Maria Knyazeva akkor látta utoljára unokáját, Vaszilij Knyazev közlegényt, amikor az újévi ünnepek alatt meglátogatta. A fiatalember a távol-keleti Habarovszk régióban szolgált a 64. Különleges Motoros Lövészdandárgárdában.
„Három évvel ezelőtt szerződéssel szolgált – mondta a hetvenéves Knyazeva a Szabad Európa egyik orosz nyelvű adásának, az Idel.Realitiesnek, miközben krumplit dugványozott egy vidéki faluban lévő háza udvarán. – Az egysége Habarovszkban volt. Onnan jött ide.”
Knyazeva elmondta: nem tudja biztosan, hogy mit csinál most az unokája. Azt mondta, lehet, hogy ő is a több tízezer orosz katona között van, akik Ukrajnában harcolnak az elmúlt közel nyolc évtized legnagyobb európai háborújában.
Nem tudja, hogy belekeveredett-e azokba a háborús bűncselekményekbe, amelyeket az ukrán hatóságok, jogvédő csoportok és túlélők szerint márciusban orosz katonai egységek követtek el civilek ellen a Kijevtől északra fekvő körzetekben.
Az immár ötödik hónapja tartó orosz „különleges katonai művelet” – ahogy a Kreml makacsul hívja a háborút – áthelyeződött Észak-Közép-Ukrajnából, ahol az ukrán erők visszaverték a főváros elfoglalására és a kormány megdöntésére törekvő inváziós erőket.
Az orosz erők visszavonulása után – amelyek március végén távoztak a Kijevtől és Csernyihivtől északra fekvő területekről, és keletre és délre vonultak, hogy az ottani területek elfoglalására és megtartására koncentráljanak – ukrán és nemzetközi nyomozók atrocitások nyomait tárták fel, amelyeket állítólag az orosz katonai egységek követtek el az általuk elfoglalt körzetekben: Bucsában, Irpinyben, Hosztomelben és másutt.
Az orosz csapatok által megölt legalább 403 ember holttestét fedezték fel és azonosítják – közölte Bucsa polgármestere április 12-én.
Miközben szemtanúk első kézből származó brutális beszámolókkal szolgáltak arról, hogy civileket lőttek agyon, egyes esetekben hátrakötött kézzel végezték ki őket, a nyomozók azt is elmondták: a katonák visszavonulása után megtalálták a bucsai ideiglenes orosz katonai főhadiszálláson hagyott számítógépes fájlokat.
A fájlok között szerepel a 64. Különleges Motoros Lövészdandárgárda 1600 katonájának listája, akik Bucsában és a közeli körzetekben szolgáltak.
Április 28-án az ukrán főügyész, Irina Venediktova közzétett egy listát, amelyen tíz név szerepel, akikről azt mondta, hogy a lövészdandár tagjaként azonosították őket.
Az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU), az ország fő hírszerző ügynökségének ügynökei azt is elmondták, hogy megszereztek egy mobiltelefont, amelyet a 64. Különleges Motoros Lövészdandárgárda egyik orosz katonája hagyott hátra Bucsa környékén.
A telefon – amelyeket aztán az InformNapalm nevű nyílt forráskódú kutatócsoport rendelkezésére bocsátottak – a szolgálat szerint személyes fényképeket tartalmazott.
Az InformNapalm később közölte, hogy a telefon tulajdonosát egy olyan őrmesterként azonosította, aki a habarovszki lövészdandár egyik felderítőegységében szolgált.
A telefonon található fényképek és egyéb adatok alapján a csoport összeállította saját listáját azokról a katonákról, akik állítása szerint a bucsai lövészdandárban szolgáltak.
Volgai katonák
Az ukrán ügyészek és a nyílt forráskódokkal dolgozó kutatók által összeállított listák alapján az Idel.Realities, a Szabad Európa tatár–baskír szolgálatának projektje azonosított tizenegy katonát, akik a lövészdandárban szolgáltak, és akik eredetileg Oroszország középső, Volga régiójából származnak, és igyekezett kapcsolatba lépni velük. Mindegyikükkel először a VK, az orosz közösségi média segítségével vették fel a kapcsolatot.
Az egyik férfi, akit a listák Alekszandr Kolojarovként azonosítottak, és a szaratovi területről származik, VK-magánüzenetben közölte a Szabad Európával, hogy a 64. dandárnál szolgált, de 2018-ban leszerelt. Rangja ismeretlen.
Egy másik férfi, Viktor Loktyionov VK-üzenetben válaszolt a Szabad Európának: „Küldjön egy cikket vagy legalább egy forrást, hogy elolvashassam, miről beszélek ott, semmi közöm hozzá.” Később leállt a kommunikációval.
