztek, a szlovákok és a csehek hangosan kiálltak mögülük. Várható-e ezután a visegrádi országok együttműködésének gyengülése? Erről kérdeztünk két szlovákiai szakértőt.
Bár a V4-ek közül csak a magyar miniszterelnök hirdetett óriásplakátokon szabadságharcot az EU ellen, az uniós migrációs politika ellen a négy ország egységesen lépett föl. (A menekültek Unión belüli kötelező elosztását bíróságon megtámadó kvótapert azért csak az azóta bukott Robert Fico kormánya indította a magyarral együtt.) Mára igazából már csak a Fidesz igyekszik a migrációval tematizálni a közéletet, de abban a 3-4 évben, amikor ez tényleg „mindent vitt”, a visegrádi országok egységesnek tűntek. (Még ha valójában mindig is tagoltak voltak: például az Oroszországhoz való viszonyuk alapján, vagy például Szlovákia mindig is deklaráltan a „mag-Európához” akart tartozni, és nem vitte azt a szuverenista vonalat, mint a magyar kormány.) Ezért is volt meglepő, hogy október-novemberben a jogállami feltételrendszer ellen keményen küzdő magyar-lengyel tandem mögül kihátrált a volt Csehszlovákia. (Lásd keretes írásunkat.)
Cseh és szlovák politikusok a jogállamról és a vétóról
“A helyzet azt mutatja, hogy nem mindig érthetünk egyet visegrádi partnereinkkel” – mondta a cseh külügyminiszter - “az Európai Unió nemcsak az egyes tagállamok közötti tranzakciókról szól, hanem az értékekről és az elvekről is, amelyek egyike a jogállamiság elveinek tiszteletben tartása”.
Ivan Korčok szlovák külügyminiszter szerint pedig “jogállamiság nélkül nem lesznek pénzátutalások a tagállamok között, és nem lesz szolidaritás sem." Szerinte, ellentétben Orbán Viktor állításával, az EU nem zsarolja menekültekkel a tagállamokat.
Korábban Maria Kolikova szlovák igazságügyi miniszter tiltakozott az ellen, hogy magyar kollégája, Varga Judit a visegrádi országok közös kezdeményezéseként mutatta be a Magyarország által szorgalmazott V4 + professzori hálózatot és “ezzel visszaélt aV4-márkával”. Szerinte nincs szükség arra, hogy a V4-ek különálló jogállamisági értelmezést készítsenek, a demokratikus alapelveket egységesen kell alkalmazni mindenhol.
A szlovák államfő, Čaputová arról beszélt, hogy a magyar és a lengyel álláspont sértheti Szlovákia érdekeit.
Vele szemben az oroszbarátként számontartott Zeman cseh államfő viszont sürgette a visegrádi országokat, hogy álljanak ki Lengyelország és Magyarország mellett.
Örök áldozatok és mindig megfelelni akarók
„Nem szerencsés a migrációra szűkíteni az 1991-ben elindult V4-es együttműködést” – mondja Petőcz Kálmán volt szlovákiai diplomata – „kialakult egy együttműködési rendszer az élet minden területén.” Bár épp Szlovákia esett ki a négyek első körös csatlakozásából, de a folyamatban a V4- esegyüttműködésnek nagy szerepe volt.
A csehek és szlovákok mostani kiszállását firtató kérdésre Petőcz Kálmán visszakérdez: miért kellett volna a magyarok és lengyelek mellett maradniuk? „Miért kellett volna egy olyan vétót támogatni, ami nem jogos? Mi érdeke fűződött volna Szlovákiának ehhez?” Szerinte talán Fico támogatta volna a két renitens országot, de „ő is sokkal kétarcúbb politikát folytatott az EU-ban, mint Orbán, kint mézesmázos volt.” (Valójában persze a Fidesz a Tanácsban és a Parlamentben is megszavazott minden fontos többségi ügyet.)
Egy másik, szintén a külügyek terén dolgozó, de magát megnevezni nem kívánó forrásunk kevésbé lát érdekkülönbséget, szerint inkább a „viselkedési minta más”. A szlovák diplomáciának mindig is nagyon fontos volt az együttműködés, sőt, a megfelelés, mondja: „ha megfelelően paríroznak, akkor bízhatnak abban, hogy rájuk nem fog vonatkozni a jogállamisági mechanizmus. Hiszen látjuk, mi történik az országban, mennyire összefonódott a maffia a politikával.”
