Azzal, hogy a magyar állam és a 4iG felvásárolja a Vodafone Magyarországot, jelentősen megváltozik a magyar távközlési piac. A magyar mobiltornyokat megtartja a Vodafone. Kérdés, hogy vizsgálja-e az üzletet a hírközlési hatóság vagy a versenyhivatal.
Hétfő reggel jelentették be, hogy a magyar állam közreműködik a Vodafone magyarországi leányvállalatának felvásárlásában. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a magyar kormányhoz ezer szálon kötődő, Jászai Gellért vezette 4iG lesz a Vodafone Magyarország 51 százalékos, többségi tulajdonosa, a magyar állam pedig a távközlési cég 49 százalékát veszi meg az állami Corvinus Zrt.-n keresztül.
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter azzal indokolta a felvásárlást, hogy „a 2010 utáni kormányoknak mindig is kitüntetett céljuk volt, hogy a nemzetstratégiai jelentőségű ágazatokban a magyar tulajdon arányát erőteljesen növeljék és lehetőség szerint többségi szintre emeljék. Ez a kormányzati cél a bank-, az energia- és a médiaszektorban már teljesült.” Azokban a szektorokban, amelyeket a miniszter említett, nem csupán magyar, de kormányközeli kezekbe kerültek a legnagyobb cégek. Nem lesz ez másként most sem, hiszen Jászai Gellért Mészáros Lőrinc mellett nőtt nagyra 2010 után, hogy aztán a leggazdagabb magyar mellől ellépve a távközlési szektorban alkosson nagyot – állami támogatással.
Az ügylet a Vodafone Group közlése szerint eléri a 715 milliárd forintot, és ha minden a tervek szerint halad, év végére le is zárulhat az üzlet.
A Szabad Európa megkeresésére a Vodefone Group megerősítette, hogy nem ők akarták eladni a magyarországi leányvállalatot, hanem a 4iG és a magyar állam kereste meg őket a vételi szándékkal. Ez az ajánlat pedig annyira vonzó volt, hogy a részvényesek az eladás mellett döntöttek, közölte a Vodafone.
Pedig a UPC 2018-as felvásárlásakor a Vodafone még hosszú távú elköteleződésről beszélt Magyarországgal kapcsolatban. Az erre vonatkozó kérdésünkre azt válaszolták, hogy nem történt változás az üzleti stratégiában – a 715 milliárd forintos magyar ajánlat tehát nagyon vonzó lehetett a Vodafone döntéshozóinak.
Azt tudni lehetett, hogy a 4iG régóta próbál komoly pozíciókhoz jutni a távközlési piacon, több cégnek is ajánlatot tett korábban. A T-Systems felvásárlása ugyan nem jött össze, de a részben állami Antenna Hungárián keresztül sikerült megszerezni a Yettel (korábban Telenor) 25 százalékát, valamint a Digit is. Azt pedig egy külön kormányrendelet tette lehetővé, hogy az Antenna Hungária többségi tulajdonosa a 4iG lehessen.
Azt ugyanakkor cáfolta a cég, hogy a magyar leányvállalattal kapcsolatban felmerültek volna olyan piaci kockázatok, amelyek az eladást ösztönözték volna. Ez a kérdés azért merült fel egyáltalán, mert korábban a kormány egyrészt különadókat vetett ki bizonyos ágazatokra, máskor pedig többször felmerült, hogy szelektíven alkalmaznak bizonyos szabályokat (az RTL digitális részlege és a 24.hu fúzióját például nem engedélyezték a hatóságok, a kormányközeli médiakonglomerátum, a KESMA létrejöttét viszont nem is vizsgálhatta a versenyhivatal).
A Vodafone azt is közölte, hogy a mobiltornyokat üzemeltető Vantage Towers cégben meglévő 82 százalékos tulajdonrészét megtartja, ez az infrastruktúra tehát nem kerül magyar kézbe – de továbbra is nyújtanak majd szolgáltatást a Vodafone Magyarországnak. Azt nem árulták el, hogy a cég még meddig használhatja a Vodafone nevét és arculati elemeit. A Vodafone Magyarországon 1500 főt foglalkoztató szolgáltatóközpontja sem része a ügyletnek.
Nick Read, a Vodafone vezérigazgatója arról beszélt, hogy a magyar kormánynak világos stratégiája, hogy felépítsen egy erős hazai szereplőt a távközlési piacon. A vezérigazgató úgy vélte, hogy sokkal erősebb lesz a verseny a piacon azáltal, hogy a 4iG tulajdonába kerül a magyar Vodafone. Ez azonban kérdéses, hiszen az eddigi tapasztalatok azt mutatják: minél kevesebb egy szereplő a piacon, a vevők annál rosszabb helyzetbe kerülnek.