Loktyionov útlevelét az InformNapalm adatai szerint az orenburgi régióban állították ki. A rangja szintén ismeretlen.
Egy másik férfi, aki az InformNapalm listáján szerepelt, Alekszandr Jegorov. Tagadta, hogy valaha is a 64. dandárban szolgált volna.
Egy másik név, amely a listán szerepel, Alekszej Siján közlegényé. A Szabad Európa felkutatta az édesanyját, Jelena Zaharovát, aki az uráli Perm régióban él. A bucsai eseményekkel kapcsolatos kérdésekre a VK-n keresztül válaszolt: „Ki találta ki ezt? Ez valami ostobaság” – mondta.
Siján soha nem járt Ukrajnában – tette hozzá.
„Minden rendben van a fiammal. Családja van – felesége és cseperedő lánya” – mondta a Szabad Európának, majd blokkolta munkatársunkat, így nem tudott tovább kommunikálni vele.
Vaszja Knyazev Mari-Elből
Knyazev közlegény, akinek a neve szerepel az ukrán ügyészek által összeállított listán, Mari-Elből, egy kis, szegény, Volga menti régióból származik, amely Moszkvától mintegy nyolcszáz kilométerre keletre terül el.
A VK-n Knyazev Vaszja néven található. A fiókban található egyik, 2021. január 20-án keltezett fényképen pontos koordináták szerepelnek arról, hol készült: a 64. lövészdandár 51460-as számú katonai egységének hazai bázisán.
Egy másik, 2021. december 19-én közzétett fényképen egy fiatalember látható, akiről úgy vélik, hogy Knyazev lehet. Sötét pufidzsekit és fehér tornacipőt visel egy Kreml melletti emlékműnél Moszkvában.
Knyazev nem válaszolt a VK-n keresztül neki küldött üzenetekre.
Az InformNapalm által közzétett útlevéladatokból kiderül, hogy Knyazev fő személyazonosító okmányát a Mari-Elben található Szernur faluban állították ki. Az InformNapalm által összeállított listán megadott születési dátum és a Knyazev VK-fiókjában szereplő születési dátum megegyezik.
A Szabad Európa felvette a kapcsolatot Knyazev egyik, VK-n szereplő barátjával, egy Pjotr Knyazev nevű személlyel. Az illető azt válaszolta, hogy Vaszilij Knyazev 2020 óta nem szolgál a hadseregben.
Maria Knyazeva szerint Pjotr Vaszilij testvére.
Knyazev VK-fiókjának egyéb információi szerint szülővárosa Ruszkaja Ljasmár, ahol érettségizett, bár nem világos, hogy mikor.
Knyazeva a Szabad Európának elmondta, hogy Knyazev édesanyját néhány évvel ezelőtt megölte az apja.
A Szabad Európa nem beszélt az apával, aki szintén Knyazevával él, és nem tudta megerősíteni, hogy ő ölte-e meg a feleségét.
Az ügyészek által azonosított másik név Mihail Kaszin, egy 24 éves férfi, aki egy másik központi régió, Udmurtyija Votkinszk városából származik. Kasin, akinek a rangja ismeretlen, nem válaszolt a VK-n keresztül küldött, kommentárt kérő üzenetekre.
A Szabad Európa megkeresésére Kaszin nővére, Jekatyerina Cserepanova nem volt hajlandó beszélni bátyja katonai szolgálatáról.
„Egyáltalán nem tudok róla semmit” – mondta VK-üzenetben.
„Tömeges hősiesség és bátorság”
Az ukrán és nemzetközi ügyészek erőfeszítései az ENSZ és az Európai Unió tisztviselőinek, valamint Ukrajna néhány nagy pénzügyi támogatójának támogatását élvezik.
Egy előre be nem jelentett kijevi látogatás során a héten az Egyesült Államok legfőbb bűnüldöző tisztviselője, Merrick Garland igazságügyi miniszter azt mondta, hogy egy veterán ügyészt nevez ki, akinek van tapasztalata a volt nácik felkutatásában, hogy segítsen Ukrajnának megtalálni az orosz háborús bűnösöket.
Oroszország részéről sem a Kreml, sem az orosz parancsnokok nem ismerték el nyilvánosan az egyre gyűlő bizonyítékokat és vádakat, amelyek szerint az orosz csapatok háborús bűnöket követhettek el.
Április 19-én Vlagyimir Putyin elnök rendeletet adott ki, amelyben dicsérte a 64. Különleges Motoros Lövészdandárgárda munkáját, és méltatta „a tömeges hősiességet és bátorságot, állhatatosságot és kitartást”, valamint azt, hogy „kitüntette magát a haza és az állami érdekek védelmében folytatott katonai akciókban”.
