A második világháború után kialakult – liberálisnak is nevezett – világrend válságba került, de legalábbis kihívások érik, emiatt Európa szerepe megrendült a világban – ebben nagyjából egyetértettek a Méltányosság Politikaelemző Központ vitaestjének kormánypárti és ellenzéki szereplői, mint ahogy az egységes európai védelem kérdésében is. A részletekről már természetesen számos vita volt.
Vége a liberális világrendnek? címmel szervezett konferenciát a Méltányosság Politikaelemző Központ. A bevezető beszélgetésben Novák Zoltán, a központ munkatársa úgy válaszolt a kérdésre, hogy a második világháború után kialakult kétpólusú világban a Nyugatnak – ha úgy tetszik, a liberális rendszereknek – folyamatosan bizonyítaniuk kellett saját polgárai felé, hogy jobb, élhetőbb feltételeket képesek biztosítani, mint a szocializmus. A kommunista rendszerek összeomlásával azonban ez a kényszer megszűnt, aminek meg is van a hatása.
Lakatos Júlia, aki szintén a Méltányosság munkatársa, arról beszélt: a liberális világrend a politológiában valójában egy semleges fogalom, egyszerűen azt a demokráciaképet, ha úgy tetszik, világrendet jelenti, amely a hidegháború után létrejött.
Az orosz „kisülés”
A vasfüggöny leomlása utáni helyzettel kapcsolatban Novák Zoltán azt mondta: „Oroszországot lehetett volna jobban is kezelni (…) liberális hegemón helyzetben a Nyugat nem kezelte jól, mert azt gondolta, már nem fenyegetés, ennek a helyzetnek a kisülése a mostani háború.”
Ehhez kapcsolódóan: A Méltányosság vezetője, Csizmadia Ervin szerint nem lehet hatásos politikát építeni az Európa-pártiságra.
A két elemző ezután röviden beszélt az illiberalizmusról is. Novák Zoltán azt emelte ki: alapvetően ez szintén politikatudományi fogalom – még ha mára Magyarországon politikai termékké is vált –, a kilencvenes években azokat a demokráciákat illették ezzel, amelyek nem úgy fejlődtek, mint a nyugat-európaiak. „Az egész mögött van egy megértéshiány, van egy olyan demokráciafelfogás, hogy minden demokráciának úgy kell kinéznie, mint a nyugati, liberális demokráciáknak.”
Lakatos Júlia ehhez annyit tett hozzá, hogy Magyarországon már a reformkor óta létező, újra és újra felbukkanó gondolat, hogy mi egy Nyugat és Kelet között lévő közvetítő nemzet vagyunk, amely hol inkább ide, hol oda húz, erről számos szerző írt már a XIX. században is.
Kína: a kedvezményezett kihívó
Ezt követően Dömötör Csaba, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára, Szent-Iványi István, az SZDSZ volt képviselője, korábbi ljubljanai nagykövet, valamint Ungár Péter, az LMP társelnöke vitázott. Szentiványi István szerint a liberális világrend valójában a nemzetközi szabályokon alapuló világrend, akár a politikát, akár a kereskedelmet nézzük. Ennél jobbat még nem találtak ki. A jelenlegi világrend fő kihívója, Kína paradox módon ennek – a kevés akadályba ütköző nemzetközi kereskedelemnek – haszonélvezőjeként kerülhetett ilyen pozícióba.
Ehhez kapcsolódóan: „Orbán Viktor jobb tanítványa Soros Györgynek, mint az ellenzék”
Dömötör Csaba – akinek szavai alatt többen is hangosan nemtetszésüket nyilvánították a közönség soraiból – azzal kezdte: „Francis Fukuyama és Yuval Noah Harari nézetei rosszul öregedtek a történelem végéről”, a liberális demokráciáknak komoly kihívói vannak. Számára a fő kérdés az, lehet-e egy demokrácia más, mint liberális. Úgy vélte, nem a demokrácia van válságban, hanem a liberalizmus, ennek pedig számos oka van.
Ennek alátámasztására Ivan Krasztev bolgár származású politikatudóst idézte, aki szerint a liberalizmus „feláldozta a toleranciát a hegemóniáért”, a kilencvenes években még elfogadó volt más ideológiákkal szemben, de mára elveszítette ezt. Érzéketlenné vált a nemzeti identitással szemben is, ezenkívül egyre inkább centralizáló jellegűvé vált. Szerinte erről szólnak a magyar kormány vitái „Brüsszellel”, mivel az EU folyamatosan jogköröket venne el Magyarországtól.
„A liberalizmus jobban tudja, mint a nép”
A 2008-as pénzügyi válság, a 2015-ös migrációs krízis és a most zajló háború „szertefoszlatta a liberális szakértelembe vetett hitet is”. A liberalizmus ráadásul mára „jobban tudja, mint a nép, hiába küld egy ország népe a választásokon keresztül jeleket, ezeket nem veszi figyelembe”. Végül Dömötör Csaba szerint a liberalizmus mostani utolsó tévedése, hogy azt üzeni: a történelmi tapasztalatok nem számítanak.