Petőcz Kálmán ennél több elviséget lát az egy éve kormányzó új szlovák politikában. „A szlovák politika hosszú távú stratégiában gondolkodik. Korčok tudja, hogy itt is súlyosan megsértették az előző kormányok alatt a jogállami és korrupcióellenes elveket, de bíznak abban, hogy ami most elindult Szlovákiában, az eredményhez vezet. Szlovákia bízik abban, hogy be tudja tartani a jogállami kritériumokat.”
A szlovák kormány azért sem ment bele a zsarolási játékba, mondja, mert ott nincs vita az uniós integráció szükségességéről. „Még ha néha a körmükre is koppintanak, tudják, hogy hosszú távon nincs alternatíva. Hogy Magyarországon ezt így tudják-e, abban nem vagyok biztos, de csak nem ilyen oktondiak. Szlovákiában mindenki számára egyértelmű, hogy az ötmilliós ország számára nincs élet az Unión kívül. Még Fico sem mert volna megvétózni semmit.”
Magyarországon viszont ez eladható a belpolitikában, legalábbis a Fidesznek sikerül. Hasonlóan ahhoz, ahogy korábbi antikommunista bázisa oroszbaráttá vált (legfrissebb jele ennek, hogy ők sokkal inkább megbíznak az orosz vakcinában, mint bárki más). A folyamatos szabadságharc politikai tőkévé konvertálhatósága valószínűleg nem független a magyar tudatban évszázadok óta meglévő, Trianon óta pedig sokszorosára erősödött áldozat-önképtől, miszerint a hősies magyar nép állandóan szabadságharcot kénytelen vívni különböző elnyomói ellen.
Szlovákia viszont Fico alatt is féltette a reputációját, most különösen nem szeretné, hogy egy kalap alá vegyék Orbánnal, mondja anonim forrásunk. „A migrációnál mellé álltak, mert a társadalmi nyomás isnagy volt. De Szlovákia mindig is támogatta a nagyobb európai integrációt, a szuverenisták gyengék voltak. Orbánék pedig nemzeti szuverenisták.”
Regionális együttműködés alatt a teljesen vagy részben Európai Unión belüli, országok közötti együttműködést értjük.
Az 1991 óta létező Visegrádi Csoport (akkor még V3) mellett ilyen a Benelux–együttműködés, a Balti Tanács, a Balti Közgyűlés, az Északi Tanács és az Északi Miniszterek Tanácsa, valamint az Északi–Balti 8-ak, az NB8 formáció.
Intézményesült együttműködés még a Közép-európai Kezdeményezés, a Mediterrán Unió, a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködést és az EuroNest keleti partnerségi parlamenti közgyűlés - kizárólagos parlamenti tartalommal.
Nem intézményesült regionális vagy transzregionális együttműködésként tartják számon a Három Tenger kezdeményezést, a 16+1 formációt, a Weimari Háromszöget, a Salvkovi (Austerlitzi) Hármakat, az EU Med Csoportot és a Craiovai Csoportot.
Csehországi skizofrénia
De mi a helyzet Csehországgal, amely vezetőjének egyik cége ellen éppen uniós pénzek elcsalása miatt folyik eljárás?
„Babis esetében sincs érdekkülönbség, ő Orbán régi harcostársa. Ha valaki tud valamit az EU pénzügyi alapokról, az ő” – ironizál másik külügyes beszélgetőtársunk. „Igazi politikai skizofrénia, hiszen Věra Jourová is az ő embere.”
Csehországban euroszkeptikus az elit és a társadalom is. Ez főleg a németek, közvetlen szomszédjuk miatt van így. A cseh gazdaság még a magyarénál is jobban függ a némettől, és hiába szkeptikusok, ezzel nem tudnak szembe menni. Ennek dacára a cseh társadalomban sokkal erősebbek a polgári hagyományok, mint nálunk, részben Nyugat-Európa részének is érezték mindig magukat, így ők nem utasítják el annyira a jogállamiságot, mint a lengyel és a magyar vezető párt hívei. „Ráadásul Babisnak is nagyon rossz a reputációja az EU-ban, nem akarta ennek is kitenni magát. És az ő hatalma nem annyira szilárd, mint Orbáné.”
Ott sokkal képlékenyebb a politikai rendszer: koalíciós kormány van egy arányos választási rendszerben. A magyar kilengésekhez hasonlót ott nehezebb lenne megtenni, hiszen sokkal könnyebb kormányt váltani.
Ki miben tudós?
Ez egy másik fontos szempont: mennyire léteznek versenyző elitek egy országban. Még Lengyelországban is koalíció kormányoz, sok elemző szerint a lengyel manőverezés pont a kormányválság és az előrehozott választás megelőzése miatt történt.