E távközlési piacok meglehetősen koncentráltak tehát, eddig is kevés volt a versengő szereplő, a piaci részesedések viszonylag stabilak voltak az utóbbi években. Ráadásul a piac telített, kevés az új előfizető (a lakosság nagy részének már van tévé-, internet- és mobilelőfizetése). Új szereplőnek belépni is meglehetősen nehéz, egyrészt a szigorú szabályozások miatt (mobilszolgáltatás esetében példádul pályázni kell a korlátozott számú frekvenciákra), és drága beruházásokra van szükség ahhoz, hogy valaki egyáltalán meg tudjon jelenni a piacon. Ezek a beruházások ráadásul – az előbb említett piaci sajátosságok miatt – lassan térülnek csak meg.
A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) legfrissebb, 2021 végi adatai szerint a mobilpiacon egyértelműen a Magyar Telekom a piacvezető 44 százalék körüli részesedéssel. Őt a Yettel és Vodafone követi fej fej mellett, 27-27 százalék körül, a Digi részesedése pedig egy-két százalék körül mozog, attól függően, milyen mutatót nézünk. A Vodafone mellett az Antenna Hungárián keresztül a 4iG-é és a magyar államé a Digi, az Invitel, az Invitech, valamint a Yettel 25 százaléka.
Hasonlóan erős pozíciókkal rendelkezik mostantól a 4iG a lakossági internetes piacon is. Itt a Telekom részesedése 49 százalék, amit ezenkívül a Vodafone, illetve csupa 4iG-leány követ: 26 százalékos a Vodafone részesedése, négy százalék az Inviteché, három százalék a Digié, két százalék pedig az Invitelé az NMHH adatai szerint. A tévés műsorszolgáltatási piac még koncentráltabb: 33 százalékkal vezet a Telekom, 23 százalék a Digi részesedése, és 19 a Vodafone-é.
Egy ilyen tranzakciónál tehát kiemelten fontos lenne, hogy az NMHH és a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) megvizsgálja a felvásárlás piacra gyakorolt hatását. Kérdés egyáltalán, hogy lesz-e alkalma vizsgálódni a hatóságnál. 2018-ban, amikor mintegy ötszáz terméket bekebelezve létrejött a kormányközeli Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA), a kormány nemzetstratégiai jelentőségűnek minősítette. Így a hatóságoknak (GVH, Médiatanács) nem kellett vizsgálniuk a fúzió piacra gyakorolt hatását, tehát engedély nélkül is létrejöhetett a kormánypárti lapok nagy részét összefogó KESMA.
Ez a helyzet most is könnyen előfordulhat, mert Nagy Márton már a tranzakció bejelentésekor azt mondta, hogy az közérdekből nemzetstratégiai jelentőségűvé minősíthető, ebből adódóan indítványozza a kormány erre vonatkozó döntését.
A mostani Vodafone-felvásárlásnál is olyan mértékű piaci koncentráció jön létre, amelyet az NMHH-nak és a GVH-nak is elvileg vizsgálnia kellene. Például azt, hogy milyenek pontosan a tulajdonosi átfedések a Vodafone, a Digi és a Yettel között, és hogy mindez hogy fog hatni a piacra, a piaci versenyre. Nemcsak az merülhet fel, hogy bizonyos szolgáltatások megdrágulnak, de az is, hogy kevesebb lesz a beruházás, az innováció a piacon. Hiszen jobban megéri a meglévő előfizetőktől többet elkérni, mint belemenni egy kevés nyereséggel kecsegetető árversenybe.
Az Európai Bizottság is vizsgálhatja a felvásárlást, elsősorban a telekommunikációs szolgáltatások határon átnyúló jellege miatt. A magyar piac mérete miatt nem valószínű, hogy a bizottság hivatalból vizsgálatot indítana, de ha valamiért nem elégedett a magyarországi versenyjogi eljárással, felülvizsgálhatja.
Ez történt korábban egy német, egy ír és egy osztrák esetben is. Ez a 2014-es, a GVH által is támogatott tanulmány azt elemzi, miként vizsgálta a bizottság a helyzetet, amikor Ausztriában a negyedik legnagyobb mobilszolgáltató felvásárolta a harmadikat. Arra jutott, hogy a piaci verseny ugyan csökkenni fog, de az új cég olyan kötelezettségeket vállalt (például új, virtuális szolgáltatók beengedését a saját hálózatára), amelyek ellensúlyozzák a várható hátrányokat. A fúzió tehát létrejött, és az aggodalmak beigazolódtak: a piac tovább koncentrálódott, az új szereplő növelni tudta súlyát, miközben a szolgáltatások jelentősen megdrágultak. A cég által vállalt kötelezettségekből pedig nem lett semmi.