Ungár Péter azzal kezdte: azért lehet ma liberalizmusvita Magyarországon, mert 1990-től nagyon sokáig valójában semmilyen vita nem volt, „konvergenciadiskurzus folyt”, 1990-ben azt ígérték a magyaroknak, a rendszerváltozással együtt előbb-utóbb osztrák szinten fogunk élni, de mára ez az illúzió szertefoszlott.
Ehhez kapcsolódóan: Romsics Gergely történész orosz agresszióról, világrendről és kisállami mozgástérről.
Az LMP társelnöke szerint természetes, hogy a világrend változik, és természetes, hogy ma Indonézia, az egykori gyarmat nagyobb súllyal esik latba a világgazdaságban, mint gyarmattartója, Hollandia. Szerinte ez a kit érdekel kategóriája, magyar szempontból pedig főleg semmi relevanciája, mint ahogy annak sem, hogy volt Hollandia, volt Belgium és a többi nyugati gyarmattartó, akik korábban „szétlopták a világot”.
Ezért nem igaz az sem, hogy Oroszország ma hatalmi tényező lenne, hiába mondja ezt Orbán Viktor vagy maga Dömötör Csaba, amikor arról próbál meggyőzni mindenkit, hogy az orosz biztonsági igényeket az ország határain túl is tolerálni kell.
Oroszok Munkácsnál?
Úgy folytatta: természetesen el kell érni, hogy béke legyen Ukrajnában, de nem mindegy, hogy milyen béke lesz: „Ha az a vége, hogy az oroszok Munkácsnál vannak, az rossz, ha az, hogy visszatérnek a 2014-es állapotok (a Krím és két kelet-ukrajnai megye részleges megszállása – a szerk.) elé, az jó” – mondta.
Dömötör Csaba vitatta az ellenzéki képviselő kijelentéseit, szerinte igenis számít a gazdasági és demográfiai súly a világpolitikában, és Európáé mindkét esetben csökken. Ő nem közömbös aziránt, hogy Hollandia gazdasága hogy alakul, hiszen ez az egész Európai Unió miatt fontos kérdés. Megismételte a kormány egyik szokásos kijelentését, miszerint gazdasági hidegháború felé megyünk, az orosz energia eltűnése az európai gazdaságból nem jó, Németország máris recesszióba süllyedt.
Ehhez kapcsolódóan: Vezérdemokrácia, karizma, autoriter hatalom: Körösényi András politikatudós az Orbán-rezsimről.
Szent-Iványi István szerint a helyzet nem olyan rossz, mint ahogy az államtitkár leírta, de „Európának valóban össze kell kapnia magát”. A volt diplomata azt mondta, az Emmanuel Macron francia elnök által meghirdetett európai stratégiai autonómia fontos és jó elképzelés ebben a tekintetben.
Ungár Péter visszatért ahhoz a gondolatához, hogy az európai relatív súlyvesztés nem gond, mert ez valójában a világ többi részének felemelkedését jelzi. Az orosz energia felhasználása pedig azért baj, mert ezzel egy olyan rezsimet finanszírozunk, amely valójában ellenünk dolgozik.
„Az Északi Áramlat 2 felrobbantása szóba sem került”
Dömötör Csaba szerint igenis baj, ha Európa világpolitikai, gazdasági súlya csökken, hiszen ez meghatározza a mozgásterét is. Felvetette, hogy Macronon kívül miért nincs olyan vezető európai politikus, aki azt mondaná: érti a háború immoralitását, de figyelembe kell venni a válaszlépések gazdasági következményeit is. „Legalább az európai stratégiai szuverenitás ügyében lehetne nagyobb egyetértés” – jegyezte meg, mire Szent-Iványi István azzal replikázott, hogy az valójában egy föderális Európai Uniót is jelent, ami pont az ellenkezője annak, amit az Orbán-kormány akar.
Végül szóba került még a közös európai hadsereg és védelem kérdése, amit mindhárom jelenlévő szükségesnek tartott, de Ungár Péter és Szent-Iványi István szerint ehhez fel kell adni az uniós kül- és biztonságpolitikában a konszenzusos döntéshozatalt, amit Dömötör Csaba élesen ellenzett. Igaz, megjegyezte, hogy ez a téma lesz az egyik legfontosabb a következő hónap uniós vitáiban.
Úgy vélte, az EU a jelenlegi intézményes lehetőségeit sem használja ki, például felléphetne a protekcionista amerikai gazdasági törekvésekkel szemben, de nem teszi. Majd odaszúrt egy kicsit az Európai Parlamentnek, amikor megjegyezte: a közönség tagjai el sem tudnák képzelni, mi mindenről folyik ott vita és vizsgálat, de például az Északi Áramlat 2 felrobbantása szóba sem került.
Zárszóként Ungár Péter megjegyezte: az uniós belső bajok egyik oka, hogy a kelet-európai tagállamok a töredékét kapták annak a pénznek, amit korábban Görögország, Olaszország, Spanyolország, „ha ezt megkaptuk volna, mi is legalább úgy élnénk, mint ők”, ezért a keleti tagállamoknak egy ugyanolyan jól működő blokkot kell létrehozniuk, mint a délieknek.