Csehországban pedig a rendszerváltás óta csak koalíciós kormányok voltak, és Szlovákiában is csak egyszer tudott egy párt (a Fico vezette Smer) egyedül kormányozni. Orbán Viktornak ilyen gondja nincs, és megfelelő törvényekkel és bizonyos vállalkozói csoportok feltőkésítésével itt sikerült a legsikeresebben homogenizálni az elitet.
A „csehszlovák” döntésben az is szerepet játszott, hogy hogyan áll a most kifutó uniós költségvetési ciklus pénzeinek lehívása. Magyarország ebben élen jár, 100 % fölött teljesít, Szlovákia viszont csak 40% fölött. „Orbán megtanulta lehívni az uniós pénzeket, Szlovákia nem. Magyarországon erre van megfelelő állami kapacitás. Ott ez a politikai prioritás. Aztán ezekre a pénzekre mindenhol ráépült egy korrupciós maffia.”
„A szlovák politikusok azt mondták, korábban jött a karácsony” – utal külügyes forrásunk az Unió helyreállítási alapjára. Nagyon szép pénzeket lát belőle majd Szlovákia – Magyarország még inkább. Érthető, hogy a magyar kormány is kihátrált a vétóból.
A szlovákok viszont uniós káderpolitikájukban erősek. A volt uniós biztos Šefčovič még a Bizottság elnökeként is számba jött. Magyarország viszont veszíti el az alapembereit: mint ismeretes, nemrég a magyar uniós diplomácia szürke eminenciása, Gottfried Péter is távozott.
„A magyarok örök ellenzékiként vannak Brüsszelben elkönyvelve, és ez nem használ az érdekérvényesítésben. A teljesen pártpolitikai magyar megközelítés strukturális gyengeségként mutatkozik kint. Az EU-ban nincs 2/3-uk, mégis olyan arrogánsan kommunikálnak, mintha lenne, lásd Szijjártó Pétert. Lehet, hogy Szájer sorsát is ez pecsételte meg. A magyar uniós biztos, Várhelyi Olivér is légüres térben mozog, mert pártkatonaként értelmezik. A szlovákok viszont személyekben erősek.”
A sajátos identitás
A V4-ek együttműködése minden bizonnyal folytatódni fog. Folyamatosan zajlanak az egyeztetések, a legfelsőbb politikai szinttől a munkacsoportokig. Ebben nincs törés, csak a vétót nem vállalták föl ketten.
Ugyanakkor kevés olyan fontos kérdés van, amelyben a V4-ek magukban sikert tudnának elérni, mondja mindkét forrásunk. A migráció ilyen volt, de abban nagy volt a társadalmi igény is. Külügyes forrásunk szerint: „A költségvetés viszont már veszélyes kérdés: a közvélemény is azt akarta, hogy azt el kell fogadni. A V4 együttműködés ezen szokott gyengülni, lakosságarányosan mindig a lengyelek kapják a legtöbb pénzt.”
A volt szlovákiai diplomata, Petőcz Kálmán is biztos a V4-együttműködés folytatásában. „Kell egy ilyen csoport, mert olyan identitást képviselnek, amit nem mindig értenek nyugaton.”
Összegezve a szlovákiai politikai kommentárokat, Petőcz Kálmán azt mondja, egyik sem arról szólt, hogy kiállunk a V4-ek mögül. Kivételként említ egy friss írást Tomáš Valášektől, a szlovák parlament európai ügyek bizottságának elnökétől, aki megpedzette az együttműködés fölfüggesztését.
Ezen kívül az államfőt és nagyvárosi polgármestereket is adó, de a parlamentbe be nem jutott Progresszívok volt vezetőjét, Michal Šimečka sürgette a vétófenyegetés miatt Szlovákia - ideiglenes - kiszállását a V4-ek közül. Posztjában ezt írta, még a vétó-kompromisszum előtt - Bőtös Botond fordításában: „Itt az ideje, hogy egyértelmű üzenetet küldjünk Orbánnak és Kaczyńskinak, és hogy kivegyük a kezükből azt a hamis érvet, amivel Európában védekeznek - azaz, hogy ők "Közép-Európa közös hangját" képviselik. Ez nincs így többé. A demokrácia és a jogállamiság kérdéseiben Szlovákia sokkal közelebb áll a többi 24 EU-s országhoz, mint déli és északi szomszédjához.”
Petőcz Kálmán szerint „a konszenzus az, hogy Magyarországgal továbbra is együtt kell működni. De abban sincs vita, hogy a jogállamiság alapértéke a modern demokráciának. Azzal viszont nem foglalkoztak a szlovákiai kommentátorok, hogy a romáknak és a nemzeti kisebbségeknek, így a szlovákiai magyaroknak különösképpen szüksége van az Unióra. De szüksége van Magyarországra is.”
